Negyven éves az István, a király rockopera

Ma van kereken negyven éve, hogy a Városligetben hatalmas nézőközönség előtt bemutatták a máig legnépszerűbb magyar rockoperát, az István, a királyt.

A rendszerváltás e remekműbe csomagolt korai előszele csapta meg a magyarságot ekkor – nyugodtan mondhatni, határon innen és túl.

A szocalista korszakban, a rákosi-érában főképpen nem, de utána is még sokáig el sem volt képzelhető, hogy egy ilyen nemzeti sorskérdéseket tárgyaló témában, ráadásul a rock zenei nyelvének érzelmeket felkorbácsoló hangján művet mutassanak be a széles nyilvánosság előtt. Arra sem igen volt példa, hogy vitathatatlan színvonalon, mégis milliókat megszólítva hangozzék fel egy zenei mű, amelynek a bakelitlemezeit csak úgy kapkodták a lemezboltokban.

Az Illés két legendás alakja, Szörényi Levente és Bródy János volt a remekmű szerzőpárosa, akik ma már eltérő politikai nézeteikről ismertek, de a nyolcvanas években még nem aszerint tettek különbséget az emberek között, hogy ki a liberális és ki a nemzeti érzelmű, hanem aszerint, hogy ki pártolja a kommunista rendszert és ki akar rendszert váltani. Maga a mű is megszólította mindkét oldalt, sőt, mindenkit, aki magyar.

„A darab megmutatja, hogy mindannyiunkban van István és Koppány is, ami hihetetlen erőforrása a magyar kultúrának, és a végén mindenki érzi, hogy így vagyunk együtt magyarok” – mondta erről Bródy János a közelmúltban az MTI-nek.

A kor nagynevű színészei mellett a magyar rock olyan korabeli nagy sztárjai énekelték a főszerepeket mint Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, de Sebestyén Márta is oszlopos tag volt utánozhatatlan énekhangjával (Réka szerepét nem ő játszotta), mint ahogy Varga Miklós is csak az énekhangjával szerepelt mint István a műben.

„A zeneszerző Szörényi Levente és a szövegíró Bródy János már a hetvenes évek óta készült egy Szent István korában játszódó zenés dráma megírására” – írja a mű megszületéséről az MTVA Sajtóarchívumának az anyagában. „Közös művük alapjául Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáját választották. A koreográfus Novák Ferenc volt, a címszerepet Pelsőczy László játszotta (Varga Miklós énekhangjával), Koppányt Vikidál Gyula, Saroltot Berek Kati, Rékát (Sebestyén Márta énekhangjával) Kovács Ottília alakította. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció.

„A nagyszabású művet első alkalommal 1983. augusztus 18-án, a városligeti szánkózódombon mutatták be. Az előadás óriási siker volt, a végén elhangzó Himnusz után harminc percen át tapsolt a közönség – ez volt a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációja. István és Koppány konfliktusa felölelte a pogány-keresztény, a hős-áldozat, az ősi-új, a függetlenség-idegen hódoltság ellentéteket, amelyeket mindenki a maga ízlése, ismerete és világnézete szerint értelmezhetett. A politika részben támogatta, részben tűrte a darabot, kicsit talán meg is riadt tőle, de tiltani már nem merte.” – írja az MTVA a korabeli helyzetre is reflektáló összefoglalójában.

„Egy előadást terveztek, aztán még hatszor megismételték, több mint százezer ember látta a Városligetben az István, a királyt. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, később hivatalosan is. A Koltay Gábor vezette filmes stáb négy előadáson dolgozott, az 1984-ben bemutatott István, a király filmet több millióan láttak a mozikban. Lemezen is kiadták, zenéje ötvözte a populáris zene, a népzene és az egyházi gregorián zene elemeit, zenei stílusa az első ilyen volt a hazai zenés színjátszás történetében. A darab műfajilag is megújulást hozott: megtörte a rock- és a popzene képviselőivel szembeni, a hagyományos színházi gyakorlatban bevett ellenállást. Ezt fejezte ki a szereposztás is: Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett rockénekesek is főszerepet kaptak: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, aki közül közülük akkor többen lázadónak számítottak” – írja az MTVA anyagában.