A magyar szabadságharc kétszáz évvel ezelőtt született lánglelkű költője, Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházánál tartott ünnepi beszédet március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök.
A kerek évszámok önmagukért beszélnek, Petőfi Sándor csak 25 évvel volt „idősebb” a 175 éve kitört 1848-as forradalomnál, amelynek elindításában kulcsszerepet játszott, és 26 évesen már életét is adta a magyar szabadságért.
Úgy halt meg, ahogyan híres versében a méltó halálért fohászkodott, nem ágyban és párnák között – emlékeztetett Orbán Viktor.
Minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor a költőben a törékeny testű szellemóriást, a zsenit festette le beszéde bevezetőjében. „Születik a fővárostól többnapi járóföldre egy kisvárosban, születésekor olyan gyenge, hogy spirituszban fürdetik, lesz belőle színész, csepűrágó, majd katona, öt év alatt 1000 verset ír, katonának áll a függetlenségi háborúban, elesik, és beteljesedik saját versébe foglalt kívánsága, nem ágyban párnák közt, hanem a csatatéren éri a halál. Szemtanúk nélkül esik el, ahogy jött úgy távozik, egyszerűen átlépett a legendák világába” – idézte a jól ismert életút fontosabb állomásait a kormányfő.
„Egy 26 éves röppálya a magyar égbolton, amely mély Magyarországból indul, és a csillagösvényen végződik. Egy villanás, amelyet saját nemzete, lélegzetvisszafojtva követ és csodál” – tette hozzá.
„Petőfi Sándor a mi szerelmetes fiunk. Minden magyar gyermekkora óta tud legalább egy verssort tőle. Ezért nem kell kimondani, szavak nélkül is tudjuk: minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar” – fogalmazott.
Emlékeztetett, hogy amikor Petőfi születik 1823. legelején, Kölcsey akkoriban véglegesíti a Himnuszt, amelyben programot hirdet a magyarságnak, hogy állítsa vissza nemzeti önérzetét. Ez lett a nemzeti program a következő 25 évre, és negyed évszázad után, 1848-ban Magyarország már nem ugyanaz az ország, már egy fejét felemelő ország, amely meghökkentő mennyiségben kezdte el termelni a tudomány és a művészet nagyjait, folyókat szabályoz, kőhidat húz a Dunán, otthont emel a magyar tudománynak és kultúrának.
„Ekkora utat megtenni óriási teljesítmény, nagy bravúr, igazi magyar virtus. A bécsi, berlini polgárnak talán ennyi elég is lenne, nekünk magyaroknak kevés. Kell lennie számunkra egy hivatásnak, amely magasabb rendű értelmet ad életünknek. A magyar lélek azt kérdezi, mi is volna az a világraszóló tett? Vörösmarty azt írja, gondolj merészet és nagyot, majd tedd rá életedet. De mi is volna az? Búvópatakként felbukkanó kérdése ez minden nemzedéknek a magyar történelemben, mindig a kor nyelvén megfogalmazva és divatja szerint megélve, de mindig ugyanaz” – mondta Orbán Viktor, majd az Illés híres dalának a refrénjét idézte ezen embert mozgató küldetéskeresés találó kifejezőjeként: „keresem a szót, keresem a hangot”. „A 19 század közepének a Magyarországa is így kereste a szót és kereste a hangot, és a keresett szót és a keresett hangot Petőfi adta meg a hazának. A szó egyértelmű, a hang tiszta, a mozdulat mindenkit magával ragadó volt: Talpra magyar!” – mutatott rá a forradalom és szabadságharc költőjének a kulcsfontosságú szerepére a miniszterelnök. „Ha csak ennyit tettek, már helyük lenne a magyarok nagykönyvében. Dicsőség márciusi ifjaknak! – tette hozzá.
„Annak, aki nem magyar, nehéz megértenie, hogy mi 175 éve március 15-én minden évben miért meséljük el e nap történetét. Nem értik miért nem ununk rá. Azért nem, mert ez egy nagy közös születésnap. Amikor eljön a születésnap ünneplésének ideje, összesereglik a család, és az édesapa elmeséli annak a világnak a történetét, amelyben létrejöttünk” – mondta a miniszterelnök utalást téve ezzel egyben az Ószövetségben leírt szokásra is a zsidó pászkaünneppel kapcsolatban.
