A Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap ellen elkövetett terrorista merényletet követően számos kérdés felmerül az emberekben: milyen mélyen vertek gyökeret Európában a szélsőséges iszlám szervezetek, mekkora erővel bírnak és mennyire jelentenek veszélyt, illetve hogyan képesek maguk mellé állítani azokat a fiatalokat, akik Európában születtek és nőttek fel, egészen más környezetben, mintha egy, az iszlám törvényeket, a sariát szigorúan betartandó államban szocializálódtak volna. Arról, hogy milyen mértékben veszélyeztetik a szélsőséges iszlám terrorista szervezetek az európai országokat és ezen belül Szerbiát, illetve mekkora erőre tehet szert a jövőben az Iszlám Állam (ISIS), lapunknak dr. Zoran Dragišić biztonságpolitikai szakértő nyilatkozott.
Várható volt-e, hogy az iszlám szélsőségesek előbb vagy utóbb a párizsihoz hasonló terrorista akciót követnek el valamelyik európai országban?
– Mindenféleképpen. A szélsőséges iszlám terrorizmus jelen van Európában és Oszama bin Láden meggyilkolását követően csak idő kérdése volt, hogy az iszlám szélsőségesek mikor válnak aktívvá. Hiába hitték egyesek azt, hogy Bin Láden halála majd megfékezi a terroristákat, ez nem így történt. A szélsőségesek egész Európát átívelő hálózata működőképes, nem csak a Charlie Hebdo hetilapot fenyegették, hanem több száz érintettet Európa- és USA-szerte. Csak az volt a kérdés, hogy fenyegetéseiket mikor és hol váltják be.
Mennyire kifejezett ezeknek a szervezeteknek a jelenléte Európában?
– Jelenlétük rendkívül kifejezett, főleg a nyugat-európai országokban, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, a Benelux államokban, Spanyolországban és a balkáni államokban, vagyis mindenhol, ahol nagyobb számban élnek muzulmán hitvallású emberek. Ez nem azt jelenti, hogy például a skandináv országokban, vagy Közép-Európában nincsenek jelen, ugyanakkor az említett országokban a legnépesebbek és ezekben jelentik a legnagyobb fenyegetést.
Mely szervezetekről van szó?
– Először is az al-Kaidát említeném. Ez a szervezet titkos, úgynevezett „alvó sejtek” hálózatából épül fel. Az „alvó sejteket” szükség esetén aktiválják különböző terrorista merényletek végrehajtására. Ezenfelül fontos megemlíteni az Iszlám Államot is, amely a nemzetközi terrorizmus színterén mára átvette az al-Kaidától a vezető szerepet. Jelenleg az Iszlám Állam, azaz az ISIS a legveszélyesebb szervezet. Egyébként Szíriában több összetűzés történt az al-Kaida és az ISIS között, ugyanakkor most, amikor a párizsi merénylet elkövetéséért az ISIS magára vállalta a felelősséget, nyilvánvalóvá vált, hogy a két szervezet felülkerekedett a közöttük lévő ellentéteken és szinte operatív egységként működnek együtt.
Mi a lényegbeli különbség az al-Kaida és az ISIS között?
– Ahogyan már mondtam, az al-Kaida sok apró, alvilági sejtből, hálózatszerűen épül fel. Ezek a sejtek az esetek többségében egymástól függetlenül járnak el. Az ISIS egy felkelés, amely Szíriában és Irakban mára hatalmas területet hódított meg és vont irányítása alá. Erre a területre az ISIS államként tekint. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kezdetben az al-Kaida is hasonlóan épült fel és járt el, ugyanúgy megszerezte a hatalmat Afganisztánban, mint most az ISIS Szíria és Irak bizonyos területein. Az ISIS napjainkban több százezer ember felett gyakorolja a hatalmat, jól felfegyverkezett. Hiszem, hogy az USA a jövőben újabb akciókat hajt majd végre az ISIS ellen Szíriában és Irakban, és végül sikerül szétrombolnia a szervezetet. Ezt követően az ISIS feltehetőleg az al-Kaidához hasonlóan, kisebb sejtek formájában fog működni és újabb terrorcselekményeket végrehajtani. A XXI. század a terrorizmus évszázada.
Miben rejlik ezeknek a szervezeteknek az ereje?
– A fanatizmusban, a teljes titkosságban és az egész világot átívelő hálózatszerű rendszerükben. Ezenfelül az sem mellékes, hogy hatalmas összegekkel rendelkeznek. Módszereik miatt a biztonsági szolgálatoknak rendkívül nehéz lefülelni őket.
