Quo vadis Európa? – Hogyan tovább, Európa? címmel zajlott a szerdai nap egyik legnagyobb nézősereget vonzó beszélgetése, amelyen Gulyás Gergely, a Miniszterelnökség minisztere, Ludovic Orban volt román miniszterelnök, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti képviselője és Schiffer András ügyvéd, volt parlamenti képviselő, a Lehet Más a Politika párt alapítója vett részt, Schaller-Baross Ernő fideszes európai parlamenti képviselő moderálása mellett.
Gulyás Gergely véleménye szerint az Unió a járvány okozta válságot jobban viselte, mint a háborút, utóbbi krízisben pedig akár el is veszítheti gazdasági versenyképességét. A külpolitikai döntéseket meghatározza, hogy Ukrajna szuverenitását a közösség, ahogy Magyarország is, prioritásként kezeli, ugyanakkor az energia- és nyersanyagfüggőség, illetve a geopolitikai viszonyrendszer miatt Európának érdemes kereskedni Oroszországgal. Az oroszok elleni szankciók terén a magyar álláspont az, hogy az energetika terén nem kell alkalmazni ezeket, ami érvényesült is, hiszen Magyarország kivételezett státuszt kapott az uniós csomag keretében, e tekintetben az EU hajlandó volt kompromisszumot kötni.
Ludovic Orban a rendkívül összetett világpolitikai és világgazdasági helyzetről beszélt, Kína növekvő szerepét is megemlítve. Az exminiszterelnök külön kitért az utóbbi években tapasztalt zöld fordulatra. Felvetette Európa gazdasági kitettségét és sebezhetőségét, ami jelentős részben a nyersanyagforrások kiaknázási helye miatt is áll fenn. Az uniós színtéren folyamatos a nemzeti érdek és a föderalista elképzelés viaskodása, miközben a gazdasági növekedést és a szociális biztonság erősödését is fenn kell tartani.
Zakariás Zoltán kifejtette, az uniós belső viszonyok és a pillanatnyi külpolitikai döntések jelentősen függnek az országok erejétől, az országstratégiák állandóak akár több száz éves viszonylatban, és jellemzően az „erősebb kutya” politikája érvényesül. Véleménye szerint a föderalista és a szuverenista elképzelés közül utóbbi a jobb, és egy olyan, szuverenista államokból épülő egységet kell alkotni, amelyben a kisebbségek autonómiája is biztosítva van.
Schiffer András rámutatott, az elmúlt két év lehetőséget adott Közép-Európának arra, hogy leoldja magát a nagy globális ellátórendszerekről, és újraépítse termelőkapacitásait, ezek a lépések pedig – amelyek szerinte nem történtek meg, vagy nem kellő mértékben – elérték volna, hogy a mostanihoz hasonló válságok – ideértve a háborút és az európai háborús szankciókat is – kevésbé érintsék a régiót és Magyarországot. Az energiafüggőség mellett a maximális exportfüggőség is egy jellemző hiba.
Schiffer kijelentette, hogy a „Milyen Európa?” egy hamis kérdés, hiszen sok problémát nem lehet nemzetállami vagy uniós szinten megoldani, elég csak a járványra, a nukleáris veszélyre, a globális igazságosság vagy a transznacionális cégek térhódítására gondolni. Az erős és szuverén nemzetállamok közötti együttműködés lenne a cél, de ehhez elengedhetetlen, hogy az EU és tagállamai előbb visszanyerjék szuverenitásukat a jogokat sértő, nemzeti érdekérvényesítést is gyakran felülíró multinacionális cégektől és tőkeérdekektől.
