A vasárnapi rendkívüli parlamenti választások több szempontból is meglepetést okoztak: bár mindenki számított a Szerb Haladó Párt győzelmére, azt senki nem tudta megjósolni, hogy a szavazatok 48,34 százalékával a haladóknak sikerül megdönteniük Slobodan Milošević és a Szerbiai Szocialista Párt 1990-es, eddig rekordnak számító 46,1 százalékos eredményét. Arra is csak kevesen számítottak, hogy a Čedomir Jovanović vezette Liberális Demokrata Párt, a Mlađan Dinkić vezette Szerbia Egyesült Régiói és Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Pártja nem lépik át a választási küszöböt. Lapunknak Mihal Ramacs politikai elemző értékelte a választásokat, azok eredményét és a kormányalakítással kapcsolatos kilátásokat.
Tekintettel a rendkívüli parlamenti választások eredményére, mi vár a polgárokra a következő négy évben?
– Ha az ígéretekből indulunk ki, akkor az európai integráció folytatása, a gazdaság felélesztése, új munkahelyek létesítése és a korrupcióellenes küzdelem folytatására számíthatunk. Ha viszont az eddigi tapasztalatokból indulunk ki, akkor tudjuk, hogy a teljhatalom minden politikust és politikai pártot megront. Aleksandar Vučić és pártja súlyos ígéreteket tettek nemcsak a szerbiai embereknek, hanem a legbefolyásosabb európai országok vezetőinek is. Ha a következő két évben nem mutatnak fel érdemben eredményeket, akkor egyre jobban növekedni fog a szerbiaiak elégedetlensége, valamint visszaesik a külföldi támogatás, mind a pénzügyi, mind a politikai. Vučić egyelőre Európa és Washington támogatását és bizalmát is élvezi.
Mivel érdemelte ki az SZHP ezt az elsöprő választási sikert?
– A haladók jó eredménye egyrészről az alacsony részvételi arány számlájára írható. Az SZHP tagsága és támogatói elmentek voksolni, ellenben azokkal, akik nem támogatják a pártot. Az SZHP eredménye valóban lenyűgöző, arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a pártra csupán a szavazásra jogosultak egynegyede voksolt. Ez nem csökkenti eredményük súlyát, viszont arra figyelmeztet, hogy az SZHP nem élvezi a polgárok egy nagyobb részének a támogatását. Ez a réteg kezdettől fogva kritikus lesz az új összetételű kormánykoalícióval szemben.
Több forrásból is értesülhettünk arról, hogy magukat az SZHP aktivistáinak nevező személyek vasárnap azzal a kérdéssel telefonáltak a polgároknak Szerbia-szerte, hogy voltak-e már szavazni, ha igen, akkor az SZHP-nek adták-e voksukat, ha pedig nem, akkor arra kérték őket, hogy ezt minél előbb tegyék meg. Ha igazak ezek az állítások, mekkora árnyat vetnek ezek a módszerek a haladók sikerére?
– Nem értem, hogy a haladóknak miért volt szükségük ilyen kampányra. Ezek a hívások nagyon sok polgárt felzaklattak, egyebek mellett engem is. A szavazás napján három alkalommal hívtak magukat az SZHP aktivistáinak nevező személyek, és valóban azok a dolgok hangzottak el, amelyeket kérdésében is felsorolt. Nehéz lenne megállapítani, hogy ezzel az SZHP számottevően növelte-e támogatottságát. Azt is el kell ismernem, hogy ilyen eszközökkel korábban például a demokraták is éltek.
Ön szerint sikerül-e a Vučić vezette pártnak megbirkóznia azzal a hatalmas felelősséggel, amely az abszolút parlamenti többséggel jár?
– Ez nemcsak a haladóktól függ, hanem jövendőbeli koalíciós partnereiktől is. Vučić már a 2012-es parlamenti választásokat követően is együttműködést ajánlott fel több független szakértőnek is. Arról is folyamatosan értesülhettünk, hogy az SZHP-nek nincsen elegendő minőségi kádere. Ezt azok az emberek bizonyítják, akik az utóbbi két évben az SZHP színeiben kerültek hatalomra bizonyos önkormányzatokban, kevés közöttük a kiváló, tekintélynek örvendő szakember. Nem vagyok benne biztos, hogy van elegendő kiváló szakemberük Szerbia irányításához. Elképzelhetőnek tartom, hogy Vučićnak valamelyik külföldi tanácsadója majd azt javasolja, hogy néhány miniszteri tisztséget inkább pártfüggetlen szakembereknek kínáljon fel. Ez persze biztosan nem felelne meg az SZHP tisztségviselőinek, akik égnek a vágytól, hogy kifizetődő állami funkcióhoz jussanak.
Vajon négy év múlva Vučić még mindig boldog lesz a 2014. március 16-án megvalósított sikere miatt?
