Mint arra számítani lehetett, a Szerbiai Képviselőház nem fogadta el a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot, sem a Vajdaságról szóló határozatot. A szóban forgó javaslatokat Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke és képviselőtársai terjesztették a parlament elé. A Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatala a 2006-os alkotmány elfogadása óta várat magára, annak mentén ugyanis legkésőbb 2008. december 31-éig kellett volna meghozni ezt a jogszabályt. Az azóta eltelt időszakban a belgrádi hatalom több alkalommal is ígéretet tett a törvény elfogadására, az adott szó azonban minden egyes alkalommal szertefoszlott.
A Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatala a 2006-os alkotmány elfogadása óta várat magára (Fotó: Ótos András)
A parlamenti ülés, amelynek napirendjén a VSZL javaslatai szerepeltek, több szempontból is rendhagyónak minősült. Egyebek mellett azért, mert mint arra dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője felszólalásában emlékeztetett, az elmúlt tizenkét évben eddig csupán kétszer történt meg, hogy a parlament ellenzéki képviselők által javasolt beterjesztéseket vitat meg. 2012 előtt ilyesmire egyszer sem volt példa, az azóta eltelt időszakban pedig ez a harmadik alkalom. A VMSZ, habár koalíciós partnere, a Szerb Haladó Párt, a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény ellen szavazott, támogatta szavazatával a jogszabályt. A téma kapcsán Pásztor Bálint nyilatkozott lapunknak.
Milyen következménye lesz annak, hogy ezúttal nem ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint koalíciós partnerük?
– Nem lesz következménye, jelenlegi koalíciós partnerünk ugyanis érti, hogy következetes politikai párt vagyunk és mint ilyen, a fontos politikai kérdésekben nem változtatunk álláspontunkon. Korábbi koalíciós partnerünk nem tanúsított ekkora megértést következetességünk iránt. Emlékeztetnék, hogy 2010 elején akkori koalíciós partnerünk, a Demokrata Párt, éppen a vajdasági eszközökért való elvszerű kiállás miatt büntetett meg bennünket. A megtorlás abban nyilvánult meg, hogy magyartalanították a szabadkai városvezetést, valamint leváltották az akkori zentai polgármestert, Pék Zoltánt. Mindezt azért tették, mert a VMSZ 2009 végén a 2010-es köztársasági költségvetés ellen szavazott, méghozzá azért, mert az Vajdaság-ellenes volt. Ezúttal nem számítok hasonló, megtorló jellegű fellépésre, nem hiszem, hogy a Vajdaság érdekei mellett való következetes fellépésünk kihatással lesz a koalíciós együttműködésre.
Mivel az átlagember számára úgy tűnhet, hogy az említett jogszabály nem is fontos, hiszen annak meghozatala nélkül is „működnek” a dolgok, emlékeztessünk, hogy a vajdasági autonómia kiteljesedésének szempontjából miért is lényeges annak meghozatala?
Pásztor Bálint: Semmi sem utal arra, hogy belátható időn belül ez a kérdés megnyugtatóan és hosszú távon rendeződhetne (Fotó: Ótos András)
– Az, hogy a dolgok működnek-e és milyen mértékben, javarészt a VMSZ érdekérvényesítési erejétől függ, hiszen az utóbbi években valóban jelentős tartományi projektumokat finanszíroz a köztársasági költségvetésből a szerb kormány. Példaként emelném ki az Y elágazást, vagy a szabadkai Népszínházat, amelyekre az elmúlt négy évben 28,3 millió eurót sikerült biztosítani köztársasági költségvetési eszközökből, míg korábban a jelentős vajdasági projektumok nem számíthattak köztársasági eszközökre. A hozzáállás a koalíciós partner nyitottságától függ, valamint attól, hogy a költségvetés elfogadásakor mit sikerül kilobbizni, vagyis gyakorlati szempontból azért lenne szükség a jogszabály elfogadására, hogy ne kelljen folyamatosan év végén küzdeni a fontos vajdasági projektumok finanszírozásáért, hanem ehelyett átláthatóvá és kiszámíthatóvá váljék a tartomány és projektumainak a finanszírozása. Ezenkívül azért lenne fontos elfogadni a törvényt, mivel alkotmányos kötelezettségről van szó, így a jogállamiság, valamint az alkotmányosság szempontjából pontot kellene tenni ennek a történetnek a végére.
A hatalom gerincét alkotó SZHP képviselőinek részéről igencsak éles mondatok is elhangzottak a parlamenti vita során. Ennek függvényében mekkora az esély arra, hogy a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvényt belátható időn belül meghozzák?
– Értékelésem szerint ez a kérdés megvárja a következő szerbiai alkotmányt. Semmi sem utal arra, hogy belátható időn belül ez a kérdés megnyugtatóan és hosszú távon rendeződhetne. Akkor lenne erre esély, ha a tartományi és a köztársasági kormány közös nevezőre jutna egy, mindenki számára elfogadható törvényszöveg tekintetében, de értékelésem szerint ez a kérdés nem szerepel előkelő helyen a prioritások között. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi 12 évben semmi sem változott ebben a tekintetben. A szavazásból az is tükröződött, hogy a VSZL – amely sajátjaként tüntette fel a javaslatot, noha az valójában a tartományi kormány által 2015-ben kidolgozott javaslat – és a VMSZ mellett nincsen olyan jelentős politikai párt, amelyik fontosnak tartja Vajdaság autonómiájának a kérdését. Az vihetné előre az ügyet, ha létrejönne egy olyan, elsősorban a szerb ajkúakat tömörítő tartományi politikai erő, amelyik a VSZL-el ellenben következetesen küzdene ennek a kérdésnek a megoldásáért, ám ennek megtörténte sem valószínű belátható időn belül.
A 2014 és a 2016 közötti időszakban az SZHP tisztségviselői is több alkalommal bejelentették a szóban forgó törvény kidolgozását és elfogadását. Mivel magyarázza az időközben beállt pálfordulást és a vajdasági autonómia kérdésétől való eltávolodást, vagy nem is pálfordulásról van szó, hanem a valós szándékhiány lelepleződéséről?
– Minden párt azt mérlegeli, hogy egy adott kérdésben kialakított álláspont mennyi szavazatot hoz, illetve visz. Nehéz gyakorlati érveket felsorakoztatni amellett, hogy miért elengedhetetlen ennek a törvénynek az elfogadása egy olyan politikai kultúrával rendelkező országban, mint amilyen Szerbia, főleg akkor, amikor ellentétben a 2014-et megelőző öt-hat évvel, valóban jelentős beruházások valósulnak meg országos költségvetési eszközökből Vajdaságban. A jogállamiság és az alkotmányosság hiánya pedig nem olyan fogalmak, amelyekkel különösebben meggyőzően lehetne Belgrádban érvelni.
A Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény kidolgozásának kötelezettsége a VMSZ és az SZHP közötti koalíciós szerződésből is visszaköszön. Hogyan befolyásolja a két párt együttműködését, hogy ennek a kitételnek a megvalósulására nem sok esély van?
– Ebből a koalíciós szerződésből rengeteg elem teljesült, néhány viszont egyelőre nem. Azt gondolom, hogy a törvény elfogadása mellett szóló érvek közül talán nyomósabb az, hogy alkotmányos kötelezettségről van szó, mintsem a koalíciós szerződésből fakadó vállalás meglétének az érve. De mint azt már kiemeltem, a jogállamiság és az alkotmányosság hiánya nem olyan fogalmak, amelyek az elmúlt évtizedek során Szerbiában bármikor bárkinek komolyabban számítottak.
