November 13-án negyedik alkalommal tartanak közvetlen magyar nemzeti tanácsi választásokat Szerbiában. A jövő vasárnap járulunk az urnák elé, hogy megválasszuk az új összetételű Magyar Nemzeti Tanácsot. A Köztársasági Választási Bizottság egy választási jelöltlistát hirdetett ki, a Magyar Összefogást, 35 jelölttel. Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével készült interjúban körbejártuk az MNT közösségi önkormányzatiságunk szerepét, jelentőségét, az eddig elért eredményeket és a választáson való részvétel fontosságát.
Elnök úr, az idén már voltak választások, egy hét múlva pedig a nemzeti kisebbségekre újabb szavazás vár. Ön mivel biztatná a magyar közösség tagjait, hogy menjenek el szavazni?
– Amivel minden egyes választásnál az ember biztatja társait, hogy ez egy alapvető jog, aminek akkor van értelme, ha élnek vele. Mi magunk döntsünk arról, kire bízzuk közös ügyeink intézését. Ez az általános megközelítés és a mostani választásról is ugyanazt tudom elmondani, noha egy kicsit mégis más, mert ez egy vajdasági magyar közösségi választás, amely a saját, elsősorban ránk tartozó ügyeink intézéséről szól, és azért is más, mert a Magyar Összefogás listáján kívül más jelöltlista nem lesz. Ettől függetlenül a választás fontos, mert a megjelenés a döntéshozatalban való szerepvállalást jelenti, ami jelzi, hogy az ügy mennyire lényeges az emberek számára. Ezért mindenkit nyomatékkal és tisztelettel arra kérek, éljen a szavazati jogával, persze azok, akik feliratkoztak a választási névjegyzékre. Ez a szám megközelítőleg 120.000. Ezzel adunk súlyt a nemzeti tanácsnak, amelynek összetétele, mivel egy lista van, egyértelmű. De nem mindegy, hogy milyen erők állnak mögötte. Ugyanis minden család számára lényeges valamelyik azon ügyek közül, amellyel a nemzeti tanács foglalkozik: óvoda, iskola, egyetem, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás. Ezek jelentik az életünk sava-borsát, és ezen ügyeknek az intézése végül is a nemzeti tanácson keresztül valósul meg.
A VMSZ már hosszú ideje a legerősebb magyar politikai szervezet Vajdaságban, így nem meglepő, hogy az általa támogatott képviselők alkotják a többséget a Magyar Nemzeti Tanácsban. Milyen szempontok szerint állt össze a jelöltek névsora?
– Nemcsak mi vagyunk a legerősebb politikai szervezet, hanem nincs benne semmi túlzás, ha közöljük a tényt, hogy mi vagyunk az egyetlen magyar politikai szervezet a Vajdaságban. Nem arról beszélek, hogy papíron ki van még, hanem hogy ki ad a politikai életben életjelet magáról. A VMSZ-t leszámítva ilyen nincs.
