A Szabadkai Nyári Akadémiára kedden dr. Gáspár Mihály, professor emeritus, az ELTE szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének professzora is ellátogatott, aki egy igazán érdekes, kétrészes előadással készült az általános és középiskolai tanárok számára. Prezentációja a Fő nevelési elvek és a mögöttük lévő pszichológiai nézőpontok címet kapta.
A professzor az előadása első részében a behaviorizmus, a pszichológia egy elméleti irányzatának a pedagógiai üzenetét szembesítette a humanisztikus pszichológia pedagógiai üzenetével. A behaviorizmus szempontjából az „idomítás” módszertanát felmutató tudomány értékeinek és korlátainak a bemutatását hangsúlyozta.
– Az ember „idomítható” ugyan, de talán egy pedagógusnak mégsem az „idomár” szerepet szánjuk. Azonban ha maradunk szigorúan a behaviorizmus keretében, abban az esetben a pedagógusnak csak az a feladata, hogy rávegye a gyermeket, hogy megtanulja a leckét. A humanisztikus pszichológia azonban kibővíti ezt. Azt mondja, hogy a módszertan is fontos, de annál is lényegesebb, hogy én, a pedagógus lelki energiát adjak a gyereknek, erősítsem fel a saját belső pozitív törekvéseit, azaz fogadjam el és támogassam őt abban, amire egyébként törekszik. E támogatás a pedagógus részéről megerősíti és hatékonyabbá teszi a tanulót – emelte ki dr. Gáspár Mihály.
Dr. Gáspár Mihály előadása (Fotó: Dér Dianna)
Az előadás második része a kognitív pszichológiáról szólt, amely nem egyszerűen a gondolkodás tudománya, hanem mint pszichológiai irányzat az emberi működést írja le.
– A kognitív pszichológia azt mondja, hogy a gyereknek meg kell mondani, hogy hogyan kell gondolkodni, illetve meg kell tanítani gondolkodni. A kognitív pszichológia újabb irányzata azonban kimondja, hogy a gyermek gondolkodik: mindenféle elméletet kitalál, jót is, rosszat is, igazat, hamisat, néha téved, néha eltalálja magától a helyes válaszokat. Vannak a gyermekben bizonyos veleszületett előképek a világról, amelyek alapján felépíti a világot. A pedagógusnak tehát nem kell megmondani, hogy milyen a világ, hanem, hogy ha a gyermek olyasmit gondol vagy mond, amivel ő maga is egyetért, akkor azt meg kell erősítenie a diák előtt is. Ez napjainkban különösen aktuális, ugyanis az internet világából a gyermek sokféle információt kap, de ki mondja meg neki, hogy melyiket higgye el? Ebből kifolyólag a pedagógusnak iszonyúan nagy szerepe van. Segítenie kell a gyermeknek a szelektálásban, meg kell tanítania a kritikus önreflexióra, és arra is, hogy az internetes hírekre is kritikus reflexióval figyeljen – fogalmazott a professzor.
