Nyilas Mihály (Ótos András felvétele)
Az általános iskolák végzős diákjai számára közeledik a záróvizsgák időpontja, melyet a kívánságlisták leadásának és a középiskolába történő beiratkozásnak kell követnie. Most már tudni lehet azt is, melyik középiskola melyik szakán hány tanuló iratkozhat majd be a vizsgák eredményének és a diákok választásának megfelelően. A részletekről, különös hangsúlyt fektetve a leendő magyar nyelvű tagozatokra, Nyilas Mihály tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárt kérdeztük.
– Miután februárban, márciusban és áprilisban a középiskolák jelzik az iskolaigazgatóságok, a titkárságunk és a minisztérium felé, hogy hány tagozatot és milyen szakokat szeretnének megnyitni, egy összehangolt munka következik, melynek során a kisebbségi tagozatok esetében a nemzeti tanácsok véleményét is kikérik. A minisztérium végül kiírja e munka eredményeképp a pályázatot, melyből kiderül, milyen választással rendelkeznek a nyolcadikos diákok. Minden évben ekképp zajlik le e folyamat.
Mi mondható el e pályázatról a rendelkezésre álló magyar tagozatok szempontjából?
– Elégedettek lehetünk, ha a tavalyi adatokat vesszük figyelembe, jó a helyzet, ami nem jelenti azt, hogy nem kell harcolnunk egyes szakokért. Jelenleg 1735 magyar nyolcadikos diákunk van, szinte ugyanannyi, mint tavaly. Ehhez képest a pályázatban 2276 helyet szavatoltak, összesen 82 tagozat, 96 szak létezik. Azért nagyobb a szakok száma, mert vannak olyan hároméves képzések, melyeken egy osztály két vagy három szakra különülhet el az adott iskola szervezése szerint. Tavaly a szeptemberben kialakult végleges állapot 82 tagozat volt 94 szakkal. A tavalyi pályázat kiírásakor a Zentai Gimnázium magyar tagozata például még nem létezett, időközben sikerült szeptemberig kiharcolni annak az elindítását. Most ezért tartom jobbnak a helyzetet. A rendelkezésre álló helyekből tehát 31,18 százalékkal van több, mint végzős magyar diákból, ami nagyobb választási lehetőséget, jó esélyt jelent a tanulóknak, s versenyhelyzetet az oktatási intézményeknek, melyek vonzóvá kellett, hogy tegyék az elmúlt időszakban magukat a beiratkozásra. Persze nagy szereppel bír mindig az is, melyik helységben van az adott iskola, van-e kollégium az adott városban, hiszen ez is eldönti, merre gravitálnak a tanulók. Jó tehát, hogy az idén már a pályázatban olyan helyzetet láthatunk, mint tavaly a szeptemberi végső besorolásban.
Említette, hogy egyes helyeken mégis harcolni kell némely tagozatokért.
– Úgy tűnik, hogy e problémák súlypontja a Tisza mentéről áthelyeződött nyugatabbra. Az egyik megoldásra váró nagy gond Topolyán van, a Sinkovics József Műszaki Szakközépiskolában, ahol tavaly három magyar tagozat nyílt négy szakkal, az idén viszont csak két tagozatra írtak ki pályázatot, még egyre tehát szükség volna. Egy hároméves tagozatról van szó három szakkal, így kérte a Magyar Nemzeti Tanács is, az iskola és a titkárságunk is. Ács, kőműves és falfelület-díszítő szakok lennének ezek. Egy levéllel fordultunk a minisztériumhoz, ebben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az említett szakok létrehozása kapcsán már korábban egyeztettünk a minisztérium részét képező iskolaigazgatóságokkal, végül azok mégsem kerültek bele a pályázatba. Racionalizációra, ebben az esetben, véleményünk szerint nincs szükség. Ugyanilyen helyzettel állunk szemben Zomborban a műszaki középiskolában, ahol egy négyéves számítógépes-villamossági technikus szak került le a listáról. Nagy hagyománya van a városban annak, hogy létezik egy magyar műszaki tagozat, nem szeretnénk most sem megszakítani ezt a hagyományt. Ugyanúgy levélben kértük a minisztériumtól a korrekciót, ki fog derülni, hogy ez elegendő-e, vagy személyes találkozókat is ki kell eszközölnünk. Akár jómagam, akár a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselői készek ezekre az egyeztetésekre, a korábbi években is így történt a gondok elhárítása. Jó hírek is vannak viszont, újdonságnak számít a törökkanizsai gimnázium általános magyar tagozata, mely egy kiesés után most újraindulhat. Ha kiharcoljuk az említett két tagozat megnyitását is, akkor az idén jóval több hely lesz, annak ellenére, hogy a diáklétszám szinte megegyezik a tavalyival. Az osztályok harmincas létszámra vannak dimenzionálva, de a kisebbségek által lakott régiókban eleve nem lehet ugyanazokat a számokat elvárni, mint a nagyvárosokban. Egy tizenöt fős tagozatnak ugyanolyan létjogosultsága van, mint a harmincfősnek.
Az egyetemi felvételik időszaka is közeledik, a Tartományi Képviselőház elfogadott egy olyan döntést, amely kötelezővé teszi a karok számára a kisebbségi nyelveken történő felvételizés lehetőségét. Milyenek a várakozásai ezzel kapcsolatban, megvalósítható lesz az idén e döntés?
– Hosszú évek után teljesen kötelező érvényű e döntés a főiskolák és egyetemek számára. Nehézségek biztosan lesznek a szervezéskor, de úgy gondolom, ennek ellenére sikerülni fog. A képviselőházi döntés és az időközben meghozott kormányrendelet részletesen szabályozza e kérdést, s anyagi segítséget, szakmai támogatást is előirányoz a karoknak. Egyik főiskola vagy kar sincs magára hagyva. Ha ott nincs az adott nyelven megfelelő szakkáder, akkor fordítószolgálattal segítünk a felvételizéskor, illetve már előbb, a tesztek lefordítása során. A magyar nyelven történő felvételizés meggyőződésem szerint minden állami karon és főiskolában szavatolt lesz, de ha bármilyen fennakadást észlelnek a jelentkezők, akkor azt kérem, jelezzék a nemzeti tanácsnak, az oktatási vagy a tudományügyi titkárságnak. A visszajelzések alapján elmondhatom, hogy minden kar komolyan vette e kötelességet, s megvan a jó szándék a lehetőség szavatolásával kapcsolatban. Időközben megszületett az az alkotmánybírósági döntés is, mely még egy 2013-as tartományi képviselőházi határozatot mérlegelt. Megállapította, hogy az teljesen összhangban volt az ország alaptörvényével. Most voltaképpen ugyanabból a jogalapból indultunk ki az új határozat meghozásakor, így semmilyen dilemma sem lehet akörül, hogy joga van-e a tartománynak rendeznie e kérdést. Fontos, hogy ez végre letisztázódott. Minden kezdet nehéz, de nincs semmi, amit ne lehetne megoldani az együttműködés révén.
