Rasim Ljajić, a hágai törvényszékkel együttműködő nemzeti tanács elnöke tegnap azt mondta, hogy Vojislav Šešelj hágai vádlott, a Szerb Radikális Párt elnöke mégsem ma, hanem holnap érkezik meg Szerbiába. Az ismételt halasztásnak egészségügyi okai vannak, a vádlottat kezelő hollandiai orvosok kérték, hogy szerda előtt ne utazzon. Šešelj ügye több szempontból is egyedülálló: egyrészt azért, mert több mint tizenegy évet követően sem született ügyében ítélet, másrészt pedig a mód miatt, ahogyan a törvényszék bírói tanácsa ideiglenesen szabadlábra helyezte, értékelte Ljajić, majd megismételte korábbi álláspontját, hogy a hágai törvényszék kibúvóként használja fel Šešelj betegségét, hogy kiszabaduljon a zsákutcából, amelybe ez az ügy miatt került.
Vojislav Šešeljt, aki 2003 elején önként adta fel magát a hágai törvényszéknek, tavaly vastagbélrák miatt műtötték meg. Mint az a közelmúltban kiderült, a daganatos megbetegedés a májára is átterjedt. A hágai törvényszék múlt héten határozott úgy, hogy a minél hatékonyabb gyógyítás érdekében ideiglenesen szabadlábra helyezi a vádlottat. A szerb kormány kezességet vállalt a radikálisok elnökéért, mint az később nem hivatalos sajtóértesülésekből kiderült, a hágai törvényszék bírói tanácsa azonban csupán egyetlen feltételhez kötötte az ideiglenes szabadlábra helyezést. Azt kérték, hogy Šešelj Szerbiában ne kaphasson új útlevelet.
A szerb politikum vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, hogy az SZRP alapítója és elnöke visszatér Szerbiába. A legszélsőségesebb nyilatkozat talán Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter, a kormánykoalíciós Szocialisták Mozgalma elnökének szájából hangzott el, aki kifejtette, hogy a hágai törvényszék, valamint a nyugati országok Šešelj szabadlábra helyezésével kívánják megingatni Szerbia stabilitását, illetve ilyen módon „állnak bosszút” azért, hogy az Európai Unió felé haladó Szerbia kormánya Oroszországgal is baráti kapcsolatokat ápol. Aleksandar Vučić kormányfő, a Szerb Haladó Párt elnöke, akinek azután romlott meg kapcsolata Šešeljjel, miután 2008 őszén Tomislav Nikolićtyal kiléptek az SZRP-ből, és megalapították az SZHP-t, arról biztosított mindenkit, hogy Szerbiában szívesen látják a radikálisok elnökét.
A téma kapcsán lapunknak Zoran Dragišić, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának professzora nyilatkozott.
Mivel magyarázza, hogy Šešelj ügyében tizenegy év után nem jogerős, hanem még elsőfokú ítélet sem született?
– Ez a tény azt bizonyítja, hogy a hágai törvényszék nem igazságügyi, hanem politikai szerv. Egy rendkívül rossz és tehetetlen, politikailag motivált bíróságról van szó. Ha a hazai igazságügyben történt volna meg, hogy ennyi évet követően sem született volna semmilyen szinten ítélet, akkor az üggyel összefüggésbe hozható összes bírát leváltották volna.
Miben különbözik a szóban forgó ügy a hágai törvényszék előtt folytatott többi eljárástól?
– Mindegyik eljárás külön történet, ezeket az ügyeket azonban összeköti az, hogy ha felszabadító, ha elmarasztaló ítéletet is mondott ki a törvényszék, mindegyiket meg lehet kérdőjelezni.
A törvényszék igazolta-e munkájával létjogosultságát?
– Az évek során bebizonyosodott, hogy a törvényszék minden szempontból tévedés. Az elképzelés, hogy a bűnt individualizálni kell, és a háborús bűnök közvetlen elkövetőit kell büntetni, alapjában véve jó, hiszen ez is hozzájárulhatott volna a volt Jugoszlávia népei közötti megbékéléshez. Ha a törvényszék sikeresen, az eredeti elképzelés szerint működött volna, egyik nép sem mutogathatott volna ujjal a másikra, és csakis azokat ítélték volna el, akik háborús bűncselekményt követtek el. Ehhez képest a hágai törvényszék teret nyitott a további vitáknak.
Hogyan értékeli, hogy a törvényszék feltehetőleg feltételek nélkül bocsátja ideiglenesen szabadlábra Šešeljt?
– Ne feledkezzünk meg arról, hogy egy súlyosan beteg emberről van szó. Ezt nemcsak az őt megvizsgáló szerbiai orvosok, hanem holland kollégáik is megerősítették. Szerintem azért nem kötik feltételekhez szabadlábra helyezését, mert nem hiszik, hogy egy ennyire beteg ember a gyógyíttatáson kívül bármi mással is foglalkozni kíván.
Miként vélekedik a szerbiai politikusok első reakciójáról?
– Elsősorban Aleksandar Vulint említeném, aki szerintem ezúttal túllőtt a célon. Vulin egyébként is hajlamos a túlzásokra, az elmúlt napokban tett kijelentései azonban valóban felfoghatatlanok. Személy szerint nem hiszem, hogy Šešeljt azzal a céllal helyezik szabadlábra, hogy destabilizálja a szerb kormányt.
Ön szerint befolyásolhatja-e Šešelj a szerbiai politikai életet?
– Ezt is kétlem. Nemcsak azért, mert súlyosan beteg, hanem azért is, mert az SZRP a legutóbbi parlamenti választások alkalmával csupán a szavazatok nagyjából két százalékát szerezte meg. Egy marginális pártról van szó, Szerbia pedig stabil ország, és nem hiszem, hogy Šešelj bármilyen módon is veszélyeztethetné ezt a stabilitást. Egyesek úgy próbálják beállítani, mintha a radikálisok elnökének hazajövetele valamiféle mennydörgésszerű esemény lenne. Ez nem így van. Egészségügyi állapota miatt is az lenne a legésszerűbb, ha minél több időt szentelne gyógyíttatására, illetve családjára, és nem pazarolná erejét eleve sikertelenségre ítéltetett politikai küzdelmekre.
Számít-e feszültségekre Šešelj és Aleksandar Vučić, illetve Tomislav Nikolić között?
– Šešelj részéről biztosan tanúi lehetünk majd verbális támadásoknak, feltehetőleg súlyos sértések is elhangzanak majd, azt azonban nem hiszem, hogy Vučić és Nikolić bármilyen módon reagálnak majd erre. Már csak azért sem, mert ők hárman ma már nem ugyanazon a szinten vannak. Šešelj beteg emberként hagyja el a fogdát, valószínűleg néhány tíz támogatója várja majd a repülőtéren. Ehhez képest Vučić kormányfő, az SZHP elnöke, akit a szerbiai szavazópolgárok legalább ötven százaléka támogat. Olyan politikai befolyással bír, amilyennel már régen senki Szerbiában. Nem egyenrangú emberek küzdelméről lenne szó.
