Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) üdvözli a menedékjogról és az ideiglenes védelemről szóló törvényt, valamint az idegenekről és a határellenőrzésről szóló törvényt is, mindegyik ugyanis a hónap elején lépett hatályba. A szerbiai Menekültügyi Főbiztosság adatai szerint április 3-áig Szerbia 18 ideiglenes befogadóközpontjában 3385 menekültnek nyújtottak szálláshelyet, s tudomásuk szerint a befogadóközponton kívül további 282 migráns tartózkodik.
Mivel többségük már huzamosabb ideje, egy-két éve Szerbia területén tartózkodik, az ENSZ menekültügyi szervezete szerint az új törvény a legjobb pillanatban született, hogy megoldást nyújtson ezeknek az embereknek a jogi státusára.
Az UNHCR elégedettségének adott hangot, hogy az új menedékjogról szóló törvényben olyan rendelkezéseket is foganatosítanak, amelyek nemi alapú menedékjogi eljárást irányoznak elő, vagyis az eljárás során figyelembe veszik az illető nemét, illetve a nemi alapú erőszak is meghatározó jelleggel bír majd a menedékjogi kérelem elbírálása során. Hasonlóképpen üdvözlik azokat a rendelkezéseket, amelyek a kiskorúakat érintik, különös tekintettel a kíséret nélküli gyerekekre.
És amíg a nemzetközi szervezet előrelépést lát az új törvény hatályba lépésében, Radoš Đurović, a Menedékjogot Kérők Védelmével Foglalkozó és Segítő Központ igazgatója arra figyelmeztet, hogy eddig sem a törvény előírásai hátráltatták a menedékjog kiadását, hanem az illetékes szervek hozzáállása.
– Csupán 2018 első két hónapjában 1021 személy adta át menedékjogi kérelmét, és csak két személy kapta meg a menedékjogi védelmet és kettő az oltalmi jogot, ami nagyon kevés – emelte ki Đurović. Elmondta, hogy a menedékjog jóváhagyására nagyon sokat kell várni: – Egyesek több évet várnak a kérvényük jóváhagyására, a procedúra nagyon lassú. Akik az idén kapták meg a menedékjogot, hónapokkal, évekkel ezelőtt kérelmezték. Sajnos nem hiszünk abban, hogy az új törvények ezt az eljárást felgyorsítják. A törvénymódosítások nem fognak semmin sem váltóztatni, ha a törvény alkalmazása olyan marad, mint eddig. Vagyis a megoldás abban rejlik, hogy az érintett szervek hogyan alkalmazzák a hatályban levő törvényeket. A korábbi törvény sem volt rossz, hatékony teret nyújtott a munkához, de a tisztviselők hozzáállása ahhoz, hogy azt véghez is vigye, nagyon alacsony szinten volt, csak tőlük függött az eljárások elhúzódása. Szerbiában sajnos minden törvény esetében lehetőség van arra, hogy az eljárásokat a végtelenségig elnyújtsák. A menedékjogi törvény pedig közigazgatási eljárást és magasabb szintű bírósági eljárást is megkövetel, vagyis sokszor megtörténik, hogy ha a panaszt jogosnak találják, a bírósági döntést magasabb szintről visszaküldik a Menedékjogi Irodához, hogy vizsgálja meg újra a kérelmet, és hozzon újabb döntést. A korábbi tapasztalatok alapján mondhatom, hogy soha nem született első szinten végleges ítélet, és nagyon ritkán volt arra is példa, hogy ha valamelyik szerv jogosnak ítélte a panaszt, ő maga hozott volna új döntést az ügyben – magyarázta Đurović, rámutatva arra, milyen a köztisztviselők hozzáállása a kérdéshez, ugyanakkor rámutatott arra, hogy felsőbb szinteken sincs meg a kellő akarat ahhoz, hogy megoldást találjanak a menedékjog kérdésére.
– Sajnos az ilyen időhúzásra ez a törvény is lehetőséget nyújt, éppen ezért nem várunk jelentősebb változást az új törvényi rendelkezésektől. Változásra csak akkor kerül sor, ha a végrehajtó szervek úgy döntenek, hogy felgyorsítják az eljárásokat, hogy több interjút szerveznek meg a kérelmezőkkel, gyakrabban ellátogatnak a befogadóközpontokba, illetve a menedékjogról döntenek, nem pedig a procedurális kérdésekről. Ezek nélkül az új törvény sem ad többre lehetőséget, mint a korábbi – hangsúlyozta a civil szervezet igazgatója. Hozzátette: – Az új törvény amellett, hogy új procedúrába helyezte a határellenőrzést és a repülőtereket, ahol más elbírálást alkalmaznak az illetékes szervek, más jelentősebb változást nem eszközölt, a többi esetben a végrehajtó szervektől függ minden, és ez a törvény sem tartalmaz határidőket, amelyek arra kényszerítenék a szerveket, hogy gyorsabban dolgozzanak. Sőt, ezúttal lehetőség nyílt arra is, hogy a migránsoktól megvonják azt a jogot, hogy belekerüljenek a menedékjogi rendszerbe, ha nem reagáltak idejében a végrehajtó szervek mulasztásaira. Hogy a maga migráns reagáljon a mulasztásokra, szinte lehetetlen, hiszen sokszor későn szerez tudomást róluk. Ellentmondásos, hogy a végrehajtó szerveket nem szorítják határidők közé, vagy ha mégis, a határidők nagyon tágak, közben pedig a migránsoknak szűk határidőn belül kell reagálniuk. Ügyvéd nélkül ezeket az eljárásokat egy migráns sem tudja lekövetni – mutatott rá.
