Egy éve, 2023. október 30-án hunyt el Pásztor István, aki 16 évig, 2007-től haláláig vezette a Vajdasági Magyar Szövetséget, és három mandátumban töltötte be a tartományi képviselőház elnökének tisztségét. A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt, 2012-ben választották meg első alkalommal házelnökké.
A halálát követő napokban a Kárpát-medence és a szélesebb térség minden szegletéből érkeztek a részvétnyilvánító közlemények, majd 2023. november 4-én szerbiai, magyarországi és a boszniai Szerb Köztársaságból érkezett közjogi méltóságok, politikusok és párttársai kísérték utolsó útjára.
Gyászbeszédet mondott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Juhász Bálint, a VMSZ Intéző Bizottságának elnöke.
Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke a következőképpen fogalmazott a gyászszertartáson: „A másokért való élet az igazi, teljes élet. Pásztor István mindig a sajátja elé helyezte mások érdekeit.”
„Nomen est omen, mint pásztorát vesztett nyáj, úgy állunk most itt: lehajtott fejjel és nehéz szívvel. Szerbek és magyarok, anyaországi és külhoni magyarok. Együtt veszünk búcsút barátunktól és harcostársunktól, aki bátor férfi, erős vezető, de mindenekelőtt kiváló katona volt” – búcsúzott Orbán Viktor. Magyarország miniszterelnöke Pásztor István elévülhetetlen érdemeit hangsúlyozta a szerb és a magyar nemzet, illetve a Szerbia és a Magyarország közötti megbékélésben.
– Csak tette a dolgát, egészen addig a pillanatig, amíg megérkezett az égi SAS-behívó, és elment. Mi pedig most megtörten és zavartan állunk itt Vučić elnök úrral, a szerb és a magyar népet képviselve, egy magyar férfi koporsója fölött, aki egybekovácsolt bennünket, és összebékítette népeinket, amiért nem lehetünk elég hálásak neki. Érezzük a ránk hagyott politikai örökség súlyát. Tizen-egynéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a mi országaink, a mi népeink mindenben számíthassanak egymásra. Ma már az lenne az elképzelhetetlen, hogy ne osztozzunk egymás örömében és fájdalmában. Barátunk, Pásztor István elnök úr volt az első, aki nemcsak remélte, és nemcsak hitte, hogy ez így is lehet, hanem tett is érte. Megmutatta nekünk az utat, amelyen a szerbek és a magyarok együtt haladhatnak, ahogy azt a két nép sorsközössége észszerűen indokolja – osztotta meg gondolatait a gyászolókkal Orbán Viktor, aki Pásztor Istvánnak a nemzetpolitikában betöltött szerepére szintén kitért: „Nemcsak sajátjaiért, a vajdasági magyarokért vállalta a felelősséget, hanem az egész magyar nemzetért. (…) Emlékszem, 2010-ben Palicson kimondta, a vajdasági magyarság nemcsak nemzetalkotó, hanem nemzetalakító erő is akar lenni, olyan közösség, amely saját erejével hozzájárulhat az egész nemzet felemelkedéséhez.”
A történelmi megbékélésre összpontosítva szólt a Pásztor István koporsója körül álló tömeghez Aleksandar Vučić: „Pásztor István történelmi személyiség, neve bekerül úgy a szerb, mint a magyar nyelvű tankönyvekbe. Többet sikerült elérnie, mint bármelyik hadvezérnek vagy hadúrnak. A Pásztor Istvánhoz hasonló embereket gyakran alábecsültük. Pásztor István folyamatosan a két nép közötti megbékélésen dolgozott, úgy, hogy közben mindkét nemzet érdekeit szem előtt tartotta. Mindvégig a kompromisszumra törekedett. A szerb politikai színtér egyik legfontosabb szereplőjévé vált, nélküle elképzelhetetlen volt a stabilitás, valamint a szerbek és a magyarok közötti barátság.”
Személyes hangnemben szólt a gyászolókhoz Kelemen Hunor, elmondva, Pásztor István olyan volt számára, mint egy báty, akivel ugyanazt a célt szolgálták: erős magyar közösséget építeni a szülőföldön.
– Pásztor István tudta azt, amit csak az igazán nagy államférfiak: akkor vagy hű a nemzetedhez, akkor szolgálod a közösségedet vezetőként, ha a közösséged jövőjét biztosítod. Akkor végzed jól a rád bízott munkát, ha soha nem a pillanatnyi széljárás szerint cselekszel, hanem képes vagy akár évtizedeket előrenézni, és rendíthetetlenül haladni előre a cél irányába. Ahonnan én jövök, a Kárpát-medence legkeletebbi vidékéről, ahol a hegyek közé gyakran beül a sűrű köd, az a mondás járja, hogy a halál nem jelent semmi egyebet, csak azt, hogy a szeretett személy besétált a ködbe. Nem tűnt el, csak mi nem látjuk, bármikor előjöhet a ködből. Pásztor István besétált a sűrű ködbe, de itt van velünk. Szellemi öröksége bennünk és velünk él – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Pásztor István a VMSZ harmadik elnöke volt, aki a leghosszabb ideig vezette a pártot, emlékeztetett gyászbeszédében Juhász Bálint. Rámutatott, Pásztor István gyakran mondogatta, hogy nem érhet nagyobb kegy egy kisebbségi, vajdasági magyar politikust annál, hogy a VMSZ elnöke lehessen. Kiemelte, büszke volt erre a megbízatásra, valamint a párt mind a 13 ezer tagjára. Időt, energiát és önmagát nem sajnálva, alázattal szolgálta közösségét, nincs az a közösség, amelyben nem járt volna, személyesen ismerte az embereket – hangsúlyozta Juhász Bálint.
„A határon túli vezetők közül Pásztor István értette meg elsőként, hogy a közösség érdekét az szolgálja, ha egyszerre alakít ki egységes érdekképviseletet és együttműködik az anyaországgal, továbbá azzal az országgal is, amelyben a közösség él. Nemcsak a nemzetek közötti megbékélés kezdeményezéséhez kellett bátorság, hanem a gazdaságfejlesztéshez is. Pásztor István addig nem adta fel, amíg az álomból lehetőséget, a lehetőségből pedig valóságot nem kovácsolt, ismét elsőként a Kárpát-medencében, céltudatosan, de nem hivalkodva. Szokása volt azt mondani, hogy »nem volt beleírva az életünk forgatókönyvébe, mi írtuk bele«. Ön írta bele, Elnök úr.” – fogalmazott Juhász Bálint.
Ma Noszán és Szabadkán emlékeznek meg méltón Pásztor István halálának első évfordulójáról. A nap folyamán adják át a Pásztor István-díjat, ezt az idén megalapított Pásztor István Alapítvány Áder Jánosnak és Tomislav Nikolićnak, Magyarország és a Szerb Köztársaság korábbi köztársasági elnökeinek ítélte oda. A díjazottak Magyarország és Szerbia köztársasági elnökeként 2013-ban közös főhajtással és koszorúzással tisztelegtek a csúrogi emlékműveknél a második világháború ártatlan magyar és szerb áldozatai előtt, ami az első közös konkrét lépést jelentette a két nemzet történelmi megbékélésében, és elindította a két ország viszonyának rendezését, amely azóta stratégiai együttműködéssé fejlődött, áll a VMSZ Pásztor István-díjjal kapcsolatos sajtóközleményében.
Nyitókép: Archív felvétel
