Kezdetét vette és január tizedikéig tart az új munkatörvény közvitája. Hogy az ünnepek által meghatározott időszak milyen érdemi vitára ad alkalmat, ki fog derülni, az illetékes minisztériumnál mindenesetre arra számítanak, hogy a belgrádi, újvidéki és kragujevaci tanácskozások hozzájárulhatnak a jogszabály minőségének javításához. A Magyar Szó korábban már nem egy alkalommal számolt be arról, hogy mit gondolnak a törvénytervezetről a szakszervezetek – röviden összefoglalva a munkások jogainak sárba tiprásaként, teljesen elítélendő megoldásként tekintenek annak előírásaira. A munkáltatók és a foglalkoztatási tárca már egészen más véleményen vannak, szerintük előbbre viszi az ország gazdaságát az új törvény.
Tény, hogy a foglalkoztatottak biztonságérzete kisebb lesz a törvény elfogadását követően. A javaslat vitatott pontjai között szerepel a bérek elszámolási módszerének módosítása, mely a fizetett távollét esetében nem a háromhavi átlagot, hanem a bérpótlékok nélküli alapkeresetet veszi alapul. A javaslat a jelenlegi egy évről két, sőt egyes kivételes esetekben három évre hosszabbítja a meghatározott ideig tartó munkaviszony maximális időtartamát. Lefarag a végkielégítések összegéből is, melyet azért tartanak a törvényalkotók jó megoldásnak, mert a könnyített elbocsátások mellett könnyített munkavállalást is eredményez majd: szerintük gyakrabban szánja el magát a munkáltató új munkaerő felvételére, amennyiben biztos benne, hogy az elbocsátáskor nem kell óriási összegeket fizetnie a meghozott döntés miatt.
Miša Brkić gazdasági elemzőt arról kérdeztük, hogy valóban könnyítenek-e majd a gazdaság helyzetén a vita tárgyát képező javaslatok.
– Az Amerikai Gazdasági Kamara 180 vállalatban végzett felmérése azt bizonyítja, hogy a munkatörvény módosítása éppen az alapfeltétele annak, hogy az országban növekvő irányt mutasson a foglalkoztatás. E kamara mellett ugyanezen a véleményen van a Szerbiai Munkáltatók Uniója, a Kis- és Középvállalkozások Egyesülete, a Külföldi Beruházók Tanácsa is.
A hazai szakszervezetek azonban mást állítanak: szerintük éppen az ellenkezőjét fogja elérni a törvény.
– A mi szakszervezeteink az egyedüli ellenzői ezeknek a változásoknak. Szakszervezeteink a múltban élnek. Védelmükbe vették azoknak a foglalkoztatottaknak a szerzett jogait, akik már tíz éve nem csinálnak az égvilágon semmit, mégis rendszeresen kapják a fizetést. A szakszervezetek ezzel azt bizonyítják, hogy Szerbia sírásói kívánnak lenni.
Nem tart attól, hogy a törvény tömeges elbocsátásokhoz vezethet?
– Persze, hogy elbocsátások is lesznek. Hagyjuk a munkaadókra azt, hogy eldöntsék: kire van szükségük és kire nincs. Az alkalmatlan munkaerőt jelenleg védi a törvény, a kidolgozás alatt álló jogszabály azonban nem ezt fogja tenni. Én sem védeném a munkaerő ezen részét.
Sokak szerint a szerbiai gazdasági helyzet, munkaerőpiac nincs olyan állapotban, hogy megengedhetne magának egy ilyen jogszabályt, s ezek az előírások inkább egy uniós országnak valók. Ön szerint Szerbia felkészült ezekre az újdonságokra?
– Szerbia már húsz éve nem számít felkészültnek a megfelelő intézkedések bevezetésére. Azért is tart ma itt, ahol tart.
Ez a törvény lesz az, amelyik javít e helyzeten?
– A modern jogrendszerrel rendelkező uniós tagállamok ma nem küzdenek a gazdasági krízis következményeivel.
Összefoglalva: elkerülhetetlennek véli tehát az ez irányú változásokat.
– Elkerülhetetlennek és megkésettnek.
