A március 16-i rendkívüli parlamenti választásokon az eddigiek szerint tizenegy választási lista indul, s összesen 28 párt szerepel azokon önállóan vagy különféle koalíciókba szerveződve. Úgy tűnik, hogy a parlament következő összetételében mindenképp kevesebb párt lesz majd jelen, hiszen a választások kiírásakor feloszlatott köztársasági képviselőház munkájában 47 párt vett részt 14 frakcióba tömörülve. Prof. dr. Jovan Komšić politikai elemzőt arra kértük fel, hogy kommentálja a választási kínálatot, programokat, továbbá az utóbbi időben napvilágra hozott felmérések eredményeit.
Milyen részvételi arányra számíthatunk? Egyes kimutatások a hatvanszázalékos részvételt sem tartják kizártnak.
– A választások kiírását követően hallhattuk, hogy a szavazópolgároknak mindössze harminc százaléka nem tudja, hogy elmegy-e szavazni, illetve biztos abban, hogy nem fog voksolni. Ez egészen szolid eredmény a korábbi választásokat megelőző felmérések eredményeihez viszonyítva, amikor negyven százalék körül alakult ez az arány. A kalkulációba be kell számítanunk az elhunyt szavazók „lelkeit” is, egyesek még a névjegyzékben szerepelnek, de az ilyen esetek is egyre ritkábbak. Mindenesetre létezik olyan egymillió polgár, akikről nem lehet tudni, pontosan hol vannak, nem tartózkodnak az országban, sohasem járnak el szavazni. Ennek ellenére jó esély van arra, hogy magasabb legyen a részvételi arány a korábbi években tapasztaltaknál, ami azért lehet furcsa, mert most szó sincs semmilyen sorsfordító különbségekről a választásokon induló pártok között. Ma a politikai tényezők legalább kétharmados többsége az európai Szerbia mellett foglal állást, ami alapjában véve nem ad okot a magas részvételi arányra, mely inkább a vagy-vagy helyzetekben szokott feljebb szökkenni.
Mi jellemzi a politikai programcélokat a mostani választási kínálatban?
– Ma az olyan programok közötti harcnak lehetünk szemtanúi, amelyek nem tartalmaznak mély és összeegyeztethetetlen különbségeket. Ma már nincsenek rendszerellenes pártok Szerbiában. Egy olyan valószínűsíthetően befutó párt létezik, amely az általánosan elfogadott stratégiai irányultsággal ellentétes értékrendet képvisel, s nem támogatja az európai integrációt, ez a Szerbiai Demokrata Párt, melynek hat-hét százalékos támogatottsága nem nevezhető meghatározónak a politikai színtéren. Az európai blokkon belül a polgárokat az az elvárás motiválhatja a választásokon történő részvételre, mely a jogállamiság kialakításában, a bűnözés ellen folytatott harcban s leglényegesebbként a társadalomnak, az intézményeknek minden szegletébe behatolt korrupció legyőzésében bízik.
A korábbi választások során mindig tudni lehetett, melyik pártnak mekkora részvételi arány felelne meg. Most kijelenthetők-e ehhez hasonló megállapítások? Mi felelne meg a haladóknak, mi a parlamenti küszöb környékén ragadt pártoknak?
– A magas részvételi arány elsősorban azért lenne jó, mert nagyobb mértékben fogná át azt a „fehérséget”, melyet a hagyományosan nem szavazó vagy érvénytelen szavazólapot leadó polgárok képeznek, továbbá azok, akiknek a döntését nem ismerjük. A jelenlegi politikai helyzet olyan, hogy kimagasló előnyben van egy bizonyos politikai párt, ami nem feltétlenül jelent jót a politikai rendszer szempontjából, viszont nem feltétlenül jelent rosszat az állam fejlődése szempontjából, már amennyiben az adott párt rendelkezik kellő kapacitással és érettséggel a reformok végrehajtásához, és elég hatékonyan végzi ezt a munkát. Ha ilyen a helyzet, akkor az ország hasznára válhat ez az egypárt-központúság, hiszen a pozitív változásokért síkraszálló politika könnyebben vihető véghez ily módon, a sok egyenlő pártból álló koalíciók ezzel ellentétben blokkoló hatást fejtenek ki a leggyakrabban. Aleksandar Vučić, aki két évtizedes tapasztalattal rendelkezik a politikai, választási tevékenységek folytatása terén, most azon igyekszik, hogy szavazótáborát mindenképp rábírja a voksolásra, megtörténhet ugyanis, hogy amennyiben akképp oszlanak meg a kisebb pártok által kapott szavazatok, hogy valamennyien bejutnak a parlamentbe, akkor az a bizonyos 35 és 45 százalék közötti támogatottság csökkenhet – ennyit jósolnak a felmérések az utóbbi hetekben a haladóknak. A már hagyományosnak számító indulók között most ott van az Új Demokrata Párt is, mely megmozgathatja a Demokrata Párt politikájában időközben csalódott választókat, de annak a tábornak egy részét is, amelyik nem gondolkodott a választásokon történő részvételen. Az újonnan kapott bizalom megint csak a vezetői szerephez köthető, melyet Boris Tadić kísérel meg prezentálni, s a becslések szerint megszerezhet 5 és 8 százalék közötti támogatást most. Kérdés, hogy e támogatás a Demokrata Párt kárára történik-e, melynek most csupán tíz százalék körüli eredményt prognosztizálnak. A felméréseket is óvatosan kell kezelni, hiszen választási hangulatkeltés eszközei is lehetnek. A rizikót annak a bizonyos öt százaléknak az elérése jelenti, mely a parlamentbe jutás feltétele. Amennyiben ugyanis azok a pártok, amelyek ennek a küszöbnek a közelében vannak, legyenek azok újak vagy régiek, nem lépik azt át március 16-án, a rájuk leadott szavazatokat a mandátumok elosztásának jelenlegi módszere alapján a legsikeresebb fogja kamatoztatni a legnagyobb mértékben, ez pedig a Szerb Haladó Párt minden valószínűség szerint. Egy esély ez a haladók számára, hogy a valós arányokon felüli proporcióban részesüljenek, és még meghatározóbb erőt képviseljenek a parlamentben. Ilyen parlamenti küszöbhöz közeli vagy az alatti nem biztos befutóból pedig most nem egy van, gondoljunk csak a Szerbia Egyesült Régióira, az Új Demokrata Pártra, egyes vélemények szerint a Liberális Demokrata Párt sem könyvelheti előre el a sikert, s itt vannak azok a még rosszabb eredményekre számító jobboldali, szélsőjobboldali pártok is, melyek népszerűsége két-három százalékra tehető: a Szerb Radikális Párt körüli koalícióra, a Dveri mozgalomra gondolok mindenekelőtt.
