Csikós Pajor Gizella magisztert, matematika szakos tanárt is a tehetségek mentora díjjal jutalmazta a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács. A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és a szabadkai Műszaki Szakfőiskola tanára elmondta, amikor tehetséget próbál felismerni egy-egy közösségben, akkor több jelre is figyel, hiszen több dolog utalhat arra, hogy a diákban rejlik olyan szikra, ami a matematikai tehetséget mutatja.
– Ha a gyerekek kezéből kap a tanár egy szépen letisztult, gondolatilag követhető dolgozatot, az már utal arra, hogy a gyerek gondolkodása is tiszta folyamat egy-egy probléma megoldásában, és ha valaki így tud egy feladatról gondolkodni, akkor van valamilyen tehetsége a matematikai problémákkal való foglalkozáshoz. Másrészt azok a gyerekek is lehetnek matematikai tehetségek, akik nem mindig követhetően, szépen leírva jutnak el a megoldásig, hanem fejben gyorsan és pontosan tudnak valamire ráérezni, kiszámolni. Vannak a gimnáziumban olyan diákok, akiktől megkérdeztük, hogy hogy gondolkodnak, hogy tudnak ilyen gyorsan számolni, de legtöbbször nem tudtak erre választ adni. Ezt a mechanizmust ők maguk sem tudják megmagyarázni. Van egy ilyen fajta matematikai tehetség is. Ha a kettő netán párosul, azok a gyerekek nagyon jól tudnak teljesíteni – mondta beszélgetőtársunk.
A különböző fajta tehetségek különböző módszereket is kívánnak meg a velük foglalkozó tanártól?
– Hogy a tanár mennyire próbál tudatosan módszereket alkalmazni, az nagy kérdés. Inkább mindig az adott szituációhoz próbálunk alkalmazkodni, és olyan módon irányítani, segíteni, amilyet az adott szituáció, az adott csoport megkíván. Az is szempont, hogy milyen fajta feladatokat gyakorolunk a gyerekekkel. Külön kell venni a kétfajta versenyfelkészítési technikát, mert más, amikor a feladatkidolgozós versenyekre készítenek fel a tanárok és más, amikor tesztversenyekről van szó. Az egyiknél fontos, hogy hogyan jut el a megoldásig a diák, lényeges, hogy a tanuló megmutassa, hogy milyen gondolatmenete volt, és ezt szépen, letisztázva leírja, a másiknál viszont nem ez nem fontos, hanem a lényeg, hogy a felkínált megoldások közül ki tudja választani a helyes megoldást.
A Bolyai gimnázium úgymond szerencsés környezet a matematikatanároknak, hiszen ott ülnek a padokban a jó matematikusok, de azért itt is adott az a feladat és az a kihívás, hogy a jók között is meg kell találni a még jobbakat.
– Tulajdonképpen amikor itt kialakul egy osztály, az az osztály a továbbiakban már ugyanolyan mutatókkal rendelkezik, mint más iskolák osztályai, tehát itt is lesznek legjobbak, lesznek közepesek, gyengébbek is, itt is lesznek ötösök és egyesek is, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ide kerülő diákok az általános iskolájuk legjobb matematikusai voltak. A legnagyobb szóródás éppen a matematika tantárgyakból van, mert ezeknél a tantárgyaknál van a legnagyobb elvárás a diákok iránt, itt rétegeződnek a legjobban.
A díjátadó ünnepségen arról is hallhattunk, hogy a diákjai még olimpiára is eljutottak.
– Matematikaversenyekből nagyon sok van. A kérdés, hogy mire tudunk időt szakítani és mit találunk fontosnak. Fontos, hogy eljussunk a szerbiai oktatási minisztérium által szervezett versenyekre. Aki harmadikosként, illetve negyedikesként az országos versenyen az első három díj egyikét megnyeri, annak nem kell abból a tantárgyból felvételiznie az egyetemen. Olimpiára kijutni is csak a saját országunk minisztériumi versenyein keresztül lehet. A mi diákjaink, akik olimpiára jutottak, a szerbiai tanulmányi versenyeken értek el olyan helyezést, hogy az országos döntő után meghívták őket a szerbiai olimpiai válogató versenyre, és onnan bekerültek a szerbiai olimpiai csapatba. Az egyik ilyen diákunk Homolya Miklós volt, aki természettudományi tantárgyak olimpiájára jutott el, a másik Piri Annamária volt, aki az első női matematikai olimpián vehetett részt. Ők mindketten – és nemcsak ők ketten, hanem más versenyzőink is – nagyon jó gondolkodásúak, és le is tudták írni a gondolkodásuk folyamatát is, mert ezek az olimpiai versenyek feladatkidolgozósak, nem elég csak egy végeredményt kimondani, mindent részletesen indokolni, bizonyítani kell.
Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a diákok eredményére sosem lehet egyetlen tanár eredményeként tekinteni. A kollégák közös eredménye, mert gyakorlatilag úgy dolgozunk a kötelező tanórákon kívüli foglalkozásokon, hogy megbeszéljük, hogy ki milyen fajta versenyre készíti fel a tanulókat. Vannak olyan emelet szintű órák, amikor csak tesztfeladatokra összpontosítunk, van, amikor pedig feladatkidolgozósokra.
A szorgalom mennyire kulcskérdés a matematikai tehetségeknél? Azoknak is sokat kell gyakorolniuk, akik úgymond ráéreznek a jó megoldásokra?
– Sokan gondolják azt a gyerekek közül, hogy amikor elkezdenek ívelni felfelé, akkor már nem is kell gyakorolniuk. Pedig azok maradnak sokáig eredményesek, akik kitartóan foglalkoznak a feladatokkal. A tanagyag minden évben több, és ha a gyakorlással felhagynak, akkor egy idő után már nem fogják tudni követni az újabb anyagrészeket. Önmagában a zsenialitás nem elég, mindenképpen kell munkát is belefektetni.
