„Amikor egy tizenöt éves gyermekért hosszú csövű puskákkal felfegyverezve jönnek a rendőrök, akkor felesleges élénk képzelőerőt segítségül hívni és bármit kitalálni” – olvasható az életének 96. évében elhunyt Ivan Ivanji Szép életem a pokolban (Moj lepi život u paklu) című könyvében. Ivan Ivanji csütörtökön, a fasizmus feletti győzelem napján hunyt el a Buchenwald melletti Weimarban, Adolf Hitler valamikori kedvenc hotelében. Aki ismeri Ivan Ivanji életét, tudja, nem csak halálát jellemezték ezekhez hasonló „furcsaságok”, szimbolikus és filmbe illő körülmények.
Egy héttel halála előtt Ivan Ivanji az N1 tv 360 stepeni című műsorának vendége volt. A műsorban életéről mesélt. Nagybecskereken született orvoscsaládban, szülei ateisták voltak. Olyan korban és helyen nőtt fel, ahol nem számított a nemzeti, vagy a vallási hovatartozás. Az emberek többsége három nyelvet beszélt, sokan ötöt is. Miután szüleit haláltáborba szállították – majd ott megölték –, Ivan Ivanji és lánytestvére Újvidékre került, édesapjuk fívérének családjához. A nagybácsi egy német nemzetiségű nőtt vett feleségül és áttért a római katolikus vallásra. Habár azt gondolták, hogy a katolikus családban biztonságban lesz – egy katolikus papnak és egy keresztlevélnek köszönhetően –, 1944. március 27-én letartóztatták a megszállók. Célzottan jöttek érte a felfegyverzett hatóságiak, így egész életében meg volt győződve arról, hogy valaki elárulta. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a nagybácsi volt az. A rendőrök az újvidéki zsinagógába, innen Szabadkára, később Bajára szállították, majd marhavagonban Auschwitzbe, végül pedig a buchenwaldi táborba. Elmondása szerint itt az mentette meg, hogy a tábor iktatójában kommunisták dolgoztak, akik igyekeztek megmenteni „elvtársaikat”, továbbá a szocialistákat, valamint a fiatalokat. Ivanji úgy menekült meg, hogy a kommunista „bajtársak” kicserélték nyilvántartási számát, így nem szállították kivégzésre Auschwitzbe, hanem a közeli üzemekben „dolgozhatott”.
A felszabadulás után visszatért Újvidékre, ahol építészeti szakon, majd germanisztika szakon tanult. Később tanárként tevékenykedett, majd tolmácsként. Josip Broz Tito tolmácsaként annak a véletlennek a folytán kezdhetett dolgozni, hogy ott volt azon a találkozón, amelyen az osztrák kancellár tolmácsa nem állt a helyzet magaslatán…
Ivan Ivanji egy időben a Belgrádi Kortárs Színház művészeti igazgatója, majd a Népszínház igazgatóhelyettese is volt. Műfordítóként és íróként is kiemelkedő tevékenységet végzett. Egyebek mellett Günter Grass és Bertolt Brecht műveit fordította szerbre, de Petőfi Sándor, Ady Endre és Weöres Sándor versek is az ő fordításában jelentek meg szerbül. Danilo Kiš és David Albahari műveit németre fordította. 26 saját regényét jelentették meg, műveit német, angol, olasz, magyar, szlovák és szlovén nyelvre fordították le.
Ivan Ivanji az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyik krónikása volt. A forradalom 50. évfordulójára megjelentette a Magyar forradalom (Mađarska revolucija) című könyvét. A közelmúltban részt vett és beszélt dr. Várady Tibor legújabb könyvének nagybecskereki bemutatóján is. Egyik regényében Várady Tibort közeli barátjának nevezte, de arról is gyakran beszélt és írt, hogy fiatal korában mennyit segített neki, míg korábban nagyszüleinek és szüleinek a Várady jogászcsalád.
Ivan Ivanji korábban a Magyar Szónak is gyakran nyilatkozott. Rendszeres és nagyra becsült interjúalanyunkként aktuális társadalmi-politikai témákat járt körbe. Műveit olvasva az ember azt is megtudhatta róla, hogy szerette a baracklekvárt, a szilvalekvárt, de a karalábét viszont nem. Nyaralásokon szeretett a kora reggeli órákban úszni, mert akkor csak övé volt a tenger. Minden évben többször ellátogatott az egykori buchenwaldi koncentrációs táborba.
Nyitókép: A közelmúltban részt vett és beszélt dr. Várady Tibor legújabb könyvének nagybecskereki bemutatóján is (Fotó: volimzrenjanin.com)
