A Kisebbségek és médiumaik a Nyugat-Balkánon című kutatás eredményeinek bemutatásával indult a kisebbségi médiumok önfenntarthatóságáról szóló tanácskozás hétfőn a Tartományi Képviselőházban. Az Újvidéki Újságíró Iskola és regionális partnerszervezetek által elkészített analízis a nemzeti közösségek sajtóorgánumainak helyzetét, továbbá a többségi média kisebbségekről szóló beszámolóit kutatta. A nemzetközi projektum 255 tévéműsort, 386 napilapot, 48 rádióállomást ölelt fel, mintegy kétezer tévés bejátszást, és majdnem háromezer cikket vizsgált meg. Kétféle kisebbségi médiumot különböztetett meg: az állandó jellegű, azaz stabil és folyamatos finanszírozással rendelkező csatornákat, lapokat, valamint az egy-egy projektum, támogatás eredményeként megjelent, egyszerinek is nevezhető kiadványokat. Mint azt a kutatás részleteinek ismertetése során Davor Marko, a projektum vezetője ismertette, különös figyelmet szenteltek az adott kisebbségi médiaház státusának, intézményes hátterének, a tudósítás nyelvének és az újságírói professzionalizmus teljesítési fokának is. Munkájuk során megállapították, hogy a régió egészében a nemzeti közösségek nyelvén megszólaló médiumokban sok a felkaroló, megerősítő jellegű szöveg, kép- és hanganyag, ugyanakkor kevés az elemzés, a tényfeltáró jellegű tudósítás. Ezek a médiumok a leginkább kulturális jellegű eseményekről tudósítanak, nagy figyelmet szentelnek a művelődési egyesületek tevékenységének. Jelentős változást hozott a nemzeti tanácsokról szóló törvény alkalmazása Szerbiában a kisebbségi médiaházakban, az elemzés készítése során megkérdezett foglalkoztatottak válaszaiból azonban az is kiderült, hogy túlságosan erősnek vélik a nemzeti tanácsok befolyását a sajtóorgánumok szerkesztéspolitikájára, személyi kérdéseinek rendezésére és üzleti döntéseinek meghozására is. A megkérdezettek a legnagyobb problémaként mégis a stabil finanszírozás, valamint a képzett szakkáder hiányát jelölték meg. Marko közölte: néhány alapvető kérdés továbbra is megválaszolatlan: például milyen finanszírozási modell lenne a legcélszerűbb a kisebbségi médiumok esetében, egyáltalán milyennek képzeljük el a kisebbségi médiumokat.
Kalman Kuntić tartományi tájékoztatási titkárhelyettes úgy fogalmazott: attól tart, hogy egyáltalán nem beszélhetünk a médiumok önfenntarthatóságáról, azok létezése a mai körülmények között elképzelhetetlen a társadalom bizonyos segítsége nélkül, s ez még a vezető, úgynevezett mainstream médiumokra is igaz. Erre bizonyíték a közszolgálati média költségvetési finanszírozásra való átállásának terve is, valamint azok az éves jelentések is, melyek a médiumok alapítóinak veszteségei és bevételei közötti különbségről szólnak. Kuntić szerint a kilátásba helyezett digitalizációs folyamat további költségekkel terheli majd a sajtót, s az államnak ebben is a segítségére kell sietnie. Pozitív fejleménynek nevezte, hogy az új médiatörvény közérdekként ismeri majd fel a tájékoztatáshoz való jogot, ami kötelezettségeket ruház az államra – ezen jog folyamatos szavatolása érdekében.
A kisebbségi média önfenntartási képességéről szólva Nataša Heror marketingszakértő megállapította, hogy bármennyire is elkerülhetetlen az állam támogatása, nagyon fontos a kisebbségi média esetében is a folyamatos megújulás, szintúgy az új finanszírozási módok keresése. Bemutatta saját projektumát, melynek keretében a kisebbségek nyelvén megjelenő vajdasági sajtó öt jeles képviselője: a Magyar Szó, Hét Nap, Hlas L'udu, Ruszke Szlovo és a Libertatea integrált kínálattal lép fel a marketingpiacon, közösen célozzák meg a potenciális hirdetőket. Leszögezte, hogy a médiában, így a kisebbségiben is nemcsak a leépítésben kell a megmaradás esélyét keresni, hanem az alkalmazkodásban, újabb tevékenységek és kereseti források felkutatásában is.
A kisebbségi sajtó nem csak újságot készít, annál jóval nagyobb a feladatköre, sokkal inkább intézményként működik, alakítja az adott nemzet kultúrpolitikáját, nézetét, nagy hatással van közéletére, épp ezért ebben a tevékenységében támogatni kell, és nem „mosógép-árusításra” kényszeríteni. A kisebbségi médiából nem vonulhat ki az állam – állapította meg Jelena Perković nyugalmazott újságíró, hitetlenkedésének adva hangot, hogy a tartomány, mint alapító az általa finanszírozott lapok igazgatói tanácsában egyáltalán nincs képviselve. Véleményéhez csatlakozott Mirko Bajić, a Bunjevačke novine vezetője, aki szerint az államnak szavatolnia kell a kisebbség anyanyelvi sajtóhoz való jogát, és támogatnia kell minden nemzeti közösség nyelvén legalább 1-1 médium megjelenését. Miroslav Keveždi, a Vajdasági Ruszin Művelődési Intézet vezetője ugyanakkor találóan megkérdezte: miért a kisebbségi sajtóval kezdik a privatizációt, és miért nem a nagyjátékosokkal, például a közművesítési vállalatokkal.
