Egyre jobban kiéleződik a helyzet a Demokrata Párton belül. Világossá vált, hogy a jelenlegi pártelnök, Dragan Đilas mind kevesebb helyi szervezet bizalmát élvezi, ugyanakkor a párt volt elnöke és jelenlegi tiszteletbeli elnöke már korábban bejelentette, hogy kész a nagy visszatérésre, amennyiben „arra felkéri a párt”. Január 18-án tartják a DP főbizottságának az ülését, melyen – most már szinte biztosra vehető – hogy a pártelnöki funkció kérdése, Đilas eddigi eredményeinek és kudarcainak mérlegre helyezése is be fog következni. A Đilas távozását követelő pártszervezetek számának növekedése kapcsán adott nyilatkozatában Dragoljub Mićunović, a Demokrata Párt egyik alapító tagja, Politikai Tanácsának vezetője azt nyilatkozta, hogy a szervezet nem nevezhető sem Tadić, sem Đilas tulajdonának. A DP tagságának és szavazóinak, szélesebb értelemben véve pedig a polgároknak a szervezete – hangsúlyozta Mićunović. Véleménye szerint az lenne a legfontosabb, hogy a főbizottság ülésén nyílt párbeszédet kezdjenek a problémáról, mert csak így lehet valamilyen megoldást találni. Meggyőződésének adott hangot, hogy Szerbiának szüksége van a demokratákra, s elítélte a párt megsemmisítése érdekében folytatott médiahadjáratot. Az utolsó információk szerint harminc községi bizottság tett az eddigiekben javaslatot a pártelnök menesztésére. A párton belüli helyzet elemzésére Mihal Ramacs újságírót, a Danas napilap korábbi főszerkesztőjét kértük fel.
n Megítélése szerint jogosak-e a Đilas leváltására irányuló kísérletek, milyennek látja az elmúlt periódust, melyben már az új elnök irányította a pártot?
– Dragan Đilast Boris Tadić egyik nagy hibájának tartom. Đilas 2004 táján lépett csak be a Demokrata Pártba, s Tadić azonnal a párt élvonalába emelte őt. A kezébe adta a párt fővárosi részének irányítását is, s csakhamar Belgrád polgármesterévé válhatott. Nem ismerte Đilas a DP hagyományát, nem volt ennek a tradíciónak a része. Sokan a DP tagjai közül a pártban vannak már a kilencvenes évek óta. Đilas nem tudta megérteni, mi jelenti a párt lényegét, ezért hiba volt őt a fővárosi bizottság élére helyezni, s még nagyobb hiba volt később pártelnökké választani. Egy új személyről, mindenekelőtt egy belgrádi bürokratáról beszélünk. Nem vonom kétségbe szakértelmét a főváros polgármestereként elvégzett munka kapcsán, de Đilasnak fogalma sincs arról, hogy mi a helyzet Zomborban vagy Szabadkán, hogyan élnek Kragujevacon vagy Nišben. Mivel nem tudja megérteni ezen városok polgárainak az életszerű problémáit, ezért a Demokrata Párt igazi szerepével sem lehet tisztában, azzal, hogyan lélegzik e párt Belgrád önkormányzatának területén kívül.
Ha valóban foglalkoznak hamarosan a párt szervei az elnök leváltásának kérdésével, lát-e esetleg Tadićon kívül másik lehetséges jelöltet a párt vezetői tisztségének betöltésére? Megfelelő jelöltnek számít-e ismét a korábbi elnök?