– Vučić 1994 óta foglalkozik politikával. Több parlamenti ciklusban is képviselő volt, majd ő töltötte be a tájékoztatási miniszter tisztségét. Az utóbbi időben szerény, ám nem elhanyagolandó nemzetközi politikai tapasztalatra tett szert. Ezúttal nem kell jelentős ellenzékkel megküzdenie. A legtöbb napilap és elektronikus média az ő oldalán áll. Viszont ha az utóbbi húsz év tapasztalatából indulunk ki, és visszaidézzük, hogy mi lett a sorsa Miloševićnek, Koštunicának és Tadićnak, akkor tudatosul bennünk, hogy a dicsőség nagyon hamar elszáll, a hatalom pedig rendkívül gyorsan felfalja az embert. Éppen azért, mert teljhatalomhoz jutott, napi szinten kell majd szembesülnie a kellemetlen hírekkel: tönkrement vállalatok, munkássztrájkok, az egészségügyben és az oktatásban uralkodó rossz állapotok, visszafizetésre váró hitelek. Szerbia kicsi és szegény ország. Sok-sok csodának kellene ahhoz történnie, hogy az országot vezető személy boldog legyen. Ugyanakkor nem feledkezek meg arról, hogy mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk és a kormány megalapítása, valamint az azt követő első száz nap letelte előtt nem kívánom sem Vučićot, sem pártját eleve sikertelenségre ítélni.
Mely pártok lehetnek a legvonzóbb koalíciós partnerek az SZHP számára?
– Leggyakrabban Boris Tadić pártját emlegetik lehetséges koalíciós partnerként, a Vajdasági Magyar Szövetséggel pedig már a választásokat megelőzően megállapodott az SZHP. Ha Vučić továbbra is együtt kívánt volna működni a Szerbiai Szocialista Párttal, akkor nem is kerültek volna megrendezésre a rendkívüli parlamenti választások.
Kik voltak azok, akik nem mentek el szavazni?
– Szerbiában általában a szavazásra jogosultak 60 százaléka él jogával, sokan soha nem mennek el voksolni. Ezúttal azok maradtak távol, akik a múltban a DP-re szavaztak, akik csalódtak Čanakban, Jovanovićban és Dinkićben. Korábban az emberek sokkal egyszerűbben választottak ellenzék és hatalom között. 2012-ben sokan voltak azok, akik szavazócédulájuk érvénytelenné tételével kívánták figyelmeztetni a demokratikus erőket, ezek azonban nem vették komolyan a figyelmeztetést, hanem továbbra is önmaguk és a demokrácia ellen ténykedtek. Most már csak a remény marad, hogy azok, akik még néhány évvel ezelőtt is az EU ellen hangoskodtak, most valóban Európába vezetik az országot.
Mennyire oszlottak volna meg másképpen a szavazatok, ha az LDP, a SZER, a DP és az ÚDP közösen vett volna részt a választásokon?
– Egy pártnak, amely a választások pillanatában ellenzékből politizál, sokkal nehezebb átlépnie a választási küszöböt, mint egy hatalminak. Ezzel Koštunicának kellett szembesülnie. A DP pedig szétesett, tisztségviselőinek a hiúsága miatt. Ilyen körülmények között a DP nem állapodhatott meg semmiféle széles összefogásról. Elképzelhető, hogy azok a pártok, amelyek most nem lépték át a választási küszöböt, két-három éven belül egyszerűen megszűnnek. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a következő néhány évben megalakul egy új párt, amely a demokratikus elveket valló polgárokat célozza majd meg. Minden a megalakulandó kormány sikerességétől függ. Ha az új hatalom valóban megvalósítja a kampányban elhangzó ígéreteket, akkor továbbra sem számíthatunk jelentős ellenzékre.
Milyen lépéseket kellene megtenniük a választási küszöböt át nem lépő pártok elnökeinek?
– Mlađan Dinkić már bejelentette, hogy visszavonul a politikai életből. Ugyanezt tanácsolnám Čedomir Jovanovićnak és Vojislav Koštunicának is. Viselkedésével Jovanović számos szavazóját elrettentette, Koštunica pedig azzal zárta ki magát a politikai életből, hogy senki nem tudta, mit, milyen célokat támogat. Az világos volt, hogy mit nem támogat, az viszont nem derült ki, hogy milyen célokat fogalmazott meg választási programjában, vagy van-e neki egyáltalán programja.
Minek köszönhető a VMSZ szinte történelminek nevezhető jó eredménye?
– Soha nem lehetett arról hallani, hogy a VMSZ bármiféle botrányba keveredett volna köztársasági vagy tartományi szinten. A köztársasági és a tartományi parlamentben is mindig konstruktív volt. Összegezve, a VMSZ imázsa pozitív. Ezenkívül igencsak jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik. Az is bölcs lépés volt a párt részéről, hogy már a kampányban tisztázták, kivel kívánnak a választásokat követően együttműködni, és milyen feltételek mellett kívánják ezt megtenni. Több olyan embert is ismerek, aki a VMSZ-re szavazott, és nem magyar nemzetiségű. Azt persze nem tudhatom, hogy hányan voltak, és döntően befolyásolták-e a párt eredményét, de voltak ilyenek.
Mire számít a tartományi választások vonatkozásában?
– Ha jól értettem, akkor az idei év végéig megtartják a rendkívüli tartományi parlamenti választásokat. Komolytalannak tűnne, ha Vučić túlságosan sürgetné a vajdasági választások kiírását, nekem pedig úgy tűnik, hogy Vučić szeretne komolynak tűnni. Vučićnak és az SZHP-nek mindenféleképpen szüksége van a tartományi választásokra, hiszen csakis így tudják kiteljesíteni hatalmukat. Egyébként Vajdaságnak is szüksége van a választásokra, nem jó, ha a tartományi hatalom vitában áll a köztársaságival.
