Dübörög a választási kampány Franciaországban. Április 10-én eldől, ki lesz az a kettő, aki továbbmegy, és április 24-én eldöntik, ki lesz a köztársasági elnök a következő öt évben. A március 4-én készített hivatalos lista szerint a 12 jelölt a következő: Emmanuel Macron (Köztársaság Lendületben), Marine Le Pen (Nemzeti Tömörülés), Éric Zemmour (Visszahódítás), Valérie Péscesse (Köztársaságiak), Anne Hidalgó (Szocialista Párt), Yannick Jadot (környezetvédők), Jean Luc Mélenchon (Elégedetlen Franciák), Nathalie Arthaud (Munkás Harc), Fabien Roussel (Kommunista Párt), Jean Lassalle (Ellenállók), Phillipe Poutou (Új Antikatalista Párt), Nicolas Dupont-Aignan (Francia Felkelés). Mi a kampányra ható külső körülményeket és a kampány néhány mozzanatát taglalnánk.
Az első külső hatás, hogy Macron ebben a fél évben az Európai Unióban is elnöklő. Még nem tudjuk, mit sikerül elérnie ebben a fél évben, de azt már láthatták a franciák, hogy elnökük milyen nagy kaliberű politikus. (A kampánynak meg európai szereplésnek köszönhető, hogy támogatottsága 6 százalékponttal növekedett.)
A francia elnök ugyanis az elnöklés nyújtotta lehetőségeket egyrészt arra akarja kihasználni, hogy „Európát jobban szociálissá és humanusabbá” tegye, főképp szavatolja nagyobb szuverenitását, technikai függetlenségét. Többek között hirdeti a „újraiparosítást”. Másrészt lépéseket próbál tenni az Európai Egyesült Államok felé.
Jóval kisebb hatást gyakorolt a kampányra a koronavírus-járvány. Ez abban nyilvánult meg, hogy voltak olyan időszakok, amikor a megszorító intézkedések miatt a kampányt sem folytathatták. De mivel a kampány nagyon korán megkezdődött, ennek hatása nem nyilvánul meg.
Nagy hatása volt azonban az ukrajnai háborúnak. Az a sajátos helyzet volt ugyanis, hogy Franciaországban a szélsőbaloldal és a szélsőjobb egyaránt oroszbarát volt. A szélsőbal a bolsevik örökségnek a hatására, a szélsőjobb pedig anyagi támogatásra számított az oroszoktól. (A kampányban előkerült az a 2017. január 20-án készült nevezetes kép, amelyen Marine Le Pen pózol Putyin és Trump társaságában.)
Most a számukra kedvezőtlen helyzetből úgy probálnak kimászni, hogy hangsúlyozzák szolidaritásukat az ukrán néppel, amely – ahogyan az egyik jelölt fogalmaz: „olyan sorsra jutott, amilyenre nem számíthatott”. Zemmour kivételével mindanyian elítélték az orosz inváziót is. Nem mulasztják el azonban, hogy mentséget keressenek az oroszoknak. Ahogyan Jean Luc Mélenchon tette, amikor azt hangoztatta, hogy tényleg megszegték az Oroszországnak tett ígéretet, hogy a NATO nem terjeszkedik határai felé.
A kampány mozzanatainak taglalását azzal kezdenénk, hogy Macronnak nincs könnyű dolga, hisz valamennyi jelölt őt támadja, és az okot keresi, amiért nem rá kell szavazni. A leggyakoribb vád, hogy a gazdagok elnöke volt. Azt emlegetik ugyanis, hogy elnökösködése alatt az ország 500 leggazdagabbja megkétszerezte vagyonát. Anne Hidalgo még azt is állítja, hogy elnökösködésének idején romlott a iskolák és az egésszégügy helyzete. Macron minderre azt válaszolja: „Megígérem, ha újraválasztanak, végrehajtom mindazokat a reformokat, amelyekre az öt év nem volt elegendő idő.”
A kampány egy szakaszában érdekes mozzanatként felmerült, hogy a baloldal egy jelölttel indul. Könnyű volt ugyanis kiszámítani, hogy a szocialistáknak és a kis baloldali pártoknak a környezetvédőkkel együtt lenne annyi szavazatuk, hogy biztosan a második fordulóba kerüljenek, vagyis az elsőben nekik legyen Macron után a legtöbb szavazatuk.
Ezt először a környezetvédő Yannick Jadot javasolta. Gyorsan elvetették, mert ezt úgy képzelte el, hogy a baloldal többi része álljon oda mögéje. Utána vetődött fel az előválasztás gondolata. Minden jelölt a listán lenne, és szavazással döntenék el, a két legtöbb szavazatot kapó közül, ki lesz a jelölt. Végül ez is meghiúsult, mert mindenki jelölt akart maradni. (Elsőnek a kommunista Fabien Roussel mondta ki: „Jelölt vagyok és az is maradok.”)
Az eddigi kampány legérdekesebb mozzanata, hogy kérdésessé vált a második kiléte, aki végül összekerül a biztosan első helyen végző Macronnal. Ez a hely már számos választáson Marine Le Penné volt, előtte pedig apjáé. Most azonban Marine komoly vetélytársat kapott Éric Zemmour személyében, aki azt ígéri: „Visszahódítjuk gazdaságunkat, visszahódítjuk biztonságunkat, visszahódítjuk identitásunkat, visszahódítjuk szuverenitásunkat, visszahódítjuk hazánkat.” (Mindez két „jelszó” gyakorlati megvalósítását jelenti; „nulla imigráció” és „kuss az újfranciáknak”.)
Mivel a szélsőjobb megoszlik, a Repulikánusok jelöltjének, Valérie Pécresse-ének van esélye megszerezni a második helyet. Ő úgy lett jelölt, hogy a Republikánusok kongresszusán előválasztást tartottak. Az első fodulóban öt jelölt indult és a második fordulóban Éric Ciotival szemben ő kapta a szavazatok 60,95 százalékát. Sietett kijelenteni: „Ma, történelmében először De Gaulle tábornok, Georges Pompidou, Jacques Chirac, Nicolas Sarkozy pártja, a mi politikai családunk egyetlen jelölttel indul a választásokon.” És megígérte, hogy minden francia nő képviseletében „méltóságteljes, hatalmas és merész” kampányt folytat.