„Az a menet március 15-én, a magyar szabadságnak ez a hatalmas korlátokat, kishitűséget, koloncokat elsöprő menete nem a Pilvax kávéházból indult el, hanem innen Kiskőrösről. Ezért hajtunk fejet a kiskőrösi Petrovics család emléke előtt. Hajtsunk fejet az öreg Petrovics előtt, aki élete csúcsán a szabad kiskunok közösségének a tagja lett! Errefelé ez nem könnyű dolog, de neki sikerült, és az öreg Petrovics boldog és vidám gyermekkort teremtett két fiának az ő munkás hazaszeretetét is továbbadva nekik. A sors megkímélte, hogy másik fiát is el kelljen siratnia, mint Sándort. István fia, bátor ember volt, a szabadságharcban századosi rangig vitte, három évi sáncmunkára ítélték, de nem tört meg” – idézte fel Petőfi Sándor édesapja és testvére emlékét Orbán Viktor, majd rátért az édesanyára is. „Hajtsuk fejet az édesanya, Hrúz Mária előtt, aki szlovák asszonyként ebben a házban hozta világra a legnagyobb magyar költőt” – mondta, majd Petőfi elfogadottságát ecsetelte, azt, ami olyan közel hozza minden magyar szívéhez a szabadság és a szerelem költőjét.
„Ha két magyar összetalálkozik, jó esély van arra, hogy perceken belül három véleményen legyenek, ritka amiben egyetértünk, abban azonban, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő, egyetértünk.”
„Egy olyan józan népnél, mint amilyenek mi vagyunk ez talán meglepő, de irodalom nélkül nincs magyar élet. Talán a nyelv, a lelki alkat teszi, de mi magyarok költőien lakozunk e földön” – jegyezte meg.
MTI
A magyar géniuszok egész sorát megemlítve ismét visszatért a beszéd Petőfihez.
„Mégis, amikor meg kell neveznünk valakit, akit magyar sorsnak, géniusznak nevezünk, akkor Petőfit nevezzük meg. Nehéz megmondani, miért, talán mert a szabadságnak saját nyelve van. A szabadság magyar nyelvjárását Petőfi Sándor teremtette meg” – mondta, majd hozzáfűzte, „talán nem részrehajlás, ha azt mondjuk, a magyar a szabadság legszebb nyelve, mert megteremtőjét, Petőfit a világon mindenütt ismerik.”
„Petőfi úgy toppant be közénk, mint egy fergetegből előbúvó garabonciás, nem volt katonának való ember, törékeny testalkatú volt, semmit sem adott a katonaélet rigorózus rendszabályaira, valószínűleg ő tartja a vérig sértett tisztek világrekordját, nem volt férjnek való sem, barátnak sem volt könnyű eset. Tudott Cézárként uralkodni, ostorozta, akit fűzfapoétának tartott, kárhoztatta a tunya költőket, a kritikusokat végleg utálta. Nehéz ember volt, áradt belőle a lelkierő és a magabiztosság” – sorolta a géniusz jellemvonásait a beszéd. „Az ilyen embert, bár tehetségét elismerik, többnyire elutasítják és kizárják a szívükből. Vele nem ez történt. A Jóisten megkímélte, nem engedte, hogy tehetségéből gőg, hübrisz legyen. Nagy kegyelem ez a kiemelkedően tehetséges emberek számára” – jellemezte Petőfit Orbán Viktor hozzáfűzve, hogy a költő sosem hagyta el a szellemi világ keresztény erőterét. Tudta, hogy a francia forradalom szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava nem a hit, remény, szeretet keresztény parancsával szemben, hanem amellett érvényes. A kudarcok nem sodorták át a romboló szellem, a nagy szétdobálóhoz – utalt a Biblia sátánt jelölő diabolosz elnevezésére.
„Verset úgy írt, ahogy mi egyszerű halandók levegőt veszünk. Fordított, írt, szervezte a magyar irodalmi életet és a politikai ellenállást. Öt év és Petőfi életműve mégis teljes, és azért lehet teljes, mert maradék nélkül megfizette a hazának, amire kötelezettséget vállalt” – vélekedett Orbán Viktor.
Olyan világot teremtett magának, ami egyértelmű, egyenes, amelyben a dolgok között nincs átmeneti szürke zóna. Kardból lehet láncot, láncból kardot kovácsolni, de olyan nincs, hogy az egy kicsit kard, kicsit lánc is legyen. Verseiben érezteti velünk, hogy méltatlanná váltunk, nem hozzá, leginkább önmagunkhoz. Petőfi versei ezt olvassák a fejünkre naponta, vagy rabság, vagy szabadság, lehet választani.”
Beszédét a miniszterelnök azzal zárta, hogy Petőfi meghozta magában ezt a választást, bár ő is szívesebben élte volna a megbecsült költő tisztes polgári életét, de szólította a haza és a szabadságért nem habozott az életét áldozni.
„A magyar szabadság hatalmas menete – bár tett néha vargabetűt és olykor zsákutcába is tévedt az elmúlt kétszáz évben – ma is tart. Petőfi Sándor ebben a menetben ma itt van velünk. Látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarintja a 12 pont elé, hogy legyen béke” – mondta végül aktuálpolitikai kérdésekre utalva Orbán Viktor.
„Ezért sohasem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a kezünkből, mert minden magyarban van egy kis Petőfi” – zárta ünnepi beszédét a miniszterelnök, amely után a jelenlévők elénekelték a Kossuth-nótát.
Nyitókép: MTI
