Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken tegnap akkreditált szakmai továbbképzést tartottak az általános iskolai és a középiskolai tanárok számára. A továbbképzés az Innováció és digitális átállás a magyar nyelv és irodalom tanításában címmel valósult meg. A szemináriumon a magyartanárok mellett a magyart mint idegennyelvet, mint környezetnyelvet, illetve a magyart mint anyanyelvápolást tanító tanárok vettek részt.
– Igyekszünk ötvözni valamiféleképpen az elméletet és a gyakorlatot. Továbbképzéseinken a tanárok beleláthatnak abba, hogy az irodalom és a nyelvészet körében mik az újdonságok, valamint hogy ezeket miként lehet bevinni az oktatásba. Próbálunk olyan módszereket, stratégiákat megmutatni és bemutatni a tanári gyakorlatból is, amelyeket kamatoztathatnak a tanórák során. Elkészültek az gimnáziumi és középiskolai tantervek magyar nyelv és irodalomból, ezekről is szót ejtettünk. Előttünk áll egy újabb próbateszt, ugyanis a végzős középiskolások számára a nagyérettségi is aktuálissá kezd válni. Ezzel kapcsolatban nagyon sok olyan kérdés van, amelyek érdeklik a tanárokat. Megpróbálunk közösen kidolgozni olyan utakat, amelyeken a diákok is sikerrel járnak – mondta dr. Horváth Futó Hargita, a szakmai továbbképzés koordinátora.
Fotó: Kasza Jennifer
Dr. Ispánovics Csapó Julianna, a Magyar Tanszék tanára a kultuszteremtés és kultuszalapítás témakörében tartott előadást.
– Sokféle kultúrvonal és hagyomány megteremtődött Vajdaságban, de tőlünk függ, hogy mi az, amit kiemelünk és kultiválunk, mi az, amit a magunkénak akarunk tartani azáltal, hogy folyamatosan olvassuk, éltetjük. Az iskolákban van egy tanterv, amihez nem szabad hozzányúlnunk, de mindenképpen ki lehet egészíteni és hozzáadni azt, ami vidékenként eltérő lehet. Kosztolányiról például mindannyian tanulunk, de Papp Dánielről már nem, viszont aki Bácskossuthfalván él, annak hozzátartozik az életéhez – magyarázta a tanárnő.
Dr. Oszkó Beatrix budapesti vendégtanár, illetve a Tanszék diákjai, Rasztovác Henrietta és Varga Éva a Magyar Nemzeti Helynévtár program lehetőségeiről és feladatairól számoltak be az egybegyűlteknek.
– A tanárok arról hallhattak, hogy hogyan tudnak diákok és tanárok együtt dolgozni. A téma, amiről beszéltünk, az egy Kárpát-medencét felölelő kutatássorozat, amely Debrecenhez köthető. Debrecen több évtizede a magyar helynévkutatásnak az egyik központja. Egyrészt szinkron kutatást végeznek, vagyis a magyar nyelvterület helyneveit gyűjtik össze. Másrészt viszont diakrón kutatás, tehát oklevéltárakból és egyéb nyelvészeti dokumentumokból gyűjtik ki a helyneveket és hoznak létre olyan adatbázisokat, amelyek nyelvészeti kutatásokra alkalmasak – emelte ki Oszkó Beatrix.
Mikuska Judit a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont magyartanára rendszeresen részt vesz a szemináriumokon.
– Mindenképpen fontos az, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból. Aki régebb óta tanít, az lehet, hogy kevesebbet foglalkozik újdonságokkal, kevesebb szakirodalom kerül a kezébe, ezért jók ezek a továbbképzések. Itt frissíthetjük a tudásunkat, és valami újat kapjunk, így nem csak tanítunk, hanem mi is tanuljunk valamit – mondta a tanárnő, aki hozzátette, hogy a szemináriumon hallottakat mindenki tudja hasznosítani, ha nem is ugyanabban a formában.
Nyitókép: Fotó: Kasza Jennifer