– Úgy látom, hogy egyedül Boris Tadić kínálja magát most a pártelnöki tisztség betöltésére, ugyanakkor nem adott megfelelő magyarázatot arra, hogy két évvel ezelőtt, leváltásának pillanatában, miért állt el olyan könnyen tisztsége megőrzésének harcától. Nem mondta el, miért mondott olyan könnyen le, miért hagyta, hogy annyira egyszerű legyen Đilas számára a párt irányításának megszerzése. Igaz, hogy őt terhelte a legnagyobb felelősség a választási kudarcok miatt, a következményeket azonban nem feltétlenül ekképp kellett volna viselnie. Harmadik lehetséges jelöltet elsősorban azért nem láthatunk, mert már Tadić is úgy alakította a pártot, hogy csakis ő egyedül képezheti annak irányító magvát, s mellette senki másnak sem juthat hely. Ma is ilyen helyzettel állunk szemben. Nem egyedi esetről van viszont szó, jól tudjuk, hogy a szerbiai pártok többsége ezen elv alapján működik. Nincs olyan politikai szervezet, melyben lenne néhány megközelítőleg egyforma befolyással, jelentőséggel és felelősséggel rendelkező személy, akik bármelyik pillanatban készek lennének arra, hogy átvegyék a botkormányt. Most bizonyosodott be, hogy Đilas sem volt a második legfontosabb embere a Demokrata Pártnak, hiszen máris elveszítette tekintélyét és azt a bizalmat, amit a megválasztása során kapott.
Esetleges leváltását követően megőrizheti-e majd Đilas a belgrádi pártszervezet első emberének tisztségét, ahogyan az korábban volt?
– Nehezen tudom elképzelni. Ha valóban menesztik, nem maradhat vezető pozícióban Belgrádban sem. Nem hiszem, hogy képes lesz megőrizni azt a befolyást, amellyel ma még rendelkezik a párton belül. Igaz, nem túl nagy befolyásról beszélhetünk ma sem, hiszen nem tud közvetlen kihatással lenni a községi szervezetek munkájára, döntéseire, nem tudja ellenőrizni azokat. Nincsenek emberei ezekben a szervezetekben. A legnagyobb probléma azonban az, ismétlem, hogy nem is érti ezeket a személyeket, nem érti a párt lényegét.
Mennyire számít bölcs lépésnek éppen a lehetséges parlamenti választásokat megelőzően leváltani egy párt elnökét? Mint tudjuk, egy ilyen esemény mindig belső rezgésekkel jár, így a választásokon történő szereplést is nagyban befolyásolhatja.
– Nem hiszem, hogy e kérdést illetően létezik bölcs megoldás. Đilas azt bizonyította az elmúlt időszakban, hogy nem tudja vagy nem akarja megfelelően irányítani a pártot. Az is lehet, hogy maga a párt van akkora krízisben, hogy más, tőle alkalmasabb és felkészültebb személy sem tudta volna jobban, sikeresebben irányítani azt. Egyetértek azzal, hogy egy esetleges kampány csak tovább bonyolítaná a helyzetet és még nagyobb zavarodottságot okozna a párton belül. Az ilyen kérdéseken azonban korábban kell elgondolkodni, készülni kell a lehetséges választásokra. A hatalom fogja eldönteni, mikor legyen szavazás, s biztosan nem akkorra tűzi majd ki azt, amikor az ellenzék számára a legmegfelelőbb az időpont. Most éppen abban a helyzetben vagyunk, amikor a demokraták a leggyengébbnek, legsebezhetőbbnek számítanak, ezért nem csodálkoznék rajta, ha a haladók kihasználnák a kínálkozó alkalmat. Függetlenül mindattól, amit már elmondtam, a haladók legnagyobb politikai ellenlábasának továbbra is ez a párt számít.
Đilas már nem egyszer hangsúlyozta, hogy soha sem kötne koalíciót a haladókkal. Tadić e kérdés kapcsán már engedékenyebb nyilatkozatokat adott és nem zárt ki egy ilyen lehetőséget sem. Változna a párt álláspontja a pártelnök személyének változásával?
– A politikában nem létezik „soha”. Mindenféle koalícióknak szemtanúi lehettünk már korábban. Đilasnak senki nem is kínált fel semmilyen koalíciót a haladók részéről, így tehát olyasvalamit utasít vissza, amire fel sem kérték. Az efféle kijelentések komolytalanok, s a múlt nem egy esetben cáfolta meg azok létjogosultságát.
