Korábbi ígéretéhez híven Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök első hivatalos külföldi látogatásra Szarajevóba utazott. Bosznia-Hercegovina fővárosában Vučić kedden kijelentette: olyan barátként érkezett, aki Bosznia-Hercegovina területi integritását ugyanúgy tiszteletben tartja, mint a boszniai Szerb Köztársaságét. Arról, hogy milyen üzenetet hordoz magában a látogatás, valamint, hogy az új kormányfő vezetése alatt mire számíthatunk a regionális együttműködés tekintetében prof. dr. Jovan Komšić politikai elemző nyilatkozott lapunknak.
Milyen jelentősége van annak, hogy az új kormányfő első hivatalos útja során Szarajevóba látogatott el?
– Ez több szinten is jelentős politikai üzenet, amely reménykeltő nemcsak a Szerbia és Bosznia-Hercegovina, hanem a régió összes országa közötti együttműködés szempontjából is. Szerbiának és Bosznia-Hercegovinának is nagy esélye van arra, hogy előbb vagy utóbb az Európai Unió tagországává váljon. Bosznia-Hercegovinai látogatásával Vučić bebizonyította: fontos számára az EU követelményeinek teljesítése. Ezek a követelmények között szerepel a piacgazdaság építése, a demokrácia és a jogállamiság erősítése, valamint a szomszédos országokkal való együttműködés elmélyítése. Bosznia-Hercegovina különleges szerepet tölt be Szerbia politikai érdekeinek szempontjából. Az országban nagyjából 1,2 millió szerb nemzetiségű polgár él. Olyan elméletek is vannak, hogy jelenlegi formájában Bosznia-Hercegovina fenntarthatatlan. Azon kijelentésével, hogy személyes és Szerbia álláspontja szerint Bosznia-Hercegovinának igenis léteznie kell államként, Vučić ésszerű politikai üzenetet továbbított nemcsak a két ország, hanem az EU politikumának és közvéleményének irányába is.
Megváltozhat-e a látogatástól bármilyen módon a Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság közötti kapcsolat?
– Ezt kétlem. Már a daytoni megállapodás is részletezi a Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság közötti különleges kapcsolatot. Sem a Bosznia-Hercegovinával, sem a boszniai Szerb Köztársasággal folytatott együttműködést nem fogja senki megkérdőjelezni, az egyik nem zárja ki a másikat. Politikai szinergiáról van szó.
Múltjára való tekintettel éppen Aleksandar Vučić a megfelelő személy arra, hogy hozzájáruljon a Szerbia és a Bosznia-Hercegovina közötti kapcsolatok jobbá tételéhez?
– A múlttal kapcsolatos tények politikailag kiváló körülményeket teremtenek. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a két ország, úgynevezett Európa-párti, demokratikus előjelű politikai pártjai és politikusai között eddig is szoros volt az együttműködés. Ugyanakkor hiszem, hogy a Nyugat-Balkán stabilitásának és a népek, nemzetek közötti tolerancia építésének érdekében éppen azoknak a nemzeti pártoknak kell összefonódniuk az együttműködés céljával, amelyek az elmúlt évtizedekben inkább kizárólagosságukról és konfliktusserkentésükről voltak ismertek. Most ezeknek kell fellépésükkel és nyilatkozataikkal üzenni szavazóiknak: az együttműködés és a béke mindkét oldal érdekét szolgálja. Hiszem, hogy Vučić úr a legtökéletesebb személy arra, hogy ezeket a politikai értékeket továbbítsa. Persze az emlékeket nem lehet kitörölni, de a nemzeti politikai opciók irányváltását a tolerancia és az együttműködés irányába – ami egy fajta politikai evolúciója ezeknek a pártoknak – minden polgárnak támogatnia kellene, függetlenül politikai meggyőződésüktől.
Mire számít a régió többi országa és a Szerbia közötti együttműködés tekintetében?
– A régió mindegyik országában nehéz a gazdasági helyzet, a volt Jugoszlávia volt tagállamai nem versenyképességükről ismertek, és csak nehezen érvényesülnek az igényes európai piacon. Az együttműködésnek az országok legjelentősebb gazdasági szereplőinek összefonódását kell lehetővé tennie. Így növekedhet a gazdasági szereplők produktivitása, és nagyobb eséllyel rúghatnak labdába a nemzetközi piacon. Ha mi a régióban nem segítünk egymásnak – és ezzel magunkon is –, akkor ezt más biztosan nem fogja megtenni. Azért helyezem a hangsúlyt a gazdasági együttműködésre, mert a régió országaiban mindenhol nehéz a gazdasági, pénzügyi és szociális helyzet. Még a legfejlettebb Szlovéniában is, ezért ez az ország is igencsak érdekelt az együttműködésben. Persze a gazdasági együttműködés megvalósításához először a politikai feltételeket kell teljesíteni. Ez magába foglalja a területi integritás tiszteletben tartását és a jó szomszédságot.
Arról szintén meggyőződhettünk, hogy Aleksandar Vučić kormányfői tisztségre lépését az EU tagállamaiban is elégedettséggel fogadták, Angela Merkel német kancellár már meg is hívta Berlinbe. Minek köszönheti népszerűségét az új szerb kormányfő?
– Az EU-ban tudják, hogy Vučićnak olyan valós politikai hatalma van, amelyre a többpártrendszer bevezetése óta nem volt példa Szerbiában, Slobodan Milošević kivételével, ugyanakkor abban a rendszerben kevésbé volt jellemző a demokrácia. Az EU vezető politikusai tisztában vannak azzal, hogy Vučić az a személy, aki hatékonyan képes megvalósítani a megfelelő politikát. Olyan erős parlamenti többséggel rendelkezik, hogy döntéseit senki nem kérdőjelezheti meg. Ha Vučić valóban a gazdasági, pénzügyi és rendszerbeli reformok útján kíván járni, akkor az EU csúcspolitikusainak érdekükben áll magas szinten tartani a folyamatos együttműködést. Vučić és az új szerb kormány céljai határozottan Európa-pártiak, ezért az európai politikusok úgy érzik: érdekükben áll ápolni a kapcsolatokat Vučićtyal, hiszen ennek köszönhetően új esélyek teremtődhetnek a gazdasági együttműködésre.
Kanyarodjunk el a régiótól: az ukrajnai válsággal kapcsolatban Szerbia a semlegesség útját választotta. Valóban semleges a szerb államvezetőség ebben a témában, vagy mégis inkább valamelyik oldalra húz?
– Amennyire az államérdekek szempontjából kedvező, Szerbia pillanatnyilag valóban semleges. Nem áll Szerbia érdekében, hogy megtagadja saját és polgárai érdekeit. Pontosan ezt tenné ugyanis, ha gazdasági szempontból konfrontálódna Oroszországgal, amely ország rendkívül fontos a szerb import számára. Az sem mellékes, hogy akármennyi kétség is felmerült már a Déli Áramlattal kapcsolatban, ennek a projektumnak a megvalósítása szempontjából, valamint a projektum jelentette lehetőségek szempontjából nem lenne bölcs, ha a szerb hatalom és politikai elit a rúd elé szaladna, és szankciókat vezetne be Oroszország ellen. A semlegesség nem azt jelenti, hogy Szerbia Oroszország oldalára állt. Ebben a pillanatban megfelelőként és bölcsként értékelem a szerb illetékesek fellépését ebben a témában. Az ukrajnai válság kérdése a Németországhoz hasonló befolyásos és nagy országok számára sem egyszerű.
