Kormányalkotó többség megszerzésében reménykedik a bolgár ellenzék a vasárnapi parlamenti választáson, amely az áprilisi voksolás ismétlése lesz. Akkor ugyan a hatalmat gyakorló Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) jobboldali párt nyert, ám senki sem akart kormányt alakítani vele, miként fő riválisával, a szocialistákkal sem, mert korruptnak és kártékonynak tartják mindkettőt. Az új választással a patthelyzetet próbálják meg feloldani. A győztestől és koalíciós társaitól sokan az állam maffiaszerű működésének felszámolását várják.
Megismétlik a parlamenti választást Bulgáriában, mert az előző próbálkozás (április 4-én) kudarccal végződött. A Bojko Boriszov miniszterelnök vezette jobboldali párt, a GERB nyert ugyan, ám egyedül képtelen volt ismét kormányt alakítani, és koalíciós társakat sem talált. Az ellenzék sem tudott mit kezdeni a kormányalakítási megbízással. A GERB egyik fő riválisának tartott, harmadik helyezett ellenzéki szocialistáknak sem sikerült összehozniuk egy koalíciót, sem az őket (a választáson szavazatszámban) megelőző Vannak ilyen emberek (más fordításban: Van ilyen nép, ITN) populista protesztpártnak.
Ezért Rumen Radev államfő májusban feloszlatta a parlamentet, és új választást írt ki július 11-re. Az évek óta mély politikai válsággal küszködő Bulgáriát azóta az általa kinevezett hivatalnok kormány vezeti, élén Sztefan Janev nyugalmazott tábornokkal, aki korábban az államfő katonai tanácsadójaként is tevékenykedett.
Az ellenzék, különösen pedig a Szlavi Trifonov popzenész, tévésztár, szórakoztatóipari vállalkozó vezette ITN abban reménykedik, hogy ezúttal még több voksot szereznek és fontos hatalmi szereplővé lépnek elő. Akkor pedig megkezdhetik a Boriszov-rezsim elszámoltatását, felelősségre vonását és az országban nélkülözhetetlen reformok végrehajtását. A lakosság nagy része is ebben érdekelt.
Bulgáriát az elmúlt évtizedekben jobbközép és balközép kormányok vezették felváltva, olykor koalícióban a török kisebbség nevében fellépő Mozgalom a jogokért és szabadságért (DPSZ) párttal. A politikai hatalom azonban mindig szorosan együttműködött a szervezett bűnözéssel és néhány meghatározó oligarchával, akik a 2007-es uniós csatlakozás után kulcsszerepet vállaltak a Brüsszeltől kapott pénzek (fejlesztési és egyéb támogatások) ellopásában, majd a korrupt politikusoknak és az érdekkörükhöz tartozó kiváltságosoknak való átjátszásában.
A mindenkori hatalom azt csinált, amit akart, mert úgy alakította ki a rendszert, hogy tagjai közül jogilag egyet se lehessen felelősségre vonni, és ne kerüljön hátrányba senki az elitből. A hiányosságokat az EU és az Egyesült Államok is szóvá tette már, sőt a lakosság is (számtalan tüntetésen).
A múlt évben hónapokig tartó rendszer- és korrupcióellenes demonstrációkat tartottak országszerte, amelyek nyomán több új párt is megalakult (köztük a Trifonov féle ITN), és az (idei) áprilisi választáson három be is jutott a 240 tagú országgyűlésbe. Ezek az új politikai erők és mozgalmak nem csak a 62 éves Boriszov pártját és rendszerét tartják romlottnak, korruptnak, hanem a vele szemben álló szocialistákat is. A 2020-as tiltakozó akciókban főként fiatalok vettek részt, akik megelégelték a kormányfő által működtetett párhuzamos hatalom önkényeskedését, harácsolását, a maffiák hatalmát, a média nagy részének pártpropaganda gépezetté züllesztését, a közpénzből finanszírozott, s szinte állandósított kormányzati önreklámozást, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolását, az állami és uniós pénzek folyamatos dézsmálását és a népbutítást.
A tavasszal feloszlatott parlament megalakított egy különbizottságot, amely a Boriszov-rezsim gyanús üzelmeit kezdte vizsgálni. Időközben majdnem két tucat ügyben javasolta az eljárás megkezdését az ügyészségnek. A bizottság ugyanis (súlyos) visszaéléseket tárt fel az EU-pénzek elosztásánál, korrupciós ügyeket észlelt több minisztériumban és infrastrukturális beruházásnál, a BBR állami tulajdonú fejlesztési banknál, az államkincstárnál és másutt.
Boriszov rágalomhadjáratot, s ellene irányuló külföldi összeesküvést emleget. Ám a lakosság jó része nem hisz neki, és abban bízik, hogy a vasárnapi választáson kormányalkotó többséghez juthatnak a (gyökeres) változást ígérő erők.