Most kezdődik a harmadik évtizede annak az időszaknak, hogy az MNT létezik. 2002-ben jött létre az akkor szövetségi törvény szerint, majd 2009-ben a politikai érdekérvényesítő erőnknek köszönhetően elfogadták a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsáról szóló törvényt, amely lehetővé tette, hogy közvetlen úton válasszuk meg a nemzeti tanácsunk tagjait. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, létre kellett hozni a kisebbségi választói névjegyzéket. Bizonyára sokan emlékeznek még erre az időszakra, amikor az aktivistáink bejárták egész Vajdaságot, gyűjtötték a feliratkozókat a választói névjegyzékre, amely 120.000 főt eredményezett. Ennek köszönhetően immáron negyedik alkalommal választunk közvetlen úton. Hosszú idő telt el azóta, több mint húsz év, vagy 12 év a közvetlen választás létrejötte óta. Változtak a körülmények, változik a közélet, ezért nem lehet az embernek az alapvető célok állandóságán túlmenően egyéb állandóságba bebetonoznia magát. Ezért a lista most másmilyen, mint a 2010-es vagy a 2014-es és a 2018-as. Nem abból a szempontból más, hogy a VMSZ-nek milyen az alapállása a lista irányába, mert az töretlen és megkérdőjelezhetetlen a kezdetektől fogva, hiszen a VMSZ politikai teljesítménye volt az MNT talpon tartása, eddig is a mi erőfeszítésünknek az eredménye. Ezúttal a lista azért más, mert az ember abból kell hogy kiinduljon, hogy milyen tapasztalatai vannak az előzővel kapcsolatban, és milyen feladatokat látott el a nemzeti tanács az előző négy évben. Most úgy látszik, egy erőteljesen VMSZ-es jelenlét kell a listán, másfajta, mint nyolc évvel ezelőtt volt. Ezért a VMSZ-esek száma nagyobb mint nyolc vagy 12 évvel ezelőtt, amikor a VMSZ deklaráltan vállalta, hogy kis többségben marad, mert mindenféle butasággal vádoltak bennünket. Olyanok vádoltak, akik időközben eltűntek a süllyesztőben. Szerintem, hogy mennyi a VMSZ-es és mennyi nem az, statisztikai kérdés. A Magyar Összefogás egy kompakt, elkötelezett embereket magába ölelő nagy teljesítmény és feladatok előtt álló lista.
Ön azt említette a közelmúltban, hogy az építkezésben az utóbbi négy év legnagyobb eredménye a Szekeres László Alapítvány terebélyesedése és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) létrejötte volt. Miért?
– Alkalomhoz kötődően beszéltem a Szekeres László Alapítvány terebélyesedésének és a VM4K létrejöttének a fontosságáról, amit meghatározónak tartok, hiszen a magyarországi egyetemek kihelyezett képzésének rendszere, a konzultációs központok működtetése és a szabadkai kulturális tevékenységek az alapítvány és a VM4K közéleti szempontból nagyon rövid idő alatt kivívta a létjogosultságát, az elismertségét és elfogadottságát. Ez leginkább abból látszik, hogy ki mindenki jön ide vendégként, és hogy sikerült megvalósítani, amit régóta szeretnénk, a kutatást. Fontos, hogy a folyamatokat statisztikai közvélemény-kutatás formájában le tudjuk mérni, és ez megtörtént a VM4K keretében. Ez az előttünk álló időszaknak egy lényeges eleme kell hogy legyen, mert ahhoz, hogy az ember tudjon ügyeket intézni, folyamatokat irányítani, mélyebben kell ismerni a felmérési eredményeket, és ezeknek az információknak a birtokában nyugodtabban és biztosabban lehet döntést hozni. Tervezés nélkül nem lehet előrehaladni. Ezért beszélek elég sokat a stratégiai tervekről és a stratégiai politizálásról. A VMSZ-t az elmúlt 15 évben az különböztette meg a megelőző időszakban önmagától és másoktól, hogy mi nem zuhanórepüléses politikát csináltunk, hanem ügyekkel kapcsolatban határozott elképzeléseink voltak és vannak. Ezeket az elképzeléseket próbáljuk politikai eszközökkel a befektetések módszerével, a fejlesztéseken keresztül a humán erőforrás biztosításával megvalósítani. Ahhoz, hogy ez nagyobb magabiztossággal tudjon haladni előre, hogy egy közösségi közakaratot létre tudjon hozni, elengedhetetlen, hogy a folyamatokat mérni tudjuk, és áttekinteni az egész rendszert papírra vetve. Akkor pontosan látjuk, hol, mibe, mennyit kell befektetni, hol mit kell csinálni, változtatni. Az elemzés rámutatott arra, hol, mit sikerült megvalósítani, hol vannak a legnagyobb gondok. Pl. az emberhiányban jelentkezett a legtöbb probléma, színházaknál, múzeumoknál, könyvtáraknál, levéltáraknál. Nincs elegendő számú magyar szakember. Mert elmentek, leépítés volt, vagy az engedélyekhez kötődő intézkedéshez nem álltunk kellő eréllyel hozzá. A színházaktól kezdve a levéltározásig az egész palettát figyelembe véve első lépésben legalább ötven embert kellene csatasorba állítani, hogy azt tudjuk mondani: eleget tettünk azoknak a feladatoknak, amelyek jelenleg aktuálisak. Erre ez a kutatás mutatott rá. Nagy hiánypótlást jelentett ez számunkra.
