Most, hogy az április 24-i előrehozott köztársasági és rendes időben megtartott tartományi parlamenti választások végeredményei is ismertek a megismételt szavazások végkifejletének beszámítását követően, a parlamentek alakuló üléseire, a kormánykoalíciós tárgyalásokra és végül az országos meg tartományi hatalom megalakulására vár az ország. Egy furcsa helyzetet hoztak az idei választások: a Szerb Haladó Pártnak, mely az eddigi köztársasági kormánynak is a gerincét képezte, s a következőben is főszerepet fog játszani – immár tartományi szinten is – nagyjából ugyanannyi szavazattal, mint két évvel ezelőtt, kevesebb mandátum jutott ezúttal, hiszen több parlamenti küszöb közeli eredménnyel rendelkező párt, választási szövetség is bejutott végül a törvényhozásba, így több párt között kellett szétosztani a rendelkezésre álló 250 képviselőhelyet. Elsősorban erre a tényre utalva kérdeztük beszélgetésünk elején Dejan Vuk Stanković politikai elemzőtől azt, mennyire tekinthető a most lezajlott szavazást követően győztesnek a győztes, Aleksandar Vučić haladó pártja.
– A demokráciában az a nézet számít elfogadottnak, mely szerint a választások győztese mindig az, aki képes kormányt alakítani. Ugyanakkor a múlt tapasztalata bizonyítja, hogy győztesnek az olyan párt is számít, amelynek sikerül több szavazatot begyűjtenie, mint az előző választásokon. Ha ezt a két elvet alkalmazzuk a Szerb Haladó Párt választási eredményének megítélésekor, akkor könnyedén megállapíthatjuk, hogy győztesei a voksolásnak. Elegendő mandátumot szereztek ahhoz, hogy kormányt alakíthassanak, de több szavazatot is begyűjtöttek 2014-hez képest. Más kérdés, hogy az ellenzéki pártok taktikus összefogásának köszönhetően nem lehettünk szemtanúi ez alkalommal a szavazatok olyan méretű „elszóródásának”, mint legutóbb. A szerbiai választási rendszer következményeképp, a mandátumok d’Hondt-módszer szerinti elosztása révén ugyanakkor a haladóknak most kevesebb mandátumuk lett, mint a parlament előző összetételében. Ha a polgárok szavazatait és az arányokat vesszük figyelembe, akkor azonban biztos győzelemről beszélhetünk köztársasági szinten is, a tartomány szintjén pedig valóságos diadalról. Vajdasági és szerbiai helyi önkormányzatok többségében is meghatározó lesz e párt a következő években, sok helyütt egyedül tudnak majd helyi vezetőséget állítani. Belgrádban is vitték a községek többségét, domináns erőnek számítanak tehát a fővárosban is.
Meglepetésnek számít-e az ellenzék összefogása, együttműködése az ideológiai különbségek figyelembe vételekor?
– Vučić gyengítése volt ennek az összefogásnak a legfőbb motívuma, ez a meggyőződés hajtotta az ellenzéki pártok képviselőit arra, hogy egységesen lépjenek fel és a megismételt szavazás előtt a Szerbiai Demokrata Párt és a Dveri koalíciójának adják támogatásukat. Az okról, azt hiszem, nem is lehet vitatkozni, hiszen annyira különböző pártok fogtak össze, hogy más alapja ennek az összefogásnak nem is lehetett. Nem tartom váratlannak mindezt, a szerb közvéleménynek létezik egy olyan része, amelyik a kormányfő gyengítésében érdekelt, s a kampány során ennek az elvárásnak hangot is adott. Most az történt, hogy a korábbi ellentétekről ismert pártok közös nevezőre jutottak a jobboldali koalíció támogatása végett.
A kormány létrehozása érdekében zajló koalíciós tárgyalások elé nézünk. Milyen kormánykoalíciót tart elképzelhetőnek?
– A Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség közötti együttműködés a valószínű. Ez tulajdonképpen a már megkezdett együttműködés folytatásának, egyfajta kontinuitásnak számít majd. Mindkét fél jelezte, hogy hajlandóságot is mutat ez iránt, és érdeket is lát benne. Egyelőre nyitott kérdésnek számít, hogy ki tudna még csatlakozni ehhez a koalícióhoz. Vučić kijelentette, hogy nem lehet szó együttműködésről azokkal, akik választási csalással vádolták meg az államot és a Szerb Haladó Pártot, ami azt jelenti, hogy kizárhatjuk az imént említett ellenzéki pártokat. Meglátjuk, mi fog történni a szocialistákkal. Az együttműködés ajtaja még nem záródott be teljesen, de meggyőződésem, hogy erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az SZSZP teljesen elfogadja a leendő kormányfő által felkínált programot, lépéseket, minisztériumi leosztást. Nem hiszem, hogy Vučić leendő kormánya nem tudna teljesen jól működni a szocialisták nélkül. Megfelelő parlamenti többséggel rendelkezik, ami lehetővé teszi az új törvények meghozatalát. Amit én érdekesnek tartok megfigyelni, az az, hogyan fognak ezután viselkedni az Európa-párti ellenzéki képviselők, amikor az uniós elvárásoknak számító jogszabályok kerülnek a képviselőházban napirendre. Regionális, külpolitikai, biztonságpolitikai kérdések lesznek ezek.
Melyek lesznek a következő kormány elsődleges feladatai?
– A gazdaság élénkítése, a korrupcióellenes küzdelem folytatása, a jogállam kiépítése, a társadalom minden szegletének megreformálása az oktatástól kezdve a művelődésen át egészen az egészségügyig. Azok a területek ezek, amelyeken a megkezdett reformok hozadéka még nem látszik teljesen. Sajnálatos módon léteznek olyan kérdések is, melyekkel a miloševići rezsim bukása óta senki sem foglalkozott érdemben.
