Ma emlékezünk meg a belgrádi tüntetésről, amely 18 évvel ezelőtt véget vetett Slobodan Milošević uralmának. A fővárosban megtartott tüntetést többhetes tiltakozáshullám előzte meg országszerte, mert Milošević nem volt hajlandó elismerni a Vojislav Koštunicával, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék jelöltjével szembeni vereségét a 2000. szeptember 24-én megtartott elnökválasztáson – emlékeztet a Beta hírügynökség összeállítása. A Milošević által befolyásolt Köztársasági Választási Bizottság hivatalos álláspontja szerint a választáson induló öt jelölt egyike sem szerezte meg a szavazatok többségét, így Milošević és Koštunica részvételével meg kell tartani a választások második körét. Mint az később egyértelműen kiderült, Koštunica a szavazatoknak több mint az 50 százalékát szerezte meg.
Miután Milošević nem hajolt meg a visszavonulására vonatkozó követelések előtt, országszerte tüntetések kezdődtek, s ez a folyamat október 5-én Belgrádban teljesedett ki. Buszokkal, gépkocsikkal érkeztek az ország egész területéről a tüntetők, és a szövetségi parlament épülete elé vonultak. Az ellenzék becslése szerint több mint 700 ezer ember gyűlt össze a parlament előtti téren, a rendfenntartók 70 ezerre becsülték a számukat. Akárhányan voltak is, a tüntetők egész nap ostromolták a parlament épületét, szembeszállva az egyebek mellett könnygázt bevető rendőrökkel, akik a kora esti órákban végül „megadták” magukat, és a tüntetők oldalára álltak. Vojislav Koštunica az esti órákban a belgrádi városi képviselő-testület épületének a teraszáról szólt az egybegyűltekhez.
A tüntetés során felgyújtották a szövetségi parlament, valamint a Szerbiai Rádió és Televízió épületét. A nap folyamán 65 személy megsérült, két személy pedig életét vesztette: a Velika Plana-i Jasmina Jovanović egy tehergépkocsi kerekei elé esett, a krupanji Momčilo Stakić pedig szívinfarktusban halt meg.
Slobodan Milošević rezsimjének bizonyos képviselői ma ismét a hatalomból politizálnak: Aleksandar Vučić napjainkban köztársasági elnök, 18 évvel ezelőtt a tájékoztatási miniszter tisztségét töltötte be; Maja Gojković a Szerbiai Képviselőház elnöke, akkor a szövetségi kormány alelnökeként tevékenykedett; Aleksandar Vulin a JUL rangos tisztségviselője volt, napjainkban a védelmi minisztérium élén áll; Ivica Dačić külügyminiszter és kormányfőhelyettes akkoriban a Slobodan Milošević vezette Szerbiai Szocialista Párt sajtószóvivője volt. A DOS valamikori vezéregyéniségeinek többsége napjainkban vagy ellenzékből politizál, vagy már régen hátat fordított a politikának. Zoran Đinđićet, az akkori ellenzékiek központi személyiségét, későbbi miniszterelnököt 2003. március 12-én meggyilkolták.
