Tovább tart a Demokrata Párton belüli széthúzás. Sokszor úgy tűnik, a szervezetnek van egy vajdasági meg egy köztársasági szárnya, noha tudjuk, mindkét szárny élén újvidéki politikus áll. Bojan Pajtić tartományi kormányfő, pártelnök és Borko Stefanović köztársasági frakcióvezető között már korábban sem volt teljes az egyetértés, addig azonban csak a közelmúltban jutottunk el, hogy a frakcióvezető saját huszonnégy pontos programot és kiáltványt fogalmazzon meg – a párton belül, a pártról, de nem az egész párt egyetértésével, inkább saját nevében. Mihal Ramacs politikai elemzőt, a Danas napilap korábbi főszerkesztőjét kérdeztük a témáról.
Milyennek látja a mai Demokrata Pártot? Sikeres-e abban a törekvésében, hogy releváns, meghatározó jellegű ellenzéki pártként lépjen fel a politika színterén?
– Az ellenzéki pártok egyikeként látom a Demokrata Pártot, semmi több. Sajnos, jelentős ellenzéki párt ma nem létezik a szerb politikában.
Mennyire számítanak komolynak a véleménykülönbségek Pajtić és Stefanović között, s mennyire számít megszokottnak az, hogy valaki saját pártjában önálló programmal és kiáltvánnyal rukkoljon elő?
– Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a kilencvenes években az ellenzéki pártok többsége éppen a Demokrata Pártból kiválva kelt életre. Így visszatekintve a múltra tehát nem tűnik kivételes esetnek az, ha valaki vagy valakik más véleményen vannak és elhagyják az addigi pártot, így jött létre a legtöbb ellenzéki párt abban az időben. A Demokrata Párt hosszú ideig egy olyan magnak, központi helynek számított, amely állandóan újabb és újabb politikai elképzeléseket szült, az ellenállás, a hatalomváltás elképzelései voltak ezek. Ma azonban más a helyzet. Nem jellemzi a közéletet akkora tömeges elégedetlenség és ellenállás, mint a kilencvenes években jellemezte. A hatalom sem tanúsít olyan ellenállást az ellenzékkel szemben, mint az az emlegetett évtizedben tapasztalható volt, ez tény, függetlenül attól, hogy mit gondolunk most a mai vezetőségről. Éppen ezekből az okokból kifolyólag egy olyan Demokrata Párt sem létezhet, mint a kilencvenes években. Kétségkívül nagy elismerést érdemel, hogy ez a párt volt az, amelyik mindig megtűrt bizonyos „belső ellenzéket” is, teret adott másfajta nézetek kibontakozásának saját soraiban. Teret adott az intellektuális elitnek arra, hogy egy helyen kifejtse a véleményét. Márpedig mindannyian tudjuk, ha valahol csak tíz embert is összefogunk, már nem lesz mindenki ugyanazon a véleményen minden felmerülő probléma kapcsán. Ez tehát a Demokrata Párt hozzájárulása a társadalom politikai pluralizmusának a megteremtéséhez. Ma viszont sajnos azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a Demokrata Párt már nem képes ennek a feladatnak eleget tenni, nincs ereje, kapacitása hozzá.
A szerbiai ellenzék általános képe sem sokban tér el attól, amit a DP-ről elmondott.
– Jelenleg nem, nem képes valódi ellenzéki szerepet betölteni. Szerepe abban nyilvánul a leginkább meg, hogy a képviselőházban és a hozzáférhető médiumokban kritizálja a hatalmat. Nem tudja viszont megmozgatni a nyilvánosságot, a szavazóbázist. Néhány bírálatban merül ki ereje. Sajnos, a mai ellenzék sokkal gyengébb még az 1997 és 1999 közötti ellenzéknél is.
Tartományi parlamenti választások biztosan lesznek, köztársasági rendkívüli választások minden jel szerint nem. Mire számíthat a DP ezeken a választásokon, több szavazatot gyűjt majd be, mint például köztársasági szinten?
– Attól tartok, hogy meg sem tudja közelíteni majd a négy évvel ezelőtti választási eredményeket, félő, hogy elveszítette a korábban állandó szavazóbázisnak nevezett támogatókat is. Megeshet, hogy a kulcsfontosságú embereit is elveszítette az elmúlt időszakban Nagykikindán, Nagybecskereken, Kúlán, Verbászon és más helyeken, olyan személyeket, akik tartották az életet az adott önkormányzatok szavazóbázisában, s akik fontosak voltak a voksok bebiztosításában. Saját belső válságait és vezetőit okolhatja a párt mindezért. Programja továbbra sem változott, még mindig olyan, ami korábban igenis alternatívát jelentett a hatalommal szemben. A megfelelő káderek hiánya azonban ellehetetleníti, hogy az emberek odaálljanak a párt mögé, s ez nem túl szerencsés Vajdaság egészére nézve sem.
