Milutin Milanković volt az első tudós a világon, aki felhívta a figyelmet az éghajlatváltozás problémájára, és elmélete ma minden eddiginél aktuálisabb – hangzott el azon a kétnapos nemzetközi konferencián, amelyet Milanković éghajlatváltozás-elmélete megjelenésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek az éghajlatváltozás nemzetközi napján, a belgrádi Építészeti Karon.
A Milutin Milanković Egyesület által szervezett konferencián 10 ország több mint 40 résztvevője vett részt, köztük a klímaváltozás, a geofizika és más tudományterületek vezető globális és hazai szakértői, azzal a céllal, hogy elemezve és továbbfejlesztve Milanković elméletét, a mai éghajlati kihívásokra adjanak választ.
Slavko Maksimović, az egyesület elnöke a konferencia megnyitóján rámutatott, Milanković tudományos munkája mindenekelőtt azért értékes, mert annak köszönhetően könnyebben megérthettük azokat a folyamatokat, amelyek kihatással vannak az éghajlatra.
Milanković Daljban született 1879-ben. Iskoláit Eszéken és Bécsben végezte. Az I. világháború kitörése után Milankovićot és feleségét Budapestre internálták. Milanković ez alatt az idő alatt (1914 és 1918 között) a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában (az akkori könyvtárigazgató, Szily Kálmán matematikusnak köszönhetően) folytatta a kutatásait. E kutatómunka (amelyre emléktábla emlékeztet a könyvtár olvasótermében) lett az alapja a klímaváltozásokat csillagászati összefüggésekbe ágyazó elméletének. Milanković volt ugyanis az, aki olyan matematikai modellt dolgozott ki, ami a változó tengelyferdeségű és változó elliptikus pályájú bolygók éghajlatát írta le. Ő vette észre, hogy az északi és a déli félteke szélességi öveinek téli és nyári besugárzásában keletkező változásokra kell elsősorban figyelni.
A földpálya elnyúltsága (ellipticitása), a Föld forgástengelyének ferdesége (obliquitása) és a forgástengely körkörös imbolygása (precessziója) az éghajlat hosszú távú (100, 41 és 23 ezer éves) változása közötti kapcsolatot matematikailag képzelte el és erről könyvet is írt, amely felkeltette Wladimir Köppen osztrák származású orosz földrajztudós, meteorológus, éghajlatkutató és botanikus, a földtörténeti negyedkor éghajlatváltozásainak felfedezője és veje, Alfred Wegener német meteorológus, sarkkutató és földtantudós, a kontinensvándorlás letéteményezőjének érdeklődését. Élénk együttműködés kezdődött hármójuk között. Milankovićtyal Bacsák György magyar tudós, a negyedidőszak jégkorszakának kutatója is felvette a kapcsolatot, miután 1933 táján találkozott a szerb kutató német nyelven írt egyik munkájával. Bacsák a saját eredményeivel egészítette ki Milanković-elméletét. Milanković 1941-es összefoglaló művében meg is említi hozzájárulását a munkájához: „Bacsák határozottan fellépett elméletem téves értelmezése ellen. Intenzíven és sikerrel tanulmányozta sugárzási görbéimet, és érthetővé tette az elméletemet még a nem matematikusok számára is. Nagyobb figyelmet fordított az interglaciális periódusokra, mint amennyire magam tettem. A sugárzási görbe változásaiból eredő jégkorszak két összetevőjének használatával, a hűvös és meleg nyarak, az enyhe és hideg telek jellemzésével különbséget tett glaciális és antiglaciális, szubtrópusi és szubarktikus időszakok között. Osztályozása mélyebb betekintést tett lehetővé a földtörténeti negyedidőszak interglaciális időszakainak éghajlatába.”
A Milanković-ciklusok beépítése a klímamodellezésbe kulcsfontosságú a hosszú távú éghajlati trendek megértéséhez. A múltbeli körülmények szimulálásával ugyanis a kutatók ezeket a ciklusokat használják a jövőbeli klímaváltozás előrejelzésére. Milanković a napsugárzás változásának kiszámítására kifejlesztett matematikai modelljei döntő fontosságúak ebben a folyamatban. Bepillantást tesznek lehetővé a Föld éghajlati múltjába, ezáltal pedig abba, hogy a Föld Naphoz viszonyított helyzetében bekövetkezett – esetenként apró – változások milyen jelentős éghajlati eseményeket idézhetnek elő.
Nyitókép: Milutin Milanković arcképe a 2000-esről köszön ránk gyakran, de kevesen tudják, ki volt, még kevésbé ismerik tudományos munkásságának hagyatékát
