Egy nappal azt követően, hogy az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (MICT), a hágai törvényszék jogutódja másodfokon jogerősen életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélte Radovan Karadžićot, a boszniai Szerb Köztársaság első elnökét, megmásítva ezzel a büntetés tekintetében az elsőfokú ítéletet, amelyben 40 év letöltendő fegyházelzárásra ítélték a vádlottat, egymást követik az elemzések és az értékelések.
A szerb államvezetés képviselői közül eddig senki nem nyilatkozott, míg az ellenzék sorából elsőként a Demokrata Párt foglalt állást közleményében. A párt szerint a Karadžić elleni ítélet fontos a múlttal és múlt történéseivel való szembesülés, továbbá a felelősség megállapításának, valamint a tehermentes jövő építésének a szempontjából. Ezzel az ítélettel megerősítést nyert az egyéni felelősség elve, azaz elvetették a kollektív bűnösség elvét, emelik ki a közleményben, mint ahogyan azt is, hogy az életfogytiglani börtönbüntetés elégtételül szolgálhat az áldozatok hozzátartozóinak. A társadalom, és ezen belül a politikai pártok, felelőssége, hogy ne kerüljön sor a történelem revizionista értelmezésére és ne erősödjön a nacionalizmus, illetve a másként gondolkodókkal szembeni türelmetlenség, fejtette ki közleményében a DP.
A Radovan Karadžić elleni jogerős ítélet leleplezte mindazokat a szerbiai tényezőket, amelyek úgy gondolják, hogy hallgatni szabad, miközben az egész világ a szóban forgó bírósági döntést értékeli, fejtette ki a téma kapcsán Čedomir Jovanović, a Liberális Demokrata Párt elnöke. Mint hozzátette, az a benyomása, hogy a hatalmi pártok, valamint azok, akik „a valódi ellenzéknek” nevezik magukat, egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy olyan hírről van szó, amit el lehet hallgatni, illetve aminek kapcsán meg lehet tenni, hogy nem értékelnek.
– Mindenkinek a hangját hallani lehetett: a szomszédos országok jogászainak, politikusainak, elemzőinek, továbbá az EU tisztségviselőinek a hangját, ugyanakkor senki és semmi sem annyira feltűnő, mint a szerbiai államvezetés hallgatása. A megbékélés és a szomszédos országok, valamint a nemzetek közötti kapcsolatok jövőjének okán fontos, hogy ne hallgassunk a gaztettekről – fogalmazott Jovanović, majd szintén abbéli véleményének adott hangot, hogy az ítélet a kollektív bűnösség elve helyett az egyéni felelősség elvét erősíti.
Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina háromtagú elnökségének szerb tagja, a boszniai Szerb Köztársaság volt elnöke, aki a védelem tanúja volt az eljárásban, megismételte korábbi kijelentését, miszerint a hágai törvényszék igazságtalan és részrehajló.
Edin Hajdarpašić amerikai egyesült államokbeli történész, aki 1993-ban tizenhat évesen diákként menekült el Bosznia-Hercegovinából, szerzői szövegében arra emlékeztetett, hogy Karadžić egyike az olyan „fehér szélsőségesek” példaképeinek, mint amilyen Anders Breivik norvég tömeggyilkos. Karadžić és követői gyakran beszéltek a kilencvenes években a „civilizációk harcáról, valamint a civilizált nyugat az iszlám hordákkal szembeni megmentőjeként tüntették fel a szerb nemzetet”, írja Hajdarpašić.
A New York Timesban megjelent elemzésben arra az álláspontra helyezkednek, hogy az ENSZ bíróságának 23 éves fennállása során a Karadžić ellen folytatott eljárás volt a legfontosabb. A lap újságírója szerint az eljárás volt a mércéje annak, hogy vajon a nemzetközi büntetőjog képes-e érdemben tárgyalni a háborús vezetők felelősségéről.
Az áldozatok hozzátartozói végre elnyerték az igazságosságot, fogalmaznak a BBC összeállításában, míg a National Public Radio – Karadžić pókerszenvedélyére utalva – megállapította, hogy Karadžić utolsó aduját is kijátszotta a nemzetközi igazságossággal szemben.
„Győztem!”
Marko Sladojević, Karadžić védőügyvédjeinek egyike a sajtónak nyilatkozva tolmácsolta az elítélt szavait: „A szerb nemzet és én már réges-régen győztünk. A boszniai Szerb Köztársaság megalakult, a szerb nép biztonságban élhet saját országában. Az általam hozott áldozat meg sem közelíti mások áldozatát. Több ezer fiatalember életével építették a boszniai Szerb Köztársaságot. Sokan katonai rokkantak. A legnagyobb áldozatok azonban az anyák, akiknek fiai életüket adták a szerb nép szabadságáért.”