Hogyan képesek maguk mellé állítani olyan fiatalokat, akik Nyugat-Európában születtek és nőttek fel?
– Ez az egyik legbonyolultabb részlet ebben a történetben. Elsősorban szociálisan hátrányos helyzetben élő nyugat-európai muszlim fiatalok csatlakoznak a szervezetekhez. Ezek az emberek elégedetlenek státuszukkal a társadalomban és körükben divathóborttá vált a vallási hovatartozás. Ezzel a problémával elsősorban nem a biztonsági szolgálatoknak, hanem az országok oktatási rendszerének és a bevándorlási hivataloknak kellene foglalkozniuk. Persze az sem mindegy, hogy az érintett társadalmakban miként működnek az iszlám vallási közösségek. Fontos megfékezni az iszlámot önkényesen tolmácsoló és hirdető, önmagukat vallási vezetőnek kikiáltó egyéneket, hiszen éppen ők azok, akiken át az út a szélsőséges szervezetekhez vezet. A Párizsban történteket követően nagyon sokan éppen a pszichológiai és szociológiai szempontokat körbejárva próbálnak magyarázatot találni a Nyugat-Európában született muzulmán fiatalok radikalizálódására. Egyesek értékelése szerint a nyugat-európai országok társadalmai nem fogadták be és el a muszlimokat. Véleményem szerint ez nem így van. Ezek az emberek ugyanazokhoz a lehetőségekhez jutottak, mint az adott országban bárki más. Óvodába, iskolába, majd egyetemre járhattak. Aki veszi a fáradtságot és átvizsgálja a tényeket, arról győződhet meg, hogy a nyugat-európai egyetemeken ugyanúgy kezelik a bevándorlók gyermekeit, mint bárki mást. Érdekesnek tartom Rotterdam marokkói születésű, muzulmán hitvallású polgármesterének nyilatkozatát, amelynek az a lényege, hogy akinek nem tetszik az Európában jellemző szabadság, az nyugodtan összecsomagolhat és elhagyhatja Európát. Egyetértek a kijelentéssel, ezért hiszem, hogy a párizsi terrorcselekményt követően Európának nem az engedményekben kell keresnie a megoldást. Az európai államoknak meg kell mutatniuk a foguk fehérjét és a bevándorló közösségek számára nyilvánvalóvá tenniük, hogy akit zavar az európai szabadság, demokrácia és szólásszabadság, az például költözzön Oroszországba, Kubába, Észak-Koreába vagy Szaúd-Arábiába, hiszen ezekben az országokban elnyomják az emberi jogokat és a szabadságot. A terrorizmus elleni közdelemben fontosnak tartom a bevándorlási szabályzás szigorítását, a határozott büntetéspolitikát, valamint annak egyértelműsítését, hogy az európaiak, akik ilyenné alakították Európát, nem tűrik el, hogy bárki is lerombolja az értékeiket.
Mekkora ereje van a szélsőséges iszlamista szervezeteknek Szerbiában?
– Rendkívül erősek és veszélyesek. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy országunk földrajzi helyzete miatt a nyugat-európai országokhoz viszonyítva az iszlamisták más stratégiai célokat fogalmaztak meg Szerbia tekintetében. Bár az iszlamisták a Balkánt globális kalifátusuk részeként élik meg, céljuk megvalósítása során inkább bázisként és nem célpontként tekintenek erre a régióra. Az is lényeges, hogy a Szerbiában élő muszlimok nem bevándorlók, hanem őslakosság, így nem azokkal a problémákkal kell megküzdeniük, mint a nyugat-európai muszlimoknak. Egyedül Bosznia-Hercegovinában élnek jelentősebb számban a kilencvenes évek háborúját követően ott maradt mudzsáhidok, Szerbiában azonban nem. A szélsőséges iszlamisták tanításait a szerbiai muszlimok java része erélyesen elutasítja, mivel számukra ezek szöges ellentétben állnak a számukra ismert iszlámmal. Persze az is tény, hogy egy terrormerénylet végrehajtásához nincsen szükség sok emberre, láthattuk, hogy Párizsban is csak három fanatikusra volt szükség. Úgy vélem, hogy Szerbia vonatkozásában semmi nem teszi indokolttá a pánikot, ugyanakkor az illetékeseknek ébernek kell maradniuk.
