Mindenképp a hazai közvéleményt leginkább foglalkoztató hírek között kell számon tartani azt, hogy a múlt héten a költségvetés megkárosításának alapos gyanúja miatt a rendőrség előállította Jasna Matićot, a Mirko Cvetković vezette kormány távközlési miniszterét és a Szerbiai Befektetés- és Kivitelösztönző Ügynökség (SIEPA) korábbi igazgatóját. Nem kizárólag Matićot, hanem a SIEPA más vezetőit is előállították. A belügyminisztérium adatai szerint a gyanúsítottak az említett periódusban 1339 fiktív szerzői megbízatásról szóló szerződést állítottak ki és írtak alá, amelyek révén 119,6 millió dinárral rövidítették meg az állami büdzsét. Mint arról lapunk is beszámolt, a bevett gyakorlat a SIEPA-ban az volt, hogy az ügynökség fiktív szerződéseket kötött saját alkalmazottjaival mint természetes személyekkel olyan munkafeladatok ellátására, amelyek egyébként is az érintett foglalkoztatottak feladatköréhez tartoztak. A letartóztatást követő napon harminc napos vizsgálati fogságot rendeltek el Matić és bűntársai esetében. A történtek számos kérdést vetnek fel. Nem ez ugyanis az állam egyetlen fejlesztési ügynöksége, nem csupán itt használták a költségvetési forrásokat. A kérdések között az első éppen az lehet: a számtalan ügynökség, nevéhez méltóan, vajon az adott ágazat előbbre viteléhez járul-e hozzá, vagy ezzel ellentétben az ország sírját ássa folyamatosan. Miša Brkić gazdasági elemzővel beszélgettünk a témáról.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a SIEPA-ügy részleteinek ismeretében?
– Arról a jelenségről kell beszélnünk, melyet akár egy sajátos, furcsa szerb találmánynak is nevezhetnénk. A politikai tudat szerb huncutságainak. Politikai pártjaink állnak e találmány mögött, melyek ügyesen kihasználták a törvények kiskapuit, azokat a részeket, amelyek nem fogalmaznak elég világosan. Tették mindezt annak érdekében, hogy állami vállalatok, ügynökségek állami forrásaiból oldják meg saját pártjaik finanszírozását. A SIEPA esetében éppen annak lehetünk szemtanúi, hogyan végezte ezt a munkát a G17 Plusz, vagyis a Szerbia Egyesült Régiói párt, amelynek káderei vezették a szóban forgó kivitelserkentő ügynökséget. Ugyanezt az elvet követve üzletelt azonban a többi politikai párt is, különbség nélkül. Emlékezzünk csak vissza, a korábbi választásokat követően milyen hosszú időbe telt a kormányok megalakítása, milyen fáradságos egyeztetéseknek kellett megelőzniük az új kabinetek felállítását. Mi azt hittük, hogy a programmal kapcsolatos megbeszélések, koalíciós nézet-összehangolások ezek, közben pedig a pártok semmi másról sem vitatkoztak, csupán a zsákmány elosztási módjáról. Arról kellett dönteniük ezeknek a tárgyalásoknak, hogy melyik párt melyik állami vállalatot vagy ügynökséget vezetheti a jövőben, honnan szippanthatja ki a pénzt és irányíthatja azt tovább a pártkasszába. Időközben kiderült, hogy a koalíciós kormányok felállítása során ez egy tökéletes modell. A pénzt a legkülönfélébb célokra használták fel, a párt működésének, infrastruktúrájának, a két választás közötti időszak „átvészelésének”, majd a választási kampányoknak a finanszírozására. Szemtanúi lehettünk annak, ahogyan számos pártocska hatalmas összegeket tud elkölteni a kampány során arra, hogy meggyőzze a választókat, éppen rájuk kell szavazni. E modell tehát egy rendszert teremtett, arról szólt, hogyan lehet az adófizetők pénzét pártcélok pénzelésére, esetenként magáncélok megvalósítására továbbirányítani. Nem állíthatom, hogy Mlađan Dinkić ennek a modellnek a feltalálója, de hogy részese volt annak, abban biztos vagyok. Ez a rendszer több mint tíz éven keresztül működhetett zavartalanul a szerb politika színterén. A kívülálló számára talán naiv elképzelésként is hathat ez a modell, azok viszont, akik felállították e játékszabályokat, meg voltak győződve arról, hogy örökké hatalmon lehetnek, s ilyen-olyan koalíciók részeként továbbra is részesülnek majd a haszonból. Azt hitték, soha senki sem fedheti fel mindazt, amit tettek.
A modellt, amelyről beszélünk, alaposan begyakorolták az elmúlt évtizedben. Van-e esély arra, hogy most, amikor egyetlen párt kezében van a hatalom, kiiktassák azt, vagy legalább jelentősen csökkentsék annak negatív effektusait?
– Aleksandar Vučić jelentős reformokról beszél. Amikor azt mondja, minden erővel a reformok végrehajtásáért fog küzdeni, feltételezem, hogy látja milyen parazita rendszerrel állunk szemben. Mivel beszél ezekről a reformokról, én arra számítok, hogy végre is fogja hajtani azokat. Az is elképzelhető azonban, sajnos, hogy nem fogja. S itt jutunk el a valódi problémához. Minden választás után arra számítunk, hogy majd egy bizonyos személy, esetleg párt eltörli az összes rosszat, megoldja a gondjainkat, romba dönti a polgárokat meglopó felépítményt. Erre azonban nem létezik semmilyen garancia. Sokkal jobb megoldás lenne, ha inkább felállítanánk a megfelelő ellenőrző szerveket, megteremtenénk a kontrollt végző intézményrendszert. Ez felügyelné a rendszer egészének működését. Szerbiában ilyen ma egyszerűen nem létezik, s az európai út részeként az államnak ezt is létre kellene hoznia. A független ellenőrző szervek, a hatalom úgynevezett negyedik ága, a költségvetés költését felügyelő rendszer megteremtése és működése sokkal fontosabb bármelyik politikus ígéreténél, szóljon az akármennyire a rossz rendszer ledöntéséről és egy új kiépítéséről.
A gazdaságnak szinte minden ágazatára, s egyéb fontos államügyek kezelésére is létrehoztak valamilyen ügynökséget. Javíthatnak-e ezek egyáltalán bármilyen módon is a mutatókon, elérhetnek-e eredményeket a mesterséges beavatkozások?
– Két oka van annak, hogy ezeket az ügynökségeket létrehozták. Az első, hogy tudjanak hol munkahelyet adni a párttagságnak, elsősorban az élvonalnak, a legfontosabb kádernek. A másik ok pedig a már említett pénzlopás a pártok működtetésére. Az államtól független ügynökségek már más kérdést jelentenek, bár Szerbiában azok makulátlansága is nagyban megkérdőjelezhető. A visszájára fordult minden. A visszájára annak, amit az EU elvár, s ahogyan az unió maga működik. Visszatérve és választ adva az eredeti kérdésre: meggyőződésem, hogy az államilag létrehozott ügynökségek valódi hasznot nem hozhatnak.
