A Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság az idén is meghirdette Az első esélyre való jog elnevezésű pályázatát. Erre azok jelentkezhettek, akik elvégezték a doktori tanulmányaikat, sikeresen megvédték a doktori disszertációjukat, szerepelnek a munkaközvetítő adatbázisában, és eddig még sehol sem helyezkedtek el. Tavaly a tíz nyertes pályázó között volt dr. Lovra Éva, aki a támogatásnak köszönhetően egy évet töltött a szabadkai Építőmérnöki Kar munkatársaként. Tapasztalatairól és kutatásairól kérdeztük.
– A Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság Jog az első esélyre posztdoktori programjának keretein belül a szabadkai Építőmérnöki Karon kutatóként dolgoztam. A pályázatomban egy nagyobb volumenű kutatást vállaltam, amely kapcsolódik a doktori disszertációmhoz. Ennek az alapfeltételnek eleget téve dolgoztam ki a témám, Mikro-urbanizmus Közép-Európában (1867–1918) kutatási tervét. Minden tudományos tevékenységem a programnak rendeltem alá, így részben túl is teljesítettem a vállaltakat. Konferenciákon vettem részt, előadásokat, szemináriumokat tartottam Vajdaságban és külföldön is kutattam, tanulmányokat írtam, és sikerült megvalósítanom a fő célt, a monográfiám megírását.
Milyen kutatásokat végzett ez alatt az egy év alatt?
– A mikro-urbanizmus témakörévek kapcsolatos kutatásokat végeztem a Kárpát-medencében. A mikro-urbanizmus a városszerkezet és az építészet kölcsönhatását vizsgálja, valamint azokat az aspektusokat, amelyek hatottak a kor városainak kialakulására. Elméleti és gyakorlati kutatást is végeztem, emiatt sokat utaztam, és szoros kapcsolatot alakítottam ki külföldi kutatókkal is. A kutatásomban két irányt jelöltem meg. A monográfia a doktori disszertációm és a titkárság által támogatott kutatás együttes eredménye – a támogatott egy év alatt nyerte el végső tartalmát és formáját. A budapesti Terc Kiadó gondozásában jelenik meg. Egyéni tanulmányokat is írtam, amelyek nem kerültek bele a monográfiába, de jelentős hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg, így a legutóbbi az Arts folyóiratban. A Szlovák Tudományos Akadémiával is együttműködtem egy kutatásban 2019 első felében.
Milyen eredményekre jutott?
– Számos megállapításra jutottam a városszerkezet, az épített környezet és a társadalmi-gazdasági tényezők kölcsönhatásáról, amelyeknek hatása lehet a jövőbeni tervezési döntésekre, ha a harmonikus, esztétikus, mégis funkcionális város kialakítása a cél. A legnagyobb eredménynek viszont az tekintem, hogy a munkám már nemcsak külföldön ismerik el, hanem itthon is megismerték. A monográfia egyelőre magyarul jelenik meg, de fontosnak tartom a munka szerb és angol nyelven való kiadását is, ugyanis a mai országhatárokat tekintve érdemben nyolc ország városaival foglalkozik. A program az érdeklődésemet egyre inkább a műemlékvédelem felé terelte, így megpróbáltam ezt diszciplínát is integrálni a kutatásomba. Az eredmények egyik felhasználása a műemlékvédelem keretein belül is lehetséges a tervezés mellett.
Mennyire tudta segíteni az ösztöndíj a munkájában?
– Az ösztöndíj minden lehetőséget megadott, hogy a céljaimra koncentráljak és meg is valósítsam azokat. Enélkül a támogatás nélkül nem juthattam volna el az ISUF2019 konferenciára, amely számos új lehetőséget tartogatott, mint közös kutatásokat és meghívásokat (az University of Birmingham Urban Morphology Research Group meghívásának eleget téve fogok egy hosszabb szemináriumot tartani az eredményekről). Nem tudtam volna egy ilyen izgalmas témával foglalkozni, mint a mikro-urbanizmus és nem kaptam volna meghívást előadások tartására. A programnak köszönhetem, hogy az elért eredményeim miatt megkaptam a Nemzet Ifjú Tehetsége díjat is november közepén. A Tartományi Titkárság programja visszahozott Vajdaságba és a vajdasági tudományos életbe, amiért külön hálás vagyok.
