Szűkös körülmények között

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete szombaton tisztújító közgyűlést tartott, amelyen megválasztották az egyesület új elnökségét, Tóth Lívia személyében pedig újraválasztották az egyesület korábbi elnökét. Az egyesület alelnökeinek és titkárának, valamint a bizottságok elnökeinek és tagjainak személyéről egyelőre nem született döntés. Az egyesület munkájáról, céljairól és gondjairól az újraválasztott elnök írásban válaszolt kérdéseinkre.

– A hatékonyabb anyanyelvű tájékoztatás, a vajdasági magyar médiumok közötti jobb együttműködés, az újságírók továbbképzési lehetőségeinek biztosítása, a hazai és külföldi szakmai szervezetekkel való együttműködés megteremtése, valamint a sajtóban dolgozók helyzetének javítása érdekében 2003-ban megalakult a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, amelyet 2004-ben hivatalosan is bejegyeztek. Tíz éve létező szakmai szervezetünk az elmúlt időszakban a felsorolt célkitűzések többségét megvalósította, de például a kollégák helyzetén, különösen, ha az egyre szűkösebb anyagiakra gondolunk, semmit sem tudtunk változtatni. Egyesületünk a programjait pályázati pénzekből valósítja meg, a másik bevételi forrásunk a tagsági díj, amely már évek óta 500 dinár. Az utóbbi három évben odaítélt szakmai elismeréseink is csak dicsőséggel járnak. Az újságírói igazolványunkkal viszont érdemes próbálkozni akár külföldön is, mert az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a különböző belépőjegyek vásárlásánál elfogadják.

Az egyesületnek jelenleg mintegy 50 tagja van, de még legalább ennyire tehető azoknak a vajdasági jellegű írott és elektronikus sajtóban, illetve a kistérségi médiában dolgozó kollégáknak a száma, akik támogatnak minket és jónak tartják a civil szervezetünk létezését. A többiek vagy más újságíró-egyesületek tagjai, vagy úgy gondolják, a vajdasági magyar újságíróknak nincs szükségük külön csoportosulásra, illetve közömbösek az ilyesfajta közösségi megmozdulások iránt.

Milyen gondokkal küszködik az egyesület?

– A tisztújító közgyűlésen elhangzott egy mondat, ami a leginkább jellemzi a VMÚE jelenlegi helyzetét: fényes a kirakata, de üres az éléskamrája. Az egyesületünknek nincs irodája, szolgálati telefonja, de ez talán még jó is, mert nem kell a rezsiköltségre gondolnunk, szűkös anyagi körülmények között dolgozunk, utazásokra, útiköltségek fedezésére például egyáltalán nincs keretünk, pedig a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben ez nagy segítség lenne a tagságnak. A jelenlévők felvetették azt is, hogy különböző akciókkal vagy kedvezményekkel – például, ha az igazolványunk felmutatásával jutányosan lehetne busz- vagy vonatjegyet vásárolni – kellene vonzóbbá tenni az egyesületet. A nehézségek ellenére a VMÚE jelentős Kárpát-medencei ismeretségre tett szert, alapítói és állandó résztvevői vagyunk a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának, illetve a testület által szervezett találkozóknak, konferenciáknak. Régi és újraválasztott elnökként elfogadom és jogosnak tartom a bírálatot, hogy kevesebbet foglalkoztunk a vajdasági magyar újságírás helyzetével, az itteni kollégák problémáival. Ezen a következő négyéves mandátumom alatt mindenképpen változtatni szeretnék, és remélem, az új elnökség a segítségemre lesz.

Mit tartanak az elmúlt négy év legjelentősebb eredményeinek?

– Több találkozót, szakmai képzést, tanácskozást szerveztünk, a tizedik évfordulónkat pedig riporttáborral ünnepeltük, amelynek a munkájában erdélyi, kárpátaljai és vajdasági újságírók vettek részt. Az Erzsébetlakon, Lukácsfalván, Écskán, Titelen, Nagybecskereken készült riportok a jövő év elején egy kiadványban látnak napvilágot. Kartag Nándor, az Újvidéki Televízió nyugalmazott újságírója, szerkesztő-műsorvezetője az egyesület felterjesztése nyomán vehette át Magyarországon az Aranytoll elismerést, gyermeklapunk, a Jó Pajtás pedig a Külhoni Magyarságért Díjat. Kiemelném, hogy a szakmai díjunkkal a pályakezdő újságírók munkáját is elismerjük és felhívjuk a figyelmet a szórványban működő magyar szerkesztőségekre, lapokra, illetve műsorokra. Tesszük ezt azért, mert nagyon fontosnak tartjuk a tevékenységüket. Jelentős eredménynek tartom, hogy már nemcsak vajdasági magyar, hanem folyamatosan bővülő Kárpát-medencei magyar médiatárral is rendelkezünk.

Milyen helyzetben van a vajdasági magyar újságírás?

– A vajdasági magyar újságírók elsősorban anyagi, megélhetési problémákkal küszködnek, a tájékoztatási eszközök többségénél továbbra is alacsonyak a személyi jövedelmek, nincs pénz napidíjakra, utazásokra, a külmunkatársak tiszteletdíjára. Egyesek, mint például jelenleg a Szabadkai Rádió, a magánosítástól is rettegnek, de általános jellemző, hogy nem tudjuk, mit hoz számunkra az új tájékoztatási törvény, miben változik a kisebbségi sajtó pénzelése, lesz-e stabil anyagi forrás a lapok megjelenésére, a rádió és tévéműsorok készítésére. Ilyen bizonytalanságban nehéz csak arra összpontosítani, hogy a munkánkat kifogástalanul végezzük és napról napra kiváló riportokat, interjúkat, jegyzeteket adjunk a közszolgálati média fogyasztóinak.