Számomra az utóbbi évek legnagyobb eredménye az együttműködés, a megkérdőjelezhetetlen bizalom és az együttműködés hangulatának megteremtése – értékelte az MNT eddigi munkáját leginkább meghatározó mozzanataként Pásztor István (Ótos András felvétele)
Az MNT kétségkívül a legsikeresebben működő nemzeti tanács, ezt mások is elismerik. Mivel magyarázhatók az eredmények? Nyújtott-e segítséget a VMSZ ahhoz, hogy az MNT sikeresen tudjon működni?
– Borzasztó nehéz ezeket a dolgokat szétválasztani, de nem is szabad. Ami fontos, az a közösség tettrekészsége és alkotóereje, ennek a szolgálata meggyőződésem szerint egyrészt a politikum feladata. Az MNT nem önmagának a célja, hanem egy eszköz az építkezés, az érdekérvényesítés, a lehetőségek kibontakoztatása, a folyamatok megszabása és irányítása szempontjából. Amikor azt mondjuk az MNT-re, hogy közjogi megalapozottságú, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy az adott törvények alapján az állam bizonyos ügyek intézését odaadta, rábízta a nemzeti tanácsokra mint a kisebbségi közösségek köztestületeire. Ilyen szempontból elválaszthatatlan a közösség, a nemzeti tanács és a legitim politikai szervezet. Ha ezeket megpróbáljuk szétválasztani egymástól, akkor mind a három elem légüres térbe kerül. Csak ebben a hármas összetételben tud kibontakozni az identitás megőrzésének a lehetősége, mert így az egész dolog csak erről szól. Nagyon jelentősnek tartom, hogy a Kárpát-medencében a nemzeti tanácsnak sehol sincs közjogi beágyazottsága, csak nálunk, ahol az állam által, a közösségre bízott identitásmegőrzési ügyek szolgáltatásáról szól a köztestület munkája. A dolgok jelenlegi állása szerint nem is úgy néz ki, hogy belátható időn belül valahol máshol is lesz erre példa. Ha ebből a szemszögből nézve buzdító mondatot kell mondani, hogy miért kell a nemzeti tanácsi választáson részt venni, a válaszom; azért, mert ha mi nem becsüljük meg azt, amit kiküzdöttünk magunknak, akkor ki más fogja ezt megbecsülni.
Úgy tűnt, az utóbbi négy évben csúcsosodott ki az MNT működése, jobban haladt a teendők intézése, mint korábban?
– Változnak az idők, a körülmények, a magyar–szerb viszonyrendszer is változik. Szerbiában a magyarok pozíciója és tekintélye is változott, a ránk háruló feladatok is gyarapodtak, máshova kerültek a hangsúlyok, másmilyen állapotok vannak most, mint korábban, és a bizalmi kondíció is különbözik. Ez eredményezte, hogy sok minden meg tudott változni. Arról nem szabad elfeledkezni, hogy miért nem szabad elválasztani a közösséget az MNT-től és a politikai érdekérvényesítéstől. A VMSZ, mint legitim politikai erő, parlamenti politikai párt, amely a parlamenti többség része, államtitkáraink vannak különböző minisztériumokban, pl. az oktatásiban és a tartományban, az önkormányzatokban lehetőségünk van megvalósítani mindazt, ami korábban csak papíron szerepelt, de a gyakorlatban nem. Attól teljesedett ki a szerepkör, hogy az egész kapacitásunkat használjuk annak érdekében, hogy egy-egy ügyet felkaroljunk, megpróbáljuk megtalálni a megoldást, és azt meg is valósítsuk. Ez történt most, és ebből nem vehető ki az a megkérdőjelezhetetlen mértékű támogatás, amit az anyaországtól kaptunk. Ez részben politikai, erkölcsi, de nagyon nagy részben anyagi is. Ha ez nem lett volna, akkor millió egy dolgot, amit sikerült megcsinálni, nem tudtuk volna megtenni. Viszont az is igaz, hogy ha nem lenne olyan alkotó kedve és életereje ennek a közösségnek, amilyen van, és ha nem lenne meg a politikai szervezettsége és nem lenne meg a kisebbségi önkormányzata az MNT által, akkor nem volna aki és amire igényelje azt a potenciális anyaországi támogatást, ami így sikerült nekünk. Hosszú ideig egy kegyelmi időben éltünk, most talán már nem, mert az ukrán–orosz háború és annak következménye sok mindent felülírt. De az elmúlt jó pár évben sok mindent megcsináltunk. Anyagi jellegű építkezéseket, felújításokat, intézmények építését és megerősítését, jól használtuk ki az adott időszakot.
