A tartományi parlamenti választások a Szerb Haladó Párt fölényes győzelmével értek véget. Köztársasági szinten legalább van olyan párt, amelyik tíz százalékon felül teljesített, Vajdaságban ayonban ez sem mondható el, s még a szocialisták körüli koalíciónak is be kellett érnie a nyolc százalék feletti teljesítménnyel. A többiek ennél is kevesebbet kaptak, sorakoznak a listák mellé biggyesztett öt-hat-hét százalékok a választások eredményét prezentáló beszámolókban. Mihal Ramacs politikai elemzőt, a Danas napilap korábbi főszerkesztőjét arról kérdeztük, milyen hatással lesz Vajdaság következő négy évére az ilyen választási végkifejlet.
Voltak kisebb szabálytalanságok ezen a voksoláson. Ezek fényében, általánosságban, milyennek ítéli a tartományi szavazást?
– A külföldi megfigyelők is megerősítették, hogy olyan méretű szabálytalanságok nem voltak, amelyek megkérdőjelezhetnék a választások eredményét. Kis visszaélések nálunk mindig is voltak, ilyen állam a miénk. Magam sem hiszem, hogy egyes szavazóhelyeken ma lehetséges, mondjuk, száz vagy kétszáz szavazatot is ellopni, ahogyan azt korábban lehetett.
A haladók kiemelkedő eredményt könyvelhettek el. Meglepetésnek számít ez?
– Nem meglepetés, ha azt vesszük figyelembe, eddig is mekkora többséggel rendelkeztek a köztársasági parlamentben. Az a meglepetés, hogy az ellenzéknek egyáltalán nem sikerült saját szimpatizánsait, tagságát megfelelően mozgósítania, gyenge fellépés volt ez a haladókéval összehasonlítva. Vučić támadásba lendült, és jó eredményt tudhat most magáénak, az ellenzék meg nem tudta megoldani a szavazásra késztetés kihívásait, és olyan eredményt ért el, amilyet. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a demokratáknak és a ligának elegendő év állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy bizonyítani tudjanak. Most sokan biztosan azért szavaztak a haladókra, mert nem tartották megfelelőnek az eddigi teljesítményt.
Meglepetés-e az, hogy az Elég volt lista ilyen jól szerepelt Vajdaságban, Újvidéken megszerezte a szavazatok kilenc százalékát.
– Ezt valóban meglepetésként könyvelhetjük el, kellemes meglepetésként – nem mintha magam szorítottam volna ennek a listának. A kampányban nem lehetett sokat hallani róluk, legalábbis az utcán nem. Jól felmérték viszont azt, hol, milyen kommunikációs csatornákon bírnak jó esélyekkel. Kihasználták a közösségi hálózatok által nyújtott lehetőségeket, s fantasztikusan tették ezt. Sokat beszélgettem a kampány ideje alatt fiatalokkal, olyanokkal, akik Újvidéken, a Limánon élnek, sokan közülük egyszerűen felemelőnek érezték, hogy szavazhatnak erre a listára. Egymással is kommunikáltak a közösségi oldalakon, állandó kapcsolatban voltak a szervezet tagjaival. A lista tudta, hogy hol, kinek, milyen üzeneteket kell továbbítania.
A radikálisok eddig is jelen voltak a tartományi parlamentben, de kisebb számban. Mostani bejutásuk változtat-e valamin?
– Minden jel szerint a haladóké az abszolút többség, ez a párt pedig állítólag tiszteletben tartja a kisebbségek szerzett jogait, ami azt jelenti, hogy nem számít veszélynek a radikálisok előretörése. Rosszabb tehát nem lesz a nemzeti kisebbségeknek. Sőt, tekintettel arra, hogy az SZHP-nek kiváló a kommunikációja Brüsszellel, de Budapesttel is, s arra, hogy állami és tartományi szinten is partnere lesz a Vajdasági Magyar Szövetség, még valamelyest javulhat is a kisebbségek helyzete. Nagyon fontos szerepet játszik azonban a gazdaság, mely ma katasztrofális helyzetben van. Én nem láttam, hogy a haladóknak lenne programjuk a gazdaság fellendítésére, nem láttam ebbe az irányba mutató intézkedésjavaslatokat. Nem láttam azokat az elképzeléseket sem, amelyek a vajdasági szervek autonómiája mellett szállnának síkra.
Ezek szerint fontos szerep jut a VMSZ-nek, hogy sürgesse az olyan kérdések megoldását, amelyek a haladók számára nem jelentenek prioritást.
– Azokból a kijelentésekből, amelyek a VMSZ tisztségviselőitől érkeztek, én egyszer sem szűrtem le olyasmit, hogy a párt elállna eddigi politikai törekvéseitől, programjától. A program egyik fő eleme pedig éppen a vajdasági autonómia védelme. Ha tehát nem áll el eddigi programjától, akkor logikusnak tartom, hogy a koalíciós partnerétől is kérni fogja annak tiszteletben tartását. Nem csupán a szavak szintjén, hanem gyakorlatban is, azaz a finananszírozás tekintetében is.
Ugyanolyan összetételű hatalmi koalíciók alakulnak most várhatóan köztársasági és tartományi szinten is, azzal, hogy a tartományban nem kizárt az említett két párt mellett egy harmadik csatlakozása sem. A megegyező összetételű hatalom miben változtat majd az előző négy évhez képest?
– Nem vagyok a Szerb Haladó Párt támogatója, de egyértelmű, hogy a szituáció az elmúlt négy évben igen rossz volt Vajdaságra nézve a két hatalmi szint állandó viszálya miatt, s ebből a szempontból jó is lehet a két azonos összetételű kormány. Ezek az ellentétek most egyszerűen megszűnnek, Belgrádban és Újvidéken is ugyanazok a pártok lesznek hatalmon, érdekes lesz megfigyelni, hogy a tartományi kormány most hogyan viselkedik majd, mennyire fogja követelni Belgrádtól mindazt, ami Vajdaságot megilleti az alkotmánnyal és a statútummal összhangban. Belgrádnak semmilyen oka nem lehet arra, hogy elutasítsa Újvidék kéréseit. Pontosabban: oka eddig sem volt erre, de mégis állandóan Vajdaság megrövidítésén dolgozott. Feltételezem, hogy ezt a műsort nem látjuk a továbbiakban.
Mi az, amire fókuszálnia kell a leendő tartományi vezetőségnek a következő négy évben?
– Röviden: magasabb fokú gazdasági önállóság. Ezt kellene követnie a jogi önállóságnak a sorrendben. Az első helyen azonban a pénzünk, a tartomány finanszírozása álljon.
