A diákok agresszív viselkedése és a tanárok tehetetlensége több ízben is felmerült témaként, hiszen ez a probléma nem kerüli el a szerbiai iskolákat sem. Az elmúlt években Szerbiában is előfordult, hogy a tanárok fizikailag is veszélyeztetett helyzetbe kerültek a tanítás idején, ilyen esetekről a médiából is értesülhettünk. A pedagógusszervezetek két évvel ezelőtt kezdeményezést tettek annak érdekében, hogy a pedagógusok a saját biztonságuk érdekében hivatalos személyi státuszt kapjanak. Mindeddig ez a törekvés nem talált visszhangra, így erre ez idáig nem került sor. Azóta felmerült a felfüggesztés ötlete is, hogy az agresszív magatartást tanúsító diákok meghatározott időre szuszpendálva legyenek a tanítás alól. Ezt a témát jártuk körbe Iso Planićtyal, a szabadkai középiskolai igazgatók tanácsának elnökével, a Politechnikai Iskola igazgatójával:
– Úgy gondolom, hogy a tanároknak elég kicsi a fegyelmezési hatáskörük, nem távolíthatják el az órákról a rendetlenkedőket, tulajdonképpen önmagukat sem védhetik meg az agresszív magatartást mutató diákoktól. Jól tudjuk, hogy régen ez nem így volt. A tanár kiküldte a diákot az óráról, az igazgatóhoz irányíthatta, a tanulók pedig tartottak a büntetéstől. Nem állítom, hogy ez szabályszerűen történt, de létezett, megtette a hatását, és nem vont magával következményeket a tanárra nézve. Mostanában nem kezelhetjük így a gyerekeket, de ennek is oka van. Nem tehetjük ki őket az utcára, ellenőrizetlen körülmények közé, kockáztatva, hogy ártsanak maguknak és másoknak. Ez is indokolt, tény azonban, hogy a tanárok olykor már nem tudják, mihez folyamodjanak, nem bírnak a fékezhetetlen tanulókkal, akik zavarják a tanítást és az osztálytársaikat. Természetesen létezhetnek erre is megoldások, de nem létezik egyszerű megoldás, mint régen, amikor simán kiküldték az óráról a rendetlenkedőket. Ehhez hasonló a helyzet azokkal a tanulókkal is, akik másféleképpen nem tartják be az iskola szabályzatát. Ahhoz, hogy egy diákot elküldjünk az iskolából, nagyon összetett procedúrának kell lezajlania. Többféle szabálynak kell eleget tenni, amelyek valamikor szembetalálkoznak. Egyrészt eleget kell tenni a diákvédelmi protokollnak, másrészt a normáknak, amelyek után megszűnik a diák státusza, és az illető eltávolítható lesz. Mindennek több szintje és fokozata van, hosszú ideig kell rossz magatartást mutatnia a tanulónak ahhoz, hogy elküldjék az iskolából.
Mi a véleménye az ideiglenes felfüggesztés ötletéről?
– Úgy gondolom, hogy flexibilisek kell lennünk a megoldáskeresésben. Időnként jelentkeznek ilyen kezdeményezések, de ezeket az egész tanügyi rendszernek alaposan felül kell vizsgálnia. Fel kell tenni a kérdéseket, beszélgetéseket folytatni, nyilvánosan és intenzíven foglalkozni a témával. Főleg a diákok kötelességeit illetően. A felfüggesztés is lehet megoldás, csak jól meg kell fontolni, hogy ne essünk át a túloldalra. Az egész társadalmunkról az a véleményem, hogy az egyik végletből, a másikba megyünk át. Attól kezdve, hogy a tanulókat korábban fizikailag is bántalmazhatta a tanár, addig, hogy ma már szinte bármit megtehetnek az órán. Nem kell visszatérni a régi módszerekhez, kerülni kell a merevséget és a túl nagy szigort. Új megoldásokra kell törekedni, amelyek összhangban vannak a gyerekek emberi jogaival. Azt viszont nem szabad megengedni, hogy mindenki azt csinálhasson, amit akar. Kell lennie valamilyen szabályozásnak. Más ajánlatokat is figyelembe kell venni, például a közhasznú munkát. A rendetlenkedő diákok a fölösleges energiájukat levezethetik akár úgy is, hogy az iskola karbantartásában vesznek részt. Ha például a diák folyton szemetel, rá lehetne bízni a tanterem takarítását. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők takarítsák ezentúl az egész iskolát, de egyes tanulók után a takarítóknak folyamatosan össze kell szedniük a szétdobált szemetet. Akármilyen döntés is születik, azt a szabályzatba kell foglalni, mert a büntetésnek magában nincs értelme. A lényeg a nevelésen van, és a tanulók helyes útra terelésén. Közben persze az is cél, hogy az órák minél zökkenőmentesebben folyjanak. A tanárok nagyon sok időt vesztenek azzal, amikor túl laza és hatástalan eszközökkel próbálják megfékezni a rendetlenkedőket. Mint tudjuk, egyes országokban, a kedvezményeket élvező diákok esetében, például az ösztöndíj vagy a városi autóbuszkártya megvonásával jár, ha nem tartják be a szabályokat. Ez is ösztönzően tud hatni, mert érdekeltek abban, hogy ez ne történjen meg. Az iskola rongálása, a csúf graffitik szintén problémát jelentenek. Manapság már Szabadka és egész Szerbia is a graffitikről hírhedt. Ha ilyesmi történik egy iskolában, szinte képtelenség megfizettetni a kárt. Próbálkozunk, és olykor sikerül is, de azt nem mondhatjuk, hogy az év végén nem kap diplomát az, aki nem téríti meg az iskolában okozott károkat. Marad a bírósági út, de az szintén nagyon bonyolult.
Mégis hogyan lehetne megfékezni a problémás magatartású diákokat?
– A felelősségre kell helyeznünk a hangsúlyt. Mindenekelőtt a felelősségtudatot kell erősítenünk a diákokban, és ez tulajdonképpen az egész társadalmunkra vonatkozik. Felelősséget kell vállalnunk a tetteink iránt és a kötelességeink iránt. Az elmúlt években sokat foglalkoztunk a gyerekek alapvető emberi jogaival. Ez irányban sikerült eredményeket elérni, de mindig van mit tenni, ezzel folyamatosan kell foglalkozni. Ugyanakkor viszont a kötelességek teljesítését és tiszteletben tartását is terítékre kell helyezni. A gyerekeinket jól megtanítjuk arra, hogy vannak jogaik, de a kötelességek felett elsiklunk. Márpedig az iskola befejezése után átmennek a felnőttkor és a munka világába, ami már inkább a kötelességekről szól. Ez egy nagy változás a tanulás után, hiszen a világot nem olyannak mutatjuk be, amilyen valójában. Amivel tehát foglalkoznunk kellene: hogyan vegyük rá őket, bármilyen kényszer nélkül, hogy tartsák tiszteletben a kötelességeiket.