Amennyiben egy meghatározó mozzanatot kellene kiemelni az MNT eddigi munkájából, életéből, ön mit választana?
– Számomra az utóbbi évek legnagyobb eredménye az együttműködés, a megkérdőjelezhetetlen bizalom és az együttműködés hangulatának megteremtése. Ez az, ami nagyon-nagyon hosszú ideig nem létezett, ez az, ami egy olyan gyalázatban csúcsosodott ki, amire hat-hét évvel ezelőtt került sor, és amelynek a következményeivel ma is küszködünk, mert nem hozott semmi jót, viszont akkora károkat okozott, amelyeket nagyon hosszú idő után tudunk majd csak gyógyítani. Az elmúlt négy, illetve hat évben kialakult egy olyan megkérdőjelezhetetlen bizalmi viszony, együttműködés, ami egyértelműen eredményességet tudott hozni. A közösségi akarat, a kritikus tömeg létrehozása a mindenkori kisebbségi politika feladata. Mára ez az állapot beállt, noha volt egy időszak, amikor ez szétzilálódott és tömérdek erő kellett ahhoz, hogy visszakerüljön egy normális állapotba. Az elmúlt évek legnagyobb hozadéka, hogy az összhang és az együttműködés létrejött. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt gondolja egy bizonyos dologról, vagy hogy úgy kell együttműködni, hogy mindenki ugyanazt gondolja, hanem az a megoldás kulcsa, hogy beszélni kell, a beszélgetés eredményeképpen a többségi akaratot záradékba kell foglalni, és onnantól kezdve ez a záradék kötelező érvényű kell hogy legyen. Annak is, aki a vitában nem azt képviselte, amiről a döntés született. Mert ha nem így van, nem tudunk haladni, csak a saját tengelyünk körül forgunk körbe-körbe. A legnagyobb eredmény, hogy most egy irányba haladunk előre.
Az eddig elért eredményeket egy új összetételű MNT-vel még tovább lehet építeni?
– Reméljük. Igaz talán az, hogy az új söprű jól söpör. Mintegy 15 százaléka maradt a korábbi MNT-nek a mostani listán. Ez nem azért van, mert a maradék 85 százalék munkájával az ember nem lenne elégedett, hanem azért, mert ők felépítették magukat, beleláttak a rendszerbe, és amikor már nem lesznek az MNT-ben, együtt tudnak működni bizottságokban, és erősíteni, segíteni fogják az MNT munkáját. Mi egy olyan erős és nagy közösség vagyunk, annyi felkészült emberünk van, hogy esélyt kell adni azoknak is, akik különben nem kapnának, ha megtartanánk a régi összetételű MNT-t. Akik most jönnek, reményeim szerint támogatást kapnak azoktól, akik az előző négy évben voltak, vagy azt megelőző időben az MNT-ben. Ez egy új lendületet fog jelenteni a feladatok megoldásában. Fontos, hogy szavazataikkal minél többen támogassák őket.
