Mennyi idő jut ma az iskolákban Szent Istvánról tanulni? Hogyan és mit kell megtanítani ez idő alatt? Mi az, amit az iskolapadból kilépve is tudnunk kell, tudnunk érdemes róla? Az augusztus 20-ai ünnep kapcsán ezekről a kérdésekről beszélgettünk Agyánszki Mátéval, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium történelemtanárával.
A történelemkönyvekben mekkora teret kap Szent István?
– A mi tankönyveink kullognak az aktuális trendek után, és ez akár 20 évet is jelenthet. Amikor általános iskolában tanítottam, Mozaik-tankönyveket is használhattunk segédanyagként. Az nagyon érdekes konstrukció, mert ki van emelve feketével ami fontos, és ezt egybeolvasva is értelmes mondatokat kaptunk. A mi hazai tankönyveinkben a tankönyv végén kiegészítésként benne van a magyar történelem, de ez nekünk nem elég. A gimnáziumban tanítani ráadásul azért is más a helyzet, mert vannak olyanok, akik a magyarországi emelt szintű érettségire készülnek történelemből. A magyarországi tanárképzés valójában arra épül, hogy úgy tanítsák ezeket az ismereteket, hogy a tanulók ebből érettségiznek, mi meg itt úgymond csak mellékvágányon készülhetünk rá. Való igaz, hogy az itteni tanároknak nem kötelessége a magyarországi történelem érettségire felkészíteni a diákokat, de a jó érzésű tanár megteszi.
Nehéz dolgunk van abból a szempontból is, hogy több dologról kell tanulnunk ugyanannyi idő alatt, mint a szerb társainknak, mert nekünk a szerb történelem mellett a magyar történelemmel is foglalkoznunk kell. De igyekszünk, hogy a fontos témákra, mint amilyen Szent István is, több időt szenteljünk.
Mi az, amit mindenképpen el kell mondani Szent Istvánról a diákoknak?
– Az én véleményem, hogy nem lehet Szent István kapcsán csak Szent Istvánról beszélni. Nem követhetjük el azt a hibát, hogy kiemeljük a környezetből és piedesztálra állítjuk. Ám amit mindenképpen el kell mondani róla az az államszervezés-egyházszervezés-külpolitika hármasa. Ebben benne van a koronázás, belpolitika, utódlás, törvények kérdése is.
Milyen módszerekkel lehet hatékonyan ezeket az információkat átadni?
– A párbeszéden keresztül. Lehet úgy is előadni, hogy az tulajdonképpen beszélgetés. A tálcán nyújtott száraz dolgok elvesznek a fejben, idővel kikopnak, így muszáj a logikus gondolkodást is fejleszteni. Meg szoktam kérdezni a tanulóimtól, hogy ha ez és ez történt, akkor szerintük az hova vezet. Érdekel, hogy a diákok fejében milyen forgatókönyvek valósulnak meg. Általában mindegyik logikus következtetés, meg is szoktam dicsérni őket, és ezután megbeszéljük, hogy valójában az élet melyik forgatókönyvet írta meg. Szeretem azt hinni, hogy jobban meg is jegyzik így a történetet.
Szent Istvánról általános iskolában is tanulnak a diákok. A gimnáziumba milyen tudással érkeznek?
– Szent István a köztudatban lévő uralkodó. Van róla fogalmuk. Mikor élt, mikor koronázták meg, talán az István, a király rockoperát is ismerik, belecseng a fülükbe, hogy Gizella, Koppány… Előtudásuk van, csak lehet, hogy ezeket az információkat rendszerezni kell, hiszen hatodik osztálytól középiskola második osztályáig azért elég sok idő eltelik.
Az iskolapadból kikerülve mi a fontosabb: ha dátumokat jegyzünk meg, vagy ha eszméket viszünk magunkkal?
– Nem vagy, hanem és. Fontos dátumok és eszmék. Muszáj dátumozni is, mert el kell helyezni időben, és térben is, tehát helységnevet is jó tudni. Tudjuk azt, hogy Szent István melyik évszázadban élt, mikor koronázták. Ha az uralkodási idejét meg tudja valaki mondani, akkor én már nagyon boldog vagyok. A tettei közül a belpolitikai dolgairól jó, ha megmaradnak az ismereteink, hogy le kellett számolnia az ellenségeivel, hogy megszervezte a vármegyerendszert, hogy mit tett a magyar keresztény egyházért, és hogy az utódlása nem éppen a legszerencsésebb volt.
