Száz év – száz másodperc

Amikor 1920. június 4-én megérkezett Budapestre a trianoni békeszerződés aláírásának híre, megkondultak a harangok, a közlekedés leállt, az iskolákban és hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a templomokban gyászmiséket tartottak, búgtak a gyárak szirénái, a zászlókat félárbocra eresztették, az élelmiszerboltokon kívül minden üzlet zárva volt. Az egész ország gyászolt. A feljegyzések szerint borongós, őszi idő volt ezen a pénteken, még az ég is a magyarok veszteségét siratta. Budapest lakossága tudta, hogy ezen a napon írják alá a Nagy Trianon kastélyban a magyar nemzet megcsonkításának halálos ítéletét. Már reggel több tízezres, gyászruhás tömeg gyűlt össze a Hősök terén, majd menet indult az Andrássy úton a Himnuszt, a Szózatot, Kossuth-nótákat énekelve, és jelszavakat skandálva: „Igazságot Magyarországnak!”

A magyar parlament gyászülést tartott, amelyen Rakovszky István elnök gyönyörű beszédet tartott: „Az erőszak nyomása alatt írjuk alá ezt az úgynevezett békeszerződést, mely nem békét, hanem békétlenséget jelent. Elszakított testvéreinknek pedig odakiáltunk: ezeréves együttlét után válnunk kell! De nem örökre! Minden gondolatunk, szívünk minden dobbanása éjjel-nappal odairányul, hogy veletek megint egyesülhessünk. Midőn búcsúzásul még egyszer keblünkre ölelünk, szíveink úgy összeforrnak, hogy azokat semmi hatalom, erőszak, csel nem fogja elválaszthatni. A képviselők mind egy emberként (!) kiáltották: Nem válunk el, nem búcsúzunk, nem, nem, soha!”

HARANGZÚGÁS

Idén, száz évvel később ismét zúgnak majd a harangok délután fél ötkor a Kárpát-medence-szerte, jelezve ezzel a nemzet összetartozását. Pálmai Tamás, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) országos elnökségi tagja arról tájékoztatta a sajtót, hogy akár 15 ezer templomban is megkondulhatnak ma a harangok.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is támogatja a harangzúgást a gyásznapon. Közleményükben a következő áll: „Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.”

Ft. Msr. Szakály József címzetes prépost, a szabadkai Munkás Jézus templom plébánosa is csatlakozik a mai harangozáshoz. Mint elmondta: „ezen a napon az imádság erejével próbáljunk a nemzeti tragédián felül emelkedni. Nem keseregni kell, hanem pont a harangszó által szeretnénk imádságra hívni a híveinket, hogy mindenki, aki meghallja ezt a 100 másodpercig hangzó harangszót, az egy picit talán elsiratva a régmúltat, azért imádkozzék, hálaadásul, hogy megmaradhatott a magyarság még egy ilyen sorscsapás után is. Él még a Kárpát-medence minden szegletében magyar ember, bár ez egyáltalán nem egyértelmű. A történelem bizony sokszor megmutatta, hogy a történelmi viharok sokszor elsodornak nemzeteket. Igenis hálaadással tartozunk, hogy még vagyunk és egyfajta könyörgő imádságot is mondjunk, hogy meg is maradjunk, hogy újabb száz év múlva is tudjunk magyarul imádkozni a harangok hívó szavára.”

A harangszó hív, figyelmeztet, híreket közöl. Imádságra szólítja a híveket, a déli harangszó emlékeztet a nándorfehérvári diadalra, ha tűzvész van, akkor veszélyt jelez. Mindez üzenet. Amikor az elcsatolt területek és az anyaország között meghúzták a határokat, sok családot szétszabdaltak. A viharsarokban, a magyar-szerb és román határmenti településeken azt mesélik, hogy a határon át nyargaló szél hozta Rábéra a kübekházi meg az óbébai harangszót. Mindig tudták, ha meghalt valaki a másik országban. A harangszó vitte ugyan a hírt hozzájuk, de mivel a határok átjárhatatlanok voltak, nem tudhatták, hogy vajon esetleg éppen az ő családjukban tört-e a haláleset, vagy egyik ismerősük távozott közülünk.  Feltalálták magukat: hogy információhoz jussanak, a határőröknek élelmet, sört dobáltak át a határon, hogy megtudják, mi történt.

ÖSSZETARTOZÁSUNK TÜZE

Ma este 20 óra 20 perckor világszerte tüzeket gyújtanak. Az Összetartozásunk Tüze rendezvény ötletgazdája és szervezője a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, társszervezője a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma és tagszervezetei, vagyis a világban működő magyar cserkészszövetségek. A felhívásukban a következő olvasható: „Szent István király ezeresztendős keresztény államiságát a Kárpát-medencében Trianonnál pont egy évszázada zúzták szét, feldarabolva az országot. Tíz évvel ezelőtt az Országgyűlés a kettős állampolgárságról szóló törvényben az elcsatolt területeken élő és a világban szétszóródott magyarokat közjogi értelemben is a nemzet részévé, június 4-ét pedig a Nemzeti Összetartozás Emléknapjává tette.

Mindezekre emlékezve 2020. június 4-én 20 óra 20 perckor (budapesti idő szerint) mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, gyúljon meg Összetartozásunk Tüze!”

Lapzártánkig 3707 tűzrakó helyet regisztráltak 58 ország 1779 településéről. Nálunk az Összetartozásunk Tüzének koordinátora a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség. Farkas Zsuzsanna, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség alelnöke, cserkésztiszt a következőket mondta a délvidéki vállalásról: Mind a 12 cserekészcsapatunk részt vesz a közös vállalásban, ezenkívül felvettük a kapcsolatot a Magyar Ifjúsági Konferencia délvidéki tagszervezeteivel is, de a www.gyujtsukmeg.ma honlapon bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez, és akár otthon, családi körben is tüzet gyújthat. Cserkészcsapataink Muzslyán, Szabadkán, Temerinben, Gunarason, Tóthfaluban, Kishegyesen, Horgoson, Királyhalmon, Kispiacon, Csantavéren, Martonoson és Szentmihályon gyújtják meg az Összetartozás Tüzét este nyolc óra húsz perckor, amikor az egész világon, ahol magyarok élnek, ugyanezt teszik a cserkészek és a polgárok is, jelezve, hogy egy nemzethez tartozunk. 

A Magyar–Turán Alapítvány pedig arra kér mindenkit, hogy a trianoni gyásznap 100. évfordulóján, ha módja van rá, az összetartozásunk méltó kifejezéseként helyezze ki saját házán (erkélyén, ablakában) a magyar nemzeti zászlót.

AZ ÖSSZETARTOZÁS ÉVE

Ez a nap 10 éve immár a Nemzeti Összetartozás Napja is. 2012-ben hét országban elültették az összetartozás fáját, mindenütt egy-egy almafát, amelynek gyökere az összetartozást, a gyümölcse pedig a megújulást szimbolizálja. Nálunk az Összetartozás fája a királyhalmi templom kertjébe került. Itt emlékezik minden évben a délvidéki magyarság a trianoni döntésre és ünnepli az összetartozás napját. Ugyanabban az időben gyűlnek össze más elcsatolt területek emlékezői is. Ezeken az ünnepségeken is megszólalnak majd a harangok 16 óra 30 perckor. 

A Magyar Kormány 2020-at a Nemzeti Összetartozás évének nyilvánította. Ma emlékezzünk, de legyünk büszkék is arra, hogy a magyarság talpra állt és megmaradt mindenek ellenére. 100 év után is itt vagyunk, és magyarként igyekszünk boldogulni szülőföldünkön.