Körvonalazódott a választási kínálat, a Köztársasági Választási Bizottság összesen húsz listát hirdetett ki, ezek közül választhatunk április 24-én az állami szinten. Ha a kampány nem is vált ezekben a napokban túl élessé, a listák leadása kapcsán már csöppet sem nevezhető unalmasnak a helyzet, hiszen időközben az Orosz Párt kihirdetett listája, valamint a Magyar Mozgalom által támogatott VMDK–HDK koalíció ki nem hirdetett listájának aláírásai kapcsán is észleltek visszaéléseket. Mihal Ramacs politikai elemzőt, a Danas napilap korábbi főszerkesztőjét ezeknek a jelenségeknek a kommentálására is felkértük.
Milyennek számít a mostani választási kínálat? Van-e választása a szerbiai polgárnak, ha végignézünk a jelöltlistákon?
Mihal Ramacs (Dávid Csilla felvétele)
– Úgy vélem, hogy a kampány a választási programok hiányát és súlyos kijelentések sokaságát mutatta fel. Hallhattunk még megalapozatlan ígéreteket is, melyek valóra váltása ezáltal, természetesen, lehetetlen. Ez a három jellemzője van a jelenlegi kampánynak és a választások kínálatának.
Ha politikáról beszélünk, akkor a népszerűségi mutatók témája sem kerülhető el. Mennyire tartja megalapozottnak a napokban megjelent olyan kimutatásokat, melyek szerint a jelenlegi hatalmi párt szinte ötvenszázalékos támogatottságot tudhat maga mögött, az összes többi párt pedig vagy a parlamenti küszöb alatt található, vagy alig valamivel teljesít afölött?
– A Szerb Haladó Párt kétségkívül kimagasló erővel bír. Senki sem tudja azonban előre, hányan mennek majd el szavazni április 24-én. Nem egyforma eredmény születik akkor, ha teszem azt, a szavazók fele járul az urnákhoz, vagy akkor, ha hatvanszázalékos lesz a részvétel. Azzal, hogy ez utóbbi eshetőségben nem tudok hinni, véleményem szerint inkább ötvenszázalékos részvétel körül alakul majd ez az arány. Számottevő ugyanis azoknak a polgároknak a száma, akik egyszerűen nem érzik magukat motiváltnak arra, hogy elmenjenek voksolni. A prognózisok tehát a becsült részvételi arányra alapoznak, azt viszont nehéz megjósolni, hogy milyen magas lesz valójában ez az arány.
A Köztársasági Választási Bizottság nem hirdette ki a Magyar Mozgalom által támogatott VMDK–HDK listát, okirat-hamisítást, érvénytelen pecsét használatát állapítva meg. Az Orosz Párt kihirdetett listája kapcsán is felmerültek gyanúk. A mozgalomnál időközben bejelentették, hogy bizonyos belgrádi személyek segítségét fogadták el, akik aláírásokért cserébe szavazatszedő bizottsági helyeket kértek. Mennyire számít aggasztónak, hogy már a listaátadásoknál történnek ilyen visszaélések, s elfogadható-e az aláírásokért folyó politikai kereskedés?
– Voltak hasonló esetek régebben is, visszaéltek az aláírásgyűjtéssel, úgy látszik, úgy vélték, hogy az efféle visszaélések felett még szemet hunynak. Emlékszem, nagyobb pártok is követtek el ilyen tetteket. Jónak tartom, hogy ebben az esetben nem maradt el a reakció. Arra a jelenségre is fel kell hívni a figyelmet, hogy olyan kisebbségi listák is jelölik magukat, amelyeknek semmi közük a kisebbségekhez, csakhogy szerepelhessenek a választásokon. Feltételezem, hogy a következő választások valamelyike előtt születik majd olyan döntés, amely az ilyen visszaéléseket is meg tudja akadályozni. Ami az aláírásokkal való csereberét illeti, azt teljes arcátlanságnak tartom, az emberek szemmel láthatóan kihasználták a választási törvényben, előírásokban fellelhető réseket nyerészkedés, anyagi haszonszerzés céljából. Biztosan nehéz eljutni bizonyos számú aláírásig, ezért egyes listák ki akarják használni az előírás gyengeségét. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az elmúlt tizenöt évben ezeket a gyengeségeket már általában a következő választások idejére javították. Pozitív tehát, hogy fény derül a jogszabály különféle hibáira és a törvényszegésre, azzal, hogy amennyiben valóban törvénysértés esete forog fenn, annak természetesen következményekkel kell járnia.
Kihathatnak-e ezek a rendellenességek a választási folyamat egészére, megkérdőjelezhetik-e annak szabályosságát?
– Nem tartom olyan nagy problémának. Minden választáson van olyan lista, amelyik tízezer szavazatot sem szerez. Felvetődhet tehát az a kérdés, hogy honnan szereztek tízezer aláírást, ha tízezer szavazatot sem tudtak később begyűjteni, azok sem szavaztak rájuk, akik aláírtak nekik. Jelenleg is létezik sok induló a választásokon, valószínűleg ebben az esetben is találkozunk majd ilyen jelenséggel. Azt már a törvényhozónak kellene eldöntenie, pénzbírságot vagy milyen egyéb szankciókat kellene alkalmazni az ilyen listákkal szemben.
A kampánycsendig még nagyjából egy hét maradt hátra. Milyen lesz ez a hét az eddigi tapasztalatok fényében?
– Minden hatalom az utolsó napokat használja ki a leginkább arra, hogy még bizonyos számú szavazatot szerezzen magának, ez az ellenzéket nem jellemzi annyira. A naiv propaganda ideje ez, amikor egy-egy hidat vagy más létesítményt avatnak fel – az sem baj, ha már nem először. Nincs mindennek nagy hatása a szavazókra, akik ugyanis eldöntötték, hogy elmennek szavazni, azok már azt is tudják, kire adják voksukat, akik meg nem akarnak kimenni szavazni, egy-két hídavató után sem fogják megváltoztatni a véleményüket.
