A szavazók megbüntették a DOS pártjait

A vasárnapi rendkívüli parlamenti választások kapcsán nemcsak a Szerb Haladó Párt történelmi eredménye említésre méltó, hanem az is, hogy a Liberális Demokrata Párt, a Szerbia Egyesült Régiói és a Szerbiai Demokrata Párt ezúttal nem lépték át a választási küszöböt. Olyan pártokról, pártvezetőkről és politikusokról van szó, akik nélkül hosszú ideje elképzelhetetlen a szerbiai politikai színtér és a köztársasági parlamentből történő politizálás. Mlađan Dinkić, a SZER elnöke már a választások éjszakáján bejelentette, hogy lemond elnöki tisztségéről, és visszavonul a politikai életből, mert – mint mondta –pártjának rossz eredménye arra enged következtetni, hogy valamit elrontott, ezért eljött az idő, hogy másnak adjon esélyt a SZER vezetésére. Vojislav Koštunica, az SZDP – amely párt 1992 óta most először nem lépte át a választási küszöböt – elnöke tegnap délután, a párt Elnökségének ülésén tervezte bejelenteni döntését. A B92 már korábban tudni vélte, hogy Koštunica szintén lemond tisztségéről. Čedomir Jovanović, az LDP elnöke egyelőre nem mutatta semmi jelét annak, hogy követni készül Dinkić és Koštunica példáját. Párttársainak írt nyílt levelében kifejtette: úgy tűnik, hogy a polgárok még nem látták elérkezettnek az időt arra, amit az LDP kínál. Az LDP a jövőben még határozottabban fog küzdeni elveiért, illetve meggyőződéseiért, és felkészül a pillanatra, amikor az emberek már készen állnak a párt elképzeléseire, írta levelében Jovanović.

Arról, hogy ezek a pártok miért szerepeltek le a választásokon, hogy a parlament falain kívül mennyi esélyük van a túlélésre, Dinko Gruhonjić újságíróval, politikai elemzővel beszélgettünk.

Miért szerepelt ilyen rosszul a választásokon az LDP, a SZER és az SZDP?

– Az egyik fő ok az alacsony részvételi arány. A demokratikus rendszerváltás után soha nem maradtak ennyien távol az urnáktól, mint ezúttal, és éppen a demokratikus rendszerváltás központi pártjainak – az egykori Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS) – a szavazói maradtak otthon. Az utóbbi tizenhárom évben ezek a pártok csupán csalódást okoztak az embereknek, visszaéltek reményeikkel, eltiporták a polgároknak azt az illúzióját, hogy a szerbiai társadalom egyszer normális is lehet. Az LDP esetében érdemes azt is megemlíteni, hogy kampányuk ezúttal rendkívül kontraproduktív volt. Ott rontották el, hogy elejétől kezdve világos volt: az LDP az SZHP és Aleksandar Vučić arájának a szerepére pályázik. Ez negatívan befolyásolta az LDP szavazóit, akik az úgynevezett polgári Szerbia legszélsőségesebb rétegét képezik. Az LDP szavazói megbüntették a pártot, hogy egy sótlan, fakó párttá vált. Ami Dinkićet illeti, eddig folyamatosan sikerült meglepnie bennünket, és mindig átlépte a választási küszöböt. Politikusi tehetségét Dinkić általában a kampány során juttatta leginkább kifejezésre. Ez az idén sem volt másképpen, Dinkić kampányát jónak és sikeresnek értékelem, egy olyan emberről van szó, aki tizenhárom évig volt tagja a hatalomnak, a jegybank kormányzója, gazdasági és pénzügyminiszter is volt, ezek pedig azok a területek, amelyek vonatkozásában nem figyelhető meg előrelépés. Úgy tűnik, ez elegendő ok arra, hogy a SZER és Dinkić ezúttal ne kerüljön be a parlamentbe. Egyébként engem Koštunica és az SZDP eredménye lepett meg a leginkább, hiszen szavazótáboruk eddig stabilnak tűnt. Koštunicát a szalonnacionalisták támogatták, és rendszeresen hozták neki a szavazatok 6-7 százalékát. Szerintem két oka van az SZDP sikertelenségének: a párt ma sokkal inkább civil szervezetre hasonlít, mint politikai csoportosulásra, valamint több olyan csoportosulás – Dveri, Harmadik Szerbia – is indult a választásokon, amely az SZDP-hez hasonló álláspontokat képvisel.

Mennyi esélyük van ezeknek a pártoknak a túlélésre?

