Több mint tíz év után ismét Franciaország veszi át az EU elnökségét. A feladatot január 1-jétől látja el fél éven keresztül. A célkitűzéseire és feladataira vonatkozó ismertetőből kiderül, hogy Párizs több fajsúlyos témával rukkol majd elő. Kérdés azonban, tervei megvalósításához sikerül-e megszereznie mind a 27 tagállam beleegyezését.
Megújulás, erő, összetartozás. E mottó szellemében akar eljárni Franciaország fél éven keresztül az EU soros elnökeként. A tisztséget január 1-jén veszi át Szlovéniától, ami plusz jogokat ugyan nem biztosít számára a 27 országot számláló közösségben, ám annál több feladattal terheli meg június végéig. A mindenkori soros elnök viszi ugyanis (a teljes tagság nevében) a nemzetállamok ügyeit.
Bár az elnökség intézményének jelentősége megkopott, a tisztséget betöltő ország rendszerint igyekszik kitenni magáért, hiszen fontos megbízatásról van szó. Rendezvények, tanácskozások, tárgyalások és találkozók sokaságát kell lebonyolítani (saját területen) a társállamok képviselőinek részvételével. Előző elnökségük idején (2008 második felében) ki is tettek magukért a franciák, és a pénzt sem sajnálták a feladatra.
Valószínűleg 2022-ben sem lesz ez másként. Sőt ezúttal még különlegesebb lesz a kijelölt időszak, hiszen áprilisban államfőt választanak Franciaországban. Ez minden bizonnyal jelentősen befolyásolja majd a soros elnökséget is.
Emmanuel Macron államfő a francia elnökségi programot ismertetve több prioritásra is felhívta a figyelmet. Utalt arra, hogy Párizs a következő hat hónapban kiemelt témaként kezeli a – szabad határátlépést biztosító – schengeni utazási rendszer reformját, a közös uniós határvédelem biztosítását, a költségvetési politikák átalakítását (amivel a pénzügyi fegyelem lazítására célzott), az éghajlatváltozás elleni küzdelem erősítését és a digitális átalakulást. Macron nem titkolta, hogy az EU-t szeretné mielőbb digitális hatalommá átalakítani.
A francia elnökség további fontos célkitűzése egy kompromisszum elérése arról, hogyan kellene az uniós költségvetési pénzek folyósítását (a tagok részére) a jogállamisági követelmények betartásához kötni.
A jövő év első felében a francia tervek szerint biztosítani kellene a nagyobb önállóságot is az EU-nak. Macron erről a következőket mondta: „Olyan Európa irányába kell elmozdulnunk, amely teljes mértékben szuverén, szabad a döntéseiben és a sorsa ura”.
A törekvéssel összhangban hozzá kellene látni az Unió „stratégiai autonómiájának” megteremtéséhez. A téma a francia elnökség prioritásai közé tartozik, s magába foglalja az erősebb európai védelem megszervezését, illetve egy uniós haderő megalakítását. A már régóta létező terv értelmében ötezer katonából álló intervenciós erőt hozn(án)ak létre 2025-ig.
Franciaország szerint az önálóbb európai védelempolitikát biztosító fegyveres testület hozzájárulna mind a transzatlanti, mind a globális biztonsághoz és kiegészítené a NATO-t. Párizs abban bízik, hogy az erről szóló megállapodást akár már 2022 tavaszán el is fogadhatják a tagállamok.
A francia elnökség a következő fél évben kiemelten foglalkozik a menekültügyet érintő kérdésekkel is. Macron már felszólította a tagországokat, hogy rendszeresen folytassanak megbeszéléseket a migrációról. Kormányzata azt szeretné, ha végre sikerülne összehangolt választ találni, de legalábbis kompromisszumokat kötni és előrelépni az EU-ba illegálisan bejutni próbáló idegenek ügyében. Ez merész, már-már irreális elvárásnak tűnik, hiszen az uniós kormányok évek óta mélyen megosztottak a probléma kezelésének kérdésében és képtelenek az egységes fellépésre.
