Szerbia jelenlegi kormánya rossz, az ellenzék pedig még annál is rosszabb – jelentette ki Boris Tadić pártjának, az Új Demokrata Pártnak niši alakuló közgyűlésén. Saját politikai szervezetét a Demokrata Párt egykori elnöke – majd rövid ideig tiszteletbeli elnöke – a hatalom és az ellenzék egyedüli lehetséges alternatívájaként igyekszik most, a választási kampány kezdetén, bemutatni a polgároknak. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy Tadić pártalakítással és választásokon történő részvétellel kapcsolatos döntése mennyire számít valódi politikai célkitűzésekkel rendelkező döntésnek, s mennyire hatalom- és bosszúvágyból tett lépésnek. Mihal Ramacs újságírót, a Danas napilap korábbi főszerkesztőjét elsőként ennek a lépésnek a kommentálására kértük fel.
– Tadić akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor Dragan Đilast beengedte a Demokrata Pártba és rögtön magas funkciót is adott neki, Belgrád élére helyezte. Várható volt mindaz, ami ezt követően történt. Ugyanúgy távolította el a pártból annak idején Tadić Zoran Živkovićot és a hozzá közel állókat, továbbá számos Zoran Đinđićhez közel álló párttagot, ahogyan most az új pártvezetés félre tette őt magát. Marginális személlyé vált pártján belül, így kilépett, s most valami harmadik variációval próbálkozik.
A DP, a pártból való kilépését megelőzően felkínálta Tadićnak, hogy vegyen részt az előttünk álló kampányban, amit az akkori tiszteletbeli elnök elutasított. Szimbolikusnak vélte-e kampánybeli szerepét, vagy más ok vezérelte, amikor nemet mondott a felkérésre?
– Elsősorban a büszkesége sérült, én azt hiszem. Másrészt pedig jól tudta azt is, hogy amikor másvalaki vezeti a pártot, maga csak amolyan dísznek számítana a kampányban. Ezt a szerepkört nem volt hajlandó felvállalni.
Kijelentéseiben most arra fekteti a hangsúlyt, hogy alternatívát nyújt a hatalommal és az ellenzékkel szemben is. Mennyire meggyőzőek ezek a szavak?
– Nem olyan jelentős politikai személyiség ma már a porondon, hogy bárkinek bármilyen alternatívát is fel tudna mutatni. Hogy csak az első problémát említsem: egy szervezetileg fejlett politikai pártot sem mondhat jelenleg magáénak. Nem rendelkezik kellő politikai befolyással, sem tekintéllyel ahhoz, hogy bárkinek bármit felkínálhasson. Többé már nem egy ilyen politikai figurának számít. Az egyedüli lehetőség számára most az, hogy újrakezdjen mindent, már ha van hozzá elég energiája és támogatója.
Kész lenne-e, véleménye szerint, egy koalícióra a Szerb Haladó Párttal a választásokat követően? Lehet, hogy ez a törekvése talált ellenállásra a Demokrata Párton belül.
– A szavazás után a legerősebb párt fogja eldönteni, hogy kit hív koalícióba. Meg vagyok róla győződve, hogy az SZHP most a legerősebb, így Aleksandar Vučić fogja eldönteni kivel működik majd együtt. Biztos vagyok abban, hogy sokan hajlanának erre. Szerintem azonban sem Boris Tadić, sem Ivica Dačić, sem Čedomir Jovanović nem lesz majd abban a helyzetben, hogy szolgálataikat kínálgassák, abban a helyzetben lesznek, hogy elfogadják a meghívást, ha kapnak ilyet Vučićtól. A haladók pedig azzal fognak koalícióra lépni, aki elég gyengének számít hozzájuk képest, de hozzá tud tenni tíz-húsz képviselőt a parlamenti többséghez.
Mennyire tud rontani a DP eredményén az, hogy Tadić most külön listával indul a választásokon?
– A Demokrata Párt annyira zilált állapotban van, hogy a tagsága, a szavazói a történtek nélkül is gondban lennének, nem tudnák, kire szavazzanak, melyik hasonló programmal rendelkező oldalra forduljanak, vagy esetleg azt a módszert válasszák, amelyet sokan választottak két éve – elálljanak a szavazástól.
Nem lett volna tisztességesebb, ha Tadić a választások utánra hagyja új pártjának megalapítását? Abban a békésebb légkörben neki is több ideje maradt volna szerveződni, programot készíteni.
– Emberi, de politikai szempontból is el lehet mondani, hogy tisztességesebb játszmának számított volna, ha megvárja a választások lebonyolítását. Szemmel látható, hogy bosszút akart állni elsősorban Đilason, és azokon, akik hátat fordítottak neki a pártban. A bosszú, természetesen, nemcsak ezeket a személyeket, hanem a DP egészét fogja érinteni, s nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy könnyen elfelejtik majd Tadić ezen húzását.
