Lezajlott a brüsszeli megállapodás eddigi legnagyobb próbatétele: Koszovóban vasárnap helyhatósági választásokat tartottak, melyen az Ibartól délre élő szerbek nagy számban részt vettek, északon azonban incidensek, rendbontások, megfélemlítések és alacsony részvétel jellemezte a szavazást. A témával kapcsolatban dr. Predrag Simićtyel, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának professzorával beszélgettünk.
Mit nyert vagy veszített a koszovói szerb közösség a helyhatósági választások révén? Milyen helyzetbe kerültek a déli, s milyen helyzetbe az észak-koszovói szerbek?
– Szerepet cseréltek az észak-koszovói és a dél-koszovói szerbek. Az előző és a jelenlegi hatalom számára is az észak-koszovóiak voltak megfelelő partnerek, az Ibartól délre élőkre pedig nemkívánatos személyekként tekintettek Belgrádban, s minden ajtó zárva volt előttük. E tekintetben látok én most nagy változást: a déliek az igazi együttműködő partnerei a szerbiai vezetőségnek, az északiak jelentik mostantól a problémát. Bajkeverőknek számítanak, hisz Belgrád nem garantálhatja a brüsszeli megállapodás teljesítését, ha nem tudja szavazásra bírni az észak-koszovói szerbeket.
Előre lehetett-e vetíteni mindazt, ami északon történt – megfélemlítések, zavargások, incidensek?
– Természetesen. Én már korábban megfogalmaztam a véleményemet, mely szerint északon erős bojkottba ütköznek majd a választások, s hogy a legjobb esetben minden ötödik szerb megy majd el szavazni. A bojkottálók két csoportját különböztetném meg: az első egyszerűen elfogadhatatlannak tartja a brüsszeli megállapodást és elképzelhetetlennek azt, hogy egy Pristina vagyis Koszovó Köztársaság által szervezett szavazáson megjelenjen, a másik csoport tagjait pedig azok képezik, akik Szerbiától kapják a bérüket, s a szavazás kapcsán – talán éppen a megfélemlítések miatt – csak arra tudtak gondolni, kapnak-e fizetést november 4-én is, biztosak lehetnek-e benne, hogy a koszovói adminisztráció a szerbiaihoz hasonlóan kezeli majd őket. Merem állítani, hogy valójában ők döntötték el a szavazás végkimenetelét. Ha világos választ kaptak volna ugyanis erre az aggályra, nem lett volna oka a szavazóurnák összetörésének. Meg kell vallanom, azt magam sem gondoltam, hogy ennyire szervezetten fognak fellépni, s hogy ilyen messzire el tudnak menni a szavazás szabotálásában.
Egyáltalán hogyan várhatták el a politikusok a koszovói szerbektől a választásokon történő részvételt, amikor ugyanazok a politikusok éveken át világosan minden olyan eseménynek a bojkottjára biztatták a szerbeket, amely bármilyen értelemben Pristinával volt összeköthető.
– Csak egy példát tennék hozzá ehhez a megállapításhoz. Krstimir Pantić, Kosovska Mitrovica északi részének polgármesterjelöltje néhány hónappal korábban még maga is azt kérdezte: hogyan lehetne ő jelöltje azoknak a szerbeknek, akik télen-nyáron, esőben-hóban a barikádokon harcoltak Pristina ellen, s megválasztását követően vajon hogyan kérhetne pénzt Mitrovica északi részének fejlesztésére ugyanettől a Pristinától. Erre az abszurdumra Belgrád valóban nem adott választ, s szerintem ez volt a legnagyobb mulasztás. Észak-Koszovóban ilyen hirtelen lehetetlen volt egy ekkora fordulat elérése.
Lehetségesnek tartja, hogy Észak-Koszovóban megismételjék a választásokat az incidensek miatt?
– Erre a kérdésre kérdéssel válaszolnék: mi változna, ha holnap ugyanott újra választásokat szerveznének? Előbb az említett kérdésre kellene választ kapniuk a szerbeknek, tudniuk kéne, miért kell most hirtelen részt venniük a szavazáson. Erre a kérdésre pedig nincs válasza sem a hatalomnak, sem az ellenzéknek.
Krstimir Pantić név szerint Marko Jakšićot, a Szerbiai Demokrata Párt képviselőjét jelölte meg a rendbontásokért felelős csoportok szervezőjeként.
– Marko Jakšić pedig ugyanígy Bratislav Dikićet, a Csendőrség volt parancsnokát jelölte meg név szerint ugyanezekkel a vádakkal. Úgy tűnik, hogy Koszovóban vasárnap több politikai erő, csoport is tevékenykedett. Számunkra, egyszerű polgárok számára ezek az adatok hozzáférhetetlenek, átláthatatlanok. Egy kérdés lehet például az is: amennyiben délután öt órakor már tudni lehetett, hogy a bojkott sikeres, akkor miért döntöttek ezek a csoportok a választóhelyre való betörés, és a szavazóurnák tönkre tétele mellett... Miért döntöttek az erőszakos tett mellett, amikor már elkönyvelhették a sikert. Lehet, hogy Aleksandar Vučić kormányfőhelyettes néhány órával korábbi felszólítását tartották veszélyforrásnak, s azt gondolták, az majd szavazásra buzdítja a szerbséget, de az is lehet, hogy egészen más áll a háttérben. Számos a tisztázatlan kérdés.
Lehetségesnek tartja-e a szerb községek közösségének létrehozását a választásokat követően? Az államvezetés emiatt érvelt a szavazás mellett.
– Ha létre is jön ez a testület, az Dél-Koszovóban működhet majd csupán. Elérkezett az a pillanat, amikor az Ibartól délre élő szerbek politikai súlya nagy mértékben növekszik. Belgrádnak viszont marad egy nagy dilemmája: hogyan lehet kommunikálni azokkal, akikre tegnap még sem Tadić, sem Nikolić nem tekintett beszélgetőpartnerként. Most ugyanis velük kellene Belgrádnak dolgoznia a szerb közösség fennmaradása érdekében meghozott tervek megvalósításán.
