A nehézségekre figyelmeztető tisztánlátásra és tanácsra mindenképp szükség van a megtervezéshez, ha az ember valamely cél megvalósításába kezd. Az sem árt, ha birtokában van a kivitelezéshez elengedhetetlen tudásnak, de a bölcsességnek is, nehogy valóságtól elrugaszkodott célokat tűzzön ki maga elé. Érzelmi szempontból az alázat is jó, ha vele van tervezés és cselekvés közben, mert nélküle vágyaitól hajtva könnyen a mértéktelenség és a valóságtagadás csapdájába eshet. Lelki erő nélkül, e lénye legmélyéből fakadó bátorság és eltökéltség nélkül alighanem semmi reménye sem lenne a sikernek, belekezdeni sem merne emberi vállalkozásába és az első átmeneti kudarcok feladásra sarkallnák.
A legkisebb dolgok megtervezéséhez és véghezviteléhez ugyanúgy szükség van a felsoroltakra, mint a legnagyobbakhoz.
Pünkösdkor emlékezik meg a kereszténység az egyház legnagyobb vállalkozásának a megkezdéséről. A feltámadt Jézussal már találkozó, de a római erőszakhatalomtól még mindig rettegő, bujdosó tanítványok ezen a napon lelki erővel megtelve, az isteni titkok sugallatával és megértésével megáldva, istenfélelemtől vezérelve, bölcsességgel szólva, azaz a rájuk szállt Szentlélek ajándékaival felvértezve (Iz 11,2) bátran kiléptek a sávuot ünnepére összesereglett emberek elé és nyíltan hirdetni kezdték Jézus feltámadásának az örömhírét. Még aznap több ezren megkeresztelkedtek Jeruzsálemben. Innentől számítjuk az egyház születésnapját.
A Szentlélek ajándékainak egyike, az Ószövetségben istenfélelemként emlegetett alázat bennünket, egyszerű halandókat arra figyelmeztet, hogy álmaink megvalósítását kezdjük mindig a kis célokkal. Ehhez kérjük az Úr segítségét erő, tanács, tisztánlátás, bölcsesség formájában. Az igazán nagy dolgoknak egyébként sem mi vagyunk a megtervezői és a végrehajtói, hanem az, aki ezt a világot megteremtette.
