A szerb képviselőház elnöke már bejelentette: az idén minden lehetőség megvan arra, hogy időben, december 15-éig elfogadják a jövő évi költségvetést. A tartományi kormány szerint ismét egy elkapkodott büdzsé elfogadása előtt állunk, amelyiknek nem is az a legnagyobb baja, hogy mindenféle közvita hiányában fog megszületni, hanem az, hogy minden idők legalacsonyabb tartományi költségvetését fogja szentesíteni.
A köztársaság a vajdasági hatalom számításai szerint az idén 30 milliárd dinárral károsította meg a tartományt, az új alkotmány életbe lépése óta pedig összesen 240 milliárd dinárral. Vajdaságnak 2016-ra 40 milliárd dinárt terveznek jóváhagyni, amelyből viszont csak 12 milliárddal rendelkezhet, a többi átutalt és továbbutalandó eszköznek számít a közszféra vajdasági dolgozóinak béreire, nem fordítható tehát más célokra. Ez a jóváhagyandó 40 milliárd azt is jelenti, hogy az alkotmányos hét százalékhoz viszonyítva már a startban tartozni fog 2016-ban a köztársaság csaknem 40 milliárddal.
Az információt felháborodással fogadta a Tartományi Pénzügyi Titkárság, egyes, igaz marginálisnak számító politikai szervezetek pedig egyenesen az utcára vonulás, tiltakozás lehetőségét emlegették, és Vajdaság kizsákmányolásáról beszéltek. Prof. dr. Jovan Komšić elemző, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának tanára szerint azonban nem kizárólag a köztársasági hatalom rosszindulatáról van most szó.
– A fejlettebb európai országok költségvetéseit is sújtó általános gazdasági és pénzügyi válság hazánkban is megmutatkozik, ebben az esetben pedig kihat a központi hatalom regionális és lokális hatalmakkal szembeni viszonyára. Egy olyan tendenciáról beszélhetünk, amely megfigyelhető mindenütt Európában, azzal, hogy a gazdagabb országokban mégis több marad a helyi önkormányzatoknak, mint Szerbiában. Szerbia esetében a következő jelenti a kulcskérdést: lehetséges-e kizárólag a községeknek és tartománynak adott pénzeszközök csökkentése révén enyhíteni a krízisen anélkül, hogy állami szinten emelnék magasabbra a termelékenységet, a reálszektor teljesítményét, vagyis anélkül, hogy „új értéket” állítanánk elő. Én azt a nézetet képviselem, hogy nem juthatunk el ennek az új értéknek a kitermeléséig azon az elven, mely szerint lealacsonyítják a helyi önkormányzatokat és a régiókat. A társadalom felújításának nemes feladatát egyszerűen nem lesz képes egyedül elvégezni a központi hatalom erős helyi és regionális képviselet nélkül.
A „NEKÜNK EZ NEM TETSZIK” NEM ELÉG...
Véleménye szerint a helyi és regionális hatalom sem hallatja az ügy érdekében eléggé a hangját.
– Az önkormányzatoknak és a tartománynak sokkal konkrétabban kellene analizálniuk a költségvetés javaslatát, és rá kellene mutatniuk azokra a pontokra, amelyekben lehetőség van pozitív változtatások elérésére. A fő probléma Vajdaság tekintetében itt természetesen az, hogy szinte nem is létezik normális kommunikáció a tartomány és a köztársaság között, főleg nem a költségvetés kreálásának és ehhez hasonló fontos témáknak a kapcsán. Hatalmas hiányosság ez az egész országra nézve, a költségvetési politika tekintetében pedig különösen az – fogalmazott az elemző.
MONDJÁK MEG, MIRE KELL A PÉNZ
A Tartományi Képviselőház munkájában részt vevők megfelelő politikai képviselettel rendelkeznek a nemzeti parlamentben is, tette hozzá, s amikor kritizálják az alacsony költségvetési támogatást, akkor be kellene mutatniuk azt is, milyen projektumoknak, elképzeléseknek, terveknek a megvalósítására akarnak több pénzt kieszközölni.
– Egy konkrét példával is szolgálhatok. Az útfelújítások terén hallhatunk azokról a támogatásokról és hitelekről, amelyeket a Belgrádtól Čačak, Biljeljina, Požega, Preševo felé haladó szakaszok felújítása vagy kiépítése céljából hagynak jóvá. Sehol sem beszélnek viszont a legforgalmasabbnak számító útszakasznak, a Loznica és Újvidék közötti útvonalnak a finanszírozásáról, sem az ahhoz tartozó Fruška gora-i alagútnak a létesítéséről. Éppen ezért teljes politikai megalapozottsággal követelhetné a tartományi és a projektum által érintett valamennyi helyi szintű hatalom is, hogy prioritást élvezzen ez az infrastrukturális kezdeményezés a vajdasági polgárok érdekében. Nehéz időkben is ki lehet emelni pár olyan elképzelést, amelynek megvalósítására igenis szükség van, s melynek létjogosultságát nem kérdőjelezheti meg senki.
EGY NEKED, EGY NEKEM
Komšić szerint ma azért kell a lehető legalacsonyabb tartományi költségvetésről beszélnünk, mert egyrészt a gazdasági helyzet is egy ilyen büdzsét tesz indokolttá, másrészt viszont már szokássá vált az, hogy a polgárok érdekeit „szétosztják” a pártok egymás között, mindegyiknek megvan a maga támogatott projektuma, s pártprioritássá teszik azt. Ennek az az eredménye, hogy az adott párt által képviselt projektum a párt erejével összhangban haladhat a megvalósulás felé.
– Ez semmiképp sem nevezhető jó megoldásnak, mert bitorolja a polgári érdekeket, amelyek pedig magasabb rendűek a pártok egoizmusánál – húzta alá.
REMÉLJÜK, NEM STRATÉGIA
Minden jel arra mutat, hogy a szárazság éve lesz az előttünk álló év Vajdaság költségvetése szempontjából.
– Nem örülnék neki, ha ez előjele lenne egy általános, Vajdasággal szembeni stratégiának a következő évekre, évtizedre vonatkozóan, függetlenül attól, hogy milyen pártfelhozatalt láthatunk a képviselőházban ebben az időszakban – zárta kommentárját lapunknak adott nyilatkozatában Jovan Komšić elemző.
