Dr. Muhi B. Béla közgazdász végzettséggel rendelkezik, az újvidéki Educons Egyetem Közgazdasági Karának tanszékvezető tanára, dékánhelyettese, és sokszor halljuk a nevét különböző diákversenyek kapcsán. A napokban a Tehetségek Szolgálatáért éves díjban részesült. Az anyaországi elismerés kapcsán beszélgettünk vele.
Mennyire fér meg a két dolog egymás mellett, egyáltalán el kell-e választani a kettőt?
– Tizenöt éve foglalkozom oktatással. Marketing és menedzsment a szakterületem. Egyetemi tanárként sok tanítványomat készítettem fel a különböző hazai és nemzetközi versenyekre, amelyeken szép eredményeket értek el. Voltunk például Görögországban, Montenegróban és Bulgáriában is különböző megmérettetéseken a hallgatóimmal. Ugyanakkor a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára és az Országos Tudományos Diákköri konferenciára is szinte minden évben készítek fel hallgatókat, akik szintén eredményesnek bizonyulnak. Mivel láttam, hogy az egyetemisták milyen szépen dolgoznak, mennyi időt és energiát rászánnak a felkészülésekre, úgy gondoltam, érdemes lenne a középiskolásoknak is szervezni versenyeket, így született meg a Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság ötlete. Itt egy virtuális vállalatnak készítik el a diákok az üzleti tervét, és gyakorlatilag ezzel versenyeznek. Fogyasztóvédelemmel ezután kezdtem el foglalkozni, zentai ismerőseimmel, akik egy zentai fogyasztóvédelmi szervezet tagjai. Ezt a versenyt az idén 8. alkalommal rendeztük meg. Három éve pedig elindítottam az általános iskolások részére a Vállalkozz okosan! című versenyt. Ennek a megmérettetésnek is jó a visszhangja, Vajdaság egész területéről jelentkeztek csapatok.
Több generációt is megmozgatnak ezek a versenyek. Hogyan kell hozzáállni a különböző korosztályokhoz? Milyen tudásszintek vannak?
– A diákoknak nagy kihívás ilyen versenyeken részt venni. Az általános iskolákban még nem igazán találkoznak a tantárgyak keretében gazdasági jellegű témakörökkel. Hallanak viszont különböző kifejezéseket a médiában, a szülőktől és a mentoroktól, ezért már ők is tisztában lehetnek az alapokkal. Nyilván nem lesz mindenkiből vállalkozó vagy menedzser, de a versenyre való felkészülés során javul a kommunikációs készségük, megtanulnak együttműködni, megtanulnak kreatív ötleteket papírra vetni és szinte egy piacképes vállalatot hoznak létre. Ezek a dolgok valahol kamatozni fognak. A középiskolások már tudatosabbak, elsősorban ugyanis a közgazdasági és a kereskedelmi iskolákból jönnek diákok, akik már nagyjából tudják, hogy mivel is szeretnének foglalkozni. Az egyetemi nívó természetesen a legmagasabb. Itt már gyakran foglalkoznak azzal, amivel az egyetem elvégése után szeretnének. Sokuknál megvan, hogy melyik cégnél vagy vállalatnál szeretne az elkövetkező időszakban elhelyezkedni, legyen az akár a pénzügyi szektor akár a menedzsment. Ők már tudatosan olyan versenyekre jelentkeznek, amelyek ahhoz kapcsolódnak. Nagyon sok diák, aki például már középiskolás korában részt vett a menedzsment bajnokságon, mára jó cégnél helyezkedett el vagy esetleg saját vállalatot vezet. Fontos továbbá kihangsúlyozni a felkészítő tanárok munkáját, hiszen hatalmas szerepük van a diákok felkészítésében. Nekik külön jár a dicséret.
A járványhelyzet miatt most igencsak háttérbe szorult a tehetséggondozás. Hogyan próbálják most folytatni a tehetséggondozást és a versenyeket?
– Igen, valóban negatívan hatott az oktatásra a járványhelyzet. A digitális oktatásra tértünk át itt is, konzultációkat tartunk a diákokkal. A versenyeket idén online formában szerveztük meg. Ez nagyon nagy kihívás a szervezőknek is, de még nagyobb kihívás a felkészítő tanároknak. A diákokkal foglalkozni kell, napi szinten kommunikálni velük, újabb és újabb szakirodalommal ellátni őket, tehát ez most nem egyszerű. Az online világ mégsem helyettesítheti az élő kapcsolatokat. Igyekszünk megtartani a színvonalat. A diákok online formában versenyeztek az idén, elküldték a dolgozatokat, az üzleti terveket, a kutatást, és kértünk egy videofelvételt is, ahol előadják a dolgozatukat. Olyan volt, mintha a tanteremben lettek volna. Ennek ellenére reménykedem azért, hogy minél előbb vége lesz a járványhelyzetnek.
A Tehetségek Szolgálatáért éves díj nem az első pedagógiai elismerés, amellyel elismerték munkáját. Pár éve a Bonis Bona – Kiváló tehetségsegítő díj kitüntetettje valamit az Arany GENIUS díjban is részesült, de elnyerte már a Magyar pedagógusgyűrű díjat is. Mi a legnagyobb elismerés egy tanár számára.?
– Tényleg sok díjat kaptam és ez jólesik, ösztönzően hat. Sok idő és energia ezeket a versenyeket megszervezni, de ezeket a dolgokat az ember önszántából vállalja be, ez nem egy kötelező dolog a tanárnak. A legnagyobb elismerés mégis az, amikor látom a diákok arcán azt a sikerélményt, hogy ők elkészítették az az üzleti tervet, hogy jól szerepeltek a versenyen, hogy eljutottak rangos külföldi versenyre. Ez a diákok által közvetített pozitív élmény rám is nagy hatással van. Jó látni, ahogy folyamatosan jutnak előre, feltalálják magukat az életben. A díjakat félretéve, talán ez a legnagyobb elismerés, és érdemes volt foglalkozni velük.
A díj kapcsán még kiemelték azt is, hogy a szülőföldjén boldogult tovább. Mennyire nehéz most vállalkozásba fogni az országunkban?
Az elmúlt néhány évben egyre több pénzügyi támogatás, szakmai továbbképzés van, ez is hozzájárul a vállalkozói klíma ösztönzéséhez. Valahol kötelességünk itt, a szülőföldünkön érvényesülni, és megállni a helyünket. Én mindig is az otthonmaradás híve voltam. Sajnos nagyon sokan elmentek az én diákjaim közül, sokan külföldi városokban keresik a boldogulást, a jobb munkalehetőségeket, de ahogy észrevettem, az elmúlt pár évben erősödött a hajlandóság, egyrészről a különböző támogatások miatt, remélem, hogy ez itt tudja tartani a fiatalokat.
