Mára már szinte mindegyik, választáson indulni szándékozó párt vagy lista megkezdte a kampányolást, s ha figyelembe vesszük, hogy alig valamennyivel több mint három hét maradt ennek a szokatlanul rövidnek számító propaganda-időszaknak a végéig, akkor azt is leszögezhetjük: nem is olyan éles, mint amilyennek lennie kellene. Összevetve a csaknem két évvel ezelőtti kampánnyal, az ideiben nincsenek konkrét személyeket kifigurázó reklámfilmek, úgy tűnik, hogy eleve kevesebb a sárdobálás, s tulajdonképpen sokkal kevesebb maga a reklám is. Arról, hogy mindez csupán látszat-e, Tamara Skrozzával, a Vreme hetilap újságírójával, médiaszakértővel beszélgettünk.
Milyennek látja a kampány kezdetét, valóban békésebbnek mondható-e a két évvel ezelőttinél?
– Szerbiában nagyon nehéz feladat definiálni, mi számít békésnek, és mi nem. A politikusaink olyan gyakorlottnak számítanak már, hogy mosolyogva is képesek fogcsikorgatásra. Azt semmiképp sem merném kijelenteni, hogy ez a kampány tisztább a múltkorinál, az az érzésem, hogy csupán a formalitások változtak meg valamennyire időközben.
Megfogalmazhatnánk a kérdést úgy is, hogy gyenge-e a kampány? Nincsenek olyan viták, olyan ellentétek, mint legutóbb.
– Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ma már teljesen más politikai körülmények között élünk. Két évvel ezelőtt elég nagy bizonytalansággal vágtunk bele a kampányba, akkor nem lehetett tudni, hogy ki fogja majd megnyerni a választásokat. Minden lehetséges volt, egyik politikai párt sem tudhatta előre, milyen eredményt valósít majd meg. Ma szinte mindent tudni lehet. A pártok is rájöttek erre, s annak ellenére, hogy aktívan részt vesznek a kampányban, nincs olyan tét, ami nagyobb fokú szerepvállalásra buzdítaná őket. Az előttünk álló választások abszolút győztese a Szerb Haladó Párt lesz minden jel szerint, a kérdés csupán az, pontosan hány százalékát szerzi majd meg a szavazatoknak. A két évvel ezelőtti választások elnökválasztások is voltak egyben, most ez a tényező sem játszik közre.
Milyen szerepet töltöttek be a médiumok a kampány eddigi részében?
– Teljes csőd az, amit láthatunk. A médiumok egyszerűen beomlottak a kampány terhe alatt. Olyasmi ez, amivel már a korábbi kampányok során is találkozhattunk, de a média ilyen fokú kihasználásával, eszközzé tételével, azt hiszem, még nem volt dolgunk. Többé már titkolni sem akarja senki, melyik lap, médium kinek szurkol a választásokon, ki az, akinek a legnagyobb figyelem jár. Nincs többé semmilyen szemfényvesztés, álca. Ezúttal mindennel teljesen tisztában lehetünk. Amint arról már szóltam, csak annyi változott, hogy a politikusaink bölcsebbek lettek kissé, ezért szerepeltetésüknél arra azért ügyelnek, hogy ne kapjanak semmilyen büntetést a műsorszórási ügynökségtől. A média függetlensége, a pártok egyenlő mértékű bemutatása ebben a pillanatban Szerbiában csupán egy nagy mese.
A bulvársajtóban nagy háborúk zajlottak a kampányt megelőzően. Mi történik ma?
– Ennek a háborúnak a kampány kezdetekor vége lett. Teljesen világos, hogy a bulvárlapok melyik politikai opció felé hajlanak, így nem háborúzik azokon keresztül senki. A bulvársajtó annak eszközévé vált, hogy a legnagyobb párt megjelölje a kegyvesztett, bajban lévő politikusokat. Láthatjuk, hogyan szerepel ádáz ellenségként bemutatva állandóan a legnagyobb bulvárlapnak számító napilap hasábjain Dragan Đilas. Ezzel szemben olyanok is vannak, akikről már kevesebb rosszat olvashatunk, sőt néha még egy-egy pozitív hír is megjelenik, Boris Tadić jó példa erre. A sajtó ezen része tehát egy párt hírnökévé vált, s azok a személyek, akiket negatív fényben tüntetnek abban fel, egyértelműen politikai ellenségnek, veszélyforrásnak számítanak.
Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kampányban sokkal jelentősebb szerepet kapott/kaptak az internet, az ismert médiumok honlapjain jelen lévő hozzászólások, a közösségi hálózatok. Már köztudott ténynek számít, hogy a pártoknak megvannak az internetes tartalmakat felügyelő csapataik, akik rendre hozzászólnak és „lájkolnak” a pártérdekek szerint. Mennyire tudják befolyásolni a szavazók véleményét az efféle online tartalmak?
– A témát hazánkban még nem igen járták körül, pedig nagyon fontos és érdekes kérdésről van szó. Jómagam is szeretném, ha a következő választásokig elkészülne egy részletes elemzés arról, hogy a kommunikációnak e típusa mely réteget célozza meg, milyen hatékonysággal történik mindez. Saját véleményemet tudom csak megosztani a megfelelő adatok hiányában. Szerintem mindenekelőtt azok a fiatalok számítanak az internetes kampány célközönségének, akiknek korábban még nem volt joguk részt venni a szavazáson, vagy legalábbis újnak számítanak ebben az egész választási folyamatban. Mindenekelőtt a 18 és 23 év közöttiekre gondolok. Ha ez valóban így van, akkor a pártok ügyesen taktikáznak, hiszen a szavazóbázisnak egy rendkívül jelentős rétegéről van szó. Ha minden felnőttkorú elmenne szavazni, a választások végeredményre sem lenne ennyire nyilvánvaló. Úgy érzem, hogy a középkorúak és idősebbek véleményére ezeknek a hálózatoknak nincsen akkora kihatásuk, ők a hagyományosnak számító csatornákon informálódnak inkább, s csak kevésbé a közösségi hálózatokon vagy különféle fórumokon. Magamból indulok ki, az én generációm is inkább a hírműsorokra, lapokra és weboldalak híranyagára hagyatkozik, de semmiképp sem a hozzászólásokra és a fórumokra, vagyis arra, amin a pártok most nagyban dolgoznak.
Mire számíthatunk a kampány hátralévő periódusában?
– Nem számítok a hangnem változására, de arra igen, hogy a legnagyobb hatalmi párt még nagyobb mértékben lesz jelen a médiumokban, pedig már most is el lehet mondani, hogy minden órában bombáz bennünket közleményekkel, nyilatkozatokkal, interjúkkal. Az újságírókra gyakorolt nyomás is növekedni fog. Már most is állandó jellegűnek számít a szerkesztőségeknél tiltakozó, követelőző, elégedetlenkedő politikusok jelensége, és sajnos a kampány vége felé ez még inkább felerősödik majd.
