2024. november 25., hétfő

Versenyképes szakképzés Magyarkanizsán

Dr. Sarnyai Zoltán: Olyan fiatal mezőgazdasági szakembereket kell képzeni, akik az európai piacon is megállják a helyüket

Nemrégiben Magyarkanizsán, a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontban tartottak kerekasztal-beszélgetést a vajdasági magyar szakképzés hosszú távú fejlesztéséről, melyen jelen volt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is. Magyarország kormánya a 2015-ös évet a külhoni szakképzés évévé nyilvánította, ennek keretében pedig három vajdasági szakképző középiskolát, köztük a magyarkanizsai Beszédes József MMIK-t is támogatja.

 Mit kell tudni a magyarkanizsai középiskoláról, mekkora létszámmal és hogyan folyik az oktatás?

– A Beszédes József-középiskola két jól elhatárolt létesítménye a központi iskolaépület és a tangazdaság, amelynek gerincét 100 hektár termőföld adja. A mezőgazdasági földterület, valamint a hozzá tartozó géppark, a tanműhelyek és az állattenyésztés épületei szolgáltatják az alapokat a szakmai gyakorlat megszerzéséhez. A központi iskolaépület tantermei az általános tantárgyak és a szaktantárgyak elméleti tanításának a helyszíne. Intézményünk a budapesti Corvinus egyetem zentai kihelyezett tagozatának a gyakorlóhelye, de otthont adunk a mezőgazdasági termelők továbbképzéseinek is. A magyar nyelvű agrárképzésben és a gépészeti ismeretek oktatásában jelenleg 414 rendes és 30 magántanuló vesz részt, míg szerb nyelven 33-an tanulnak számítógépes szerkesztést. Az iskolánk idén lesz ötvenéves, öt évtizeddel ezelőtt az akkori politikum úgy találta, hogy itt szükség van egy mezőgazdasági iskolára. A félévszázados fennmaradásával pedig bizonyította létjogosultságát az intézmény. Átélt jó néhány oktatási reformot, hétszer változtatott nevet. Jelenleg két területre osztható a képzés, egyik az agrárszakterület, másik a gépészet. Nem túl gyakori, hogy egy iskolában két szakterület működjön, de abban az időben létezett Magyarkanizsán ipar, a gyárak számára a munkások a szakközépiskolából kerültek ki, mint pl.: cipészek, gépészek, vagy olyanok, akik aztán az építőiparban tudtak elhelyezkedni. Ahogy eltűnt az ipar, úgy ezekre a szakokra sem volt tovább igény. Ami stabilan megmaradt, az az agrárképzés. Az oktatás erősségét azonban azzal alapozták itt meg, hogy annak idején egy tangazdaságot is létrehoztak az iskola mellé, amely a szerény körülményekből mára szépen kiépült. Ez a száz hektáros földterület adja a mezőgazdasági képzés gerincét, amely emellett profitot is termel az intézménynek, amelyeket fejlesztésekre tudunk költeni, nagyobb részét pedig visszaforgatjuk a termelésbe.

Milyen lehetőségeik vannak az innen kikerülő diákoknak, miért érdemes egyáltalán ide iratkozniuk a tanulóknak?

– Akik hozzánk iratkoznak, azok többsége földműves családból származik. Azokkal az ismeretekkel, amiket itt szereznek, visszamennek a családi gazdaságba, s ott hasznosítják a tudásukat, ezzel pedig önfoglalkoztatóként – önmaguk számára teremtenek lehetőséget arra, hogy gazdaságilag fenntartsák magukat. A gépészeti szak a kor elvárásait követve tudott fennmaradni. A gépészeti technikusok számítógépen szerkesztenek, ezzel a szakkal pedig továbbtanulhatnak gépészeti egyetemen, vagy jó munkalehetőség vár rájuk ott, ahol van gépipar. Hát ez pillanatnyilag sajnos csak Magyarországon van, ott keresnek gépészeket az autóipari cégek. A gyerekeknek azt szoktuk tanácsolni, hogy az válasszon agrárszakot, aki önálló szeretne lenni, mert más lehetőség nem nagyon van. Kivéve az állat-egészségügyi technikusokat, ők még el tudnak helyezkedni mezőgazdasági gyógyszertárban vagy egészségügyi állomásokon. A gépészetet pedig úgy reklámozzuk, hogy abban ott a továbbtanulás lehetősége.

 A nemrégiben aláírt megállapodás szerint komoly támogatásra számíthat az iskola. Pontosan milyen fejlesztések várhatók a közeljövőben, miért fontos a szakképzés fejlesztése?

– A magyar állam pillanatnyilag a gyakorlati képzést támogatná, amely ha egy alkalmazható tudást tud adni a fiataloknak, az megtartja őket itt, a szülőföldjükön. Jelen pillanatban nem a szerbiai ipar az, ami meg tudja tartani a gyerekeket, hanem a mezőgazdaság, mert a fiatalok nem hagyják itt a tíz, húsz vagy harminc hektáros családi birtokaikat, hanem folytatják a tevékenységet a szüleik gazdaságában és itt maradnak. Ezért a Szakképzés megújulásáért programban a mezőgazdasági iskolák lettek kiemelve: a topolyai és a magyarkanizsai mezőgazdasági középiskolára, valamint a szabadkai Bosa Miličević középiskolára (ahol szakács, illetve cukrász szak létezik) esett a választás. Azért képezni most itt fiatalokat olyan területen, amivel vagy munkanélküli lesz, vagy az oklevelével elmegy külföldre, abba a magyar állam nemzetpolitikai stratégiájának nem érdeke pénzt fektetni. Meg mi, magyarok is itt Vajdaságban úgy gondoljuk, abba kell pénzt fektetni, hogy aki tud, az legalább itt maradjon és megkapaszkodjon. Legyen itt egy megbecsült termelő, aki aztán az európai piacon is megállja a helyét. De mindennek a tudás a záloga. Ami a fejlesztési stratégiát illeti, ez mind olyasmi, amely azt a célt szolgálja, hogy megállják a helyüket az európai piacon. Például a hidropóniás talaj nélküli zöldségtermesztés nem annyira ismert nálunk, de korszerű módszer, mert nincs talaj, nincsenek benne kórokozók és a biotermelés egyik alapja is. A másik a korszerű gyümölcstermesztés, amelynek lényege egy olyan rendszer kialakítása, melyben a fák 2-3 év után már termést hoznak. Ide tartozik a növényszaporító tanműhely, ahol a diákok megtanulják, hogyan kell szaporítani a növényeket a drága palánták megvásárlása helyett, és még egy projektum a komposztálás is. A korszerű szerves trágyák által nyújtott tápanyag-utánpótlás hazánkban ismert, de nem elterjedt. Ennek népszerűsítése érdekében tervezzük a már meglévő kísérleti komposzttelepünk mellé egy ipari méretű átalakítót is létrehozni.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás