A Szerbiai Villanygazdaság átalakításáról meghozott döntés egy, a Vajdaságban meglehetősen vegyes visszhangokat kiváltott megoldást is előirányoz: egy vállalatba tömöríti, pontosabban a belgrádi áramszolgáltatóhoz kapcsolja az összes regionális szolgáltatót. Ezáltal, az újvidéki székhelyű, többi regionális vállalatnál sokkal jobb eredményeket megvalósító Elektrovojvodinának is az a sors jut, hogy hamarosan megszüntetik, s az egész vajdasági részleget odacsatolják a belgrádihoz. Ezt az összevonást Vajdaságban már csupán azért is problémásnak tartják sokan, mert egy nyereséges céget olvasztanak be egy veszteségesbe. A tavalyi üzleti adatok kimutatták, hogy míg az Elektrovojvodina ebben az évben 2,3 milliárd dináros nyereséggel dolgozott, addig a belgrádi szolgáltató 3,4 milliárdos veszteséget halmozott fel.
A vajdasági hatalmi pártok (Demokrata Párt, Vajdasági Szociáldemokrata Liga és Vajdasági Magyar Szövetség) egyet értettek a keddi parlamenti ülésen abban, hogy az autonómia ellen irányuló lépésről van szó, a Vajdaságban ellenzékinek számító Szerb Haladó Párt azonban azt ismételgette: a vádak szeparatista álláspontok eredményei, mert nincs szó semmi másról, mint egy egyszerű átszervezésről és egy piacképesebb nagy cég létrehozásáról. A témával kapcsolatban prof. dr. Jovan Komšić politikai elemzőnek, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Kara tanárának a véleményét kértük ki.
– A kulcsfontosságú vajdasági források erős vonalakkal megrajzolt államosítási, centralizálási útvonalának egy újabb állomása ez. Történik mindez annak ellenére, hogy Vajdaság polgárai hosszú időkön keresztül hoztak áldozatot és fektettek pénzt saját béreikből levont összegekkel különféle nagy gazdasági rendszereknek, megannyi új üzemnek a létrehozásába. 1988-ban például a drmnói hőerőművet is úgy adhatták át, hogy az annak létrehozásához szükséges pénz felét a vajdasági polgárok béreiből vonták le, de ez csak egy példa a sok közül. Minden addigi önfeláldozást semmissé tett az 1990-ben elfogadott új alkotmány, az ezt követően rendkívül következetesen folytatott centralista politika. A mostani példa így sajnos csak az egyik megnyilvánulási formája annak az iránynak, amelynek immár évtizedek óta vagyunk szenvedő alanyai. Vajdaság olyan helyzetben van, hogy egy rajta kívül álló döntéshozás felügyeli és határozza meg a sorsát.
Sejthető volt egy ilyen végkimenetel már az EPS Snabdevanje vállalatnak, a Szerbiai Villanygazdaság ellátó részlegének létrehozásakor is.
– Valóban nem számít meglepetésnek, figyelembe véve az imént elmondottakat, a folyamatnak az eddigi fázisait. Egy intézményesített tendencia ez, melyet a leghatékonyabban a Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladásakor vetettek be. Nem számít az igazgatás eredményességének magas szintje, a hatékonyságbeli különbségek sem lényegesek.
A köztársasági vezetőség azt ígérte, eredményeket hoz majd ez az összevonás.
– A racionalizálást alapul vevő magyarázatoknak, indokoknak nem lehet hinni, mivel a vajdasági vagyon államosításának, köztársasági vagyonná alakításának korábbi lépései mind bizonyították, hogy vajmi kevés valósult végül meg a beígért szociális és gazdasági haszonból. Ezért nehéz ma is hinni abban, hogy az eredmény a villanygazdaság nagyobb hatékonysága, nyeresége lesz majd, s különösen azt nehéz elhinni, hogy mindez az Elektrovojvodina jelenlegi dolgozóinak a hasznára válhat. A vajdaságiak irányítási kapacitásainak egy újabb lefaragásaként tekintek erre a döntésre.
Az már biztos, hogy nem múlik el komolyabb visszhangok nélkül az Elektrovojvodina Belgrádhoz csatolása, s ezek a visszhangok ismét a közvélemény figyelmének középpontjába helyezhetik a vajdasági autonómia kapcsán létező problémák tematikáját. Járhat-e ebben a tekintetben bármilyen pozitív következménnyel a vajdasági vagyon legújabb államosításának példája, figyelembe véve, hogy alkotmánymódosítás előtt állunk, pénzelésről és hatáskörökről kell hamarosan dönteni?
– Akkor hozhat hasznot, ha a Vajdaság fejlesztése iránt érdekelt, jelenleg a tartományban hatalmi pozíciót betöltő pártok levonják a megfelelő következtetéseket és a köztársasági szinten létező kevés befolyásuk ellenére is megfelelő lépéseket tesznek. Ez a befolyás ugyanis mégsem nevezhető teljesen elhanyagolhatónak. Felelősségteljes, megfelelően koordinált és kreatív hozzáállást kell tanúsítaniuk, volt ilyenre példa már a múltban. Létre kellene hozniuk egy viszonylag összehangolt vajdasági alkotmánymódosítási platformot, melynek a politikai hatása, ereje is meglenne. Nyomást kellene gyakorolniuk Vajdaság törvényhozói hatáskörének visszaszerzése, a központi és a tartományi hatalom megoszlásának pontos alkotmányos definiálása érdekében. A vajdasági autonómia egy állandósítottnak, következetesnek és ellentmondást nem tűrőnek nevezhető alkotmányjogi definícióját kellene sürgetni.
Mi történik, ha mindez nem valósul meg?
– Amennyiben nem készülnek fel egy világos politikai platformmal erre az alkotmánymódosításra, egy európai vajdasági autonómiának a megteremtésére, úgy attól tartok, az előttünk álló alkotmánymódosítás is a leginkább a 2006-os államszerkezet-szimulációra fog hasonlítani. Arra a kétnapos szavazásra, melynél meglehetősen kétségbe vonhatónak számított maga a részvételi arány is. Arra a kvázi-konszenzusra, melynek eredményeképp pont az európai Vajdaság modelljéről mondtak le a demokraták és a Szerbiai Demokrata Párt képviselői is, azzal a magyarázattal, hogy abba úgysem egyeznének bele a radikálisok, akiknek a támogatására szükség volt. Tudnunk kell, hogy a mai domináns köztársasági politikai erőknek sem áll majd az érdekükben akképp rendezni Vajdaság autonómiáját, ahogyan azt az európai regionális autonómia-modellek előirányozzák. Ehelyett a jelenlegi szituáció reprodukciójára fognak majd törekedni, melyben Vajdaság az autonómia homlokzatával rendelkezik csupán.