– Ezt nehéz lenne megjósolni, főleg az olyan Európa-barát pártok esetében, mint amilyen az LDP és a SZER. Ezek a jelenlegi legerősebb párt, az SZHP személyében kaptak nagy konkurenciát, hiszen Vučić pártja „ellopta” politikájukat, és ezt végre is hajtja, még ha szerintem deklaratívan is. Ilyesmire Montenegróban volt példa az 1990-es években, amikor Milo Đukanović – addig szerb nacionalista – letért az útjáról, és elkezdte támogatni a montenegrói önállóságot. Valójában a Montenegrói Liberális Szövetség politikáját „lopta el”, és ezzel irányvesztetté tette a montenegrói ellenzéki pártokat. Ez az irányvesztettség Montenegróban a mai napig jellemző. Ezért lesz nehéz a liberálisoknak vagy a SZER-nek a következő ciklusban ellenzékként definiálniuk magukat. Ez egyébként nemcsak az LDP-re és a SZER-re vonatkozik, hanem minden egyéb, Európa-barát ellenzéki pártra. Ezeknek bizonyos ideig – remélem, hogy nem túlságosan sokáig – biztosan nehézségeik lesznek egy jelentős ellenzéki politika és kritika megfogalmazásában.

Mivel magyarázza a Demokrata Párt szintén gyenge eredményét?

– A polgárok ezúttal büntették meg őket korábbi politizálásukért. 2012-ben még jó eredményük volt, akkor még nem volt szó semmiféle komoly fenyítésről. Most viszont „brutálisan” megfeddték őket. A DP-től a Boris Tadić rendezésében kivitelezett pártszakadás is szavazatokat vett el. A szakadással szinte teljesen sikerült szétrobbantani a DP-t. Egyébként Tadić Új Demokrata Pártja egyedül Nenad Čanak Vajdasági Szociáldemokrata Ligájának köszönheti, hogy átlépte a választási küszöböt.

A szavazatszám szempontjából okosabb lett volna-e, ha Čanak inkább a DP oldalára áll?

– Tadićot és Čanakot barátság köti össze. Ezenkívül semmi nem indokolja, hogy ők ketten, illetve pártjaik koalícióban induljanak a választásokon. Már csak azért sem, mert Tadić már több alkalommal is bizonyította, hogy nagy ellenzője Vajdaság autonómiájának. Másrészről viszont Čanak nagyon bölcs volt, amikor mindennek ellenére Tadić és az ÚDP mellett döntött. Ezek a választások arról szóltak, hogy melyik pártnak sikerül a túlélés. A polgárok Čanakot is megbüntették, mert közel sem kapott annyi szavazatot, mint két évvel ezelőtt. Ugyanakkor végül csakis az számít, hogy Čanaknak hat képviselővel saját frakciója lesz a köztársasági parlamentben, valamint az sem mindegy, hogy Vučić és a haladók vonatkozásában hogyan fog helyezkedni.

Az ÚDP hosszú távú projektum, vagy csak ezeken a választásokon szolgált arra, hogy szavazatokat vegyen el a DP-től?

– Az ÚDP egyrészről Tadić hiúságának és hatalom iránti szerelmének a gyümölcse. Másrészről az is elképzelhető, hogy az ÚDP létrejöttét olyan külföldi államok támogatták, amelyek felismerték, hogy Dragan Đilas és a DP céltalanul tévelyegnek, és semmi esélyük nincsen arra, hogy regenerálódjanak. Az is megtörténhet, hogy Vučić sportszerű, és elismerte, hogy tartozik Tadićnak azért, amiért annak idején „segített” megalapítani az SZHP-t. Akármelyik ok miatt is jött létre az ÚDP, Vučićnak nagyon is jól jött, hiszen szinte teljesen sikerült szétvernie az ellenzéket. Azt, hogy ez mennyire lesz jó vagy rossz Szerbiának, majd még meglátjuk.

Ön szerint regenerálódhat-e még a DP, illetve hozzájárulhatna-e a párt felépüléséhez, ha szerveik megfontolnák a vezetőségcsere lehetőségét?

– Szerbia számára nagyon rossz lenne, ha ez nem sikerülne a pártnak. A DP sok mindenért felelőssé tehető, főleg abban a nyolc évben, amikor Tadić államfő volt, Đilas – gondoljak róla akármit is – és a párt azonban az utóbbi egy évben a Szerbiában valaha látott legbrutálisabb média-hajtóvadászat áldozata volt. A politikai színtéren egyensúlyt kell teremteni az erők között, ezért lenne rossz, ha a DP nem élné túl. Szerbia számára veszélyes, hogy az SZHP, illetve Vučić ekkora erőt kapott a kezébe. Ami a DP vezetőségének a cseréjét illeti, ennek a lehetőségnek is több szegmense van. Đilast tehetségtelen politikusnak tartom. Elhiszem, hogy üzletemberként kiemelkedő, politikusként viszont nem. A politikai marketing szakértői már elmondták, hogy Đilast nagyon nehéz szimpatikussá tenni a választópolgárok számára. Viszont az is igaz, hogy ha nem lett volna Đilas és belgrádi szavazótábora, akkor a párt nem lépte volna át a választási küszöböt. Mindennek ellenére a párt szerveinek elemezniük kellene a választások eredményét, és ezt követően ki kellene írniuk a tisztújító közgyűlést, hogy a párttagság véleményt mondhasson arról, hogy kit kívánnak a párt élén látni.