Hogy érezte magát a szabadkai Építőmérnöki Kar munkatársaként?
– Nem volt idegen számomra a közeg, hiszen ott diplomáztam, s egyetemi éveim alatt demonstrátorként is dolgoztam. Jó volt visszamenni az alma materba. Sajnos a tanárnőm, Ljiljana Aleksić, aki támogatott és aki miatt leginkább kötődtem az egyetemhez, tragikus hirtelenséggel elhunyt, így már nem követhette a tevékenységemet.
Hogyan látja a szerbiai tudományos életet? Van-e elegendő fiatal kutató?
– A vajdasági tudományos életben már kiismerem magam, így erről tudok véleményt mondani, bár a belgrádi fiatal kutatókkal is jó viszonyt ápolok. Nagyon sok tehetséges fiatal van Vajdaságban, viszont a tudomány nem ismeri a fizikai határokat, így ha nem is élnek itt, de a vajdasági tudományosságot erősítik. A Vajdaságban tevékenykedő fiatal kutatók is kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek, amely versenyképessé teszi őket a nemzetközi piacon. A tartományi titkárság programjában én voltam az első kisebbségi magyar, de 2019-ben is folytatódik a tendencia, egy újabb tehetséges vajdasági kutatónő kapott lehetőséget, hogy intézményi keretek között kutasson.
Mik a további tervei?
– A továbbiakban is szeretnék a vajdasági tudományos életben részt venni. Kiterjeszteni a szakmai ismereteimet a műemlékvédelem felé (építőmérnök és településmérnök MSc-m és építészmérnök PhD-m van), mert ebben is szeretnék szerepet vállalni a Vajdaságban. A november közepén elnyert Nemzet Ifjú Tehetsége díj a Debreceni Egyetemmel, mint a kutatásomat befogadó intézménnyel teremtette meg a hivatalos tudományos kapcsolatot. A megkeresésnek eleget téve nemcsak tudományos, hanem oktatási tevékenységet is végzek az intézményben. Lehetőséget látok abban, hogy kétoldalú együttműködéssel a jövőben kialakuljon egy tudományos-oktatási kapcsolat az egyetemek között. Így annak ellenére, hogy a szabadkai Építőmérnöki Karon nem kaptam lehetőséget a maradásra, mégis visszatérhetek a szülőföldemre, hogy átadjak valamit abból a tudásból és tapasztalatból, amit eddigi karrierem során megszereztem. Ezen fogok dolgozni.
Az idén is van magyar nyertes
– A kiírás lényege, hogy azok a tudományok doktorai, akik jelenleg nincsenek munkaviszonyban, és be vannak jelentkezve a munkaközvetítőnél, tapasztalatot szerezzenek és munkalehetőséget kapjanak a felsőoktatási intézményekben. Emellett fontos, hogy megmutassák a képességeiket, adottságaikat, amelyek segítségével a későbbiekben akár elhelyezkedhetnek egyetemi karokon vagy tudományos intézetekben. A Tartományi Felsőoktatási és Tudományi Kutatási Titkárság az idén 10 millió dinárt különített el erre a célra. A pályázatra túljelentkezés volt, kilencen feleltek meg a követelményeknek. A tavalyi évhez hasonlóan egy magyar ajkú tudományok doktora van a nyertesek között, aki az újvidéki Bölcsészettudományi Karra fog kerülni – tudtuk meg dr. Halasi Szabolcs tartományi felsőoktatási és tudományos kutatási segédtitkártól.
Szerbiában összesen 130 doktori fokozattal rendelkező személy szerepel a munkaközvetítő nyilvántartásában, ebből 40-en Vajdaság területén élnek.
