A politikusok és az elemzők is egyetértenek azzal, hogy fontos volt a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálódását segítő első megállapodási javaslat megszületése, viszont az is tény, hogy a kulcs ennek a dokumentumnak a végrehajtása. A megállapítással Idro Seferi, a pristinai Koha Ditore napilap belgrádi tudósítója is egyetért. Az újságíró meglátása szerint a végrehajtás folyamata nem lesz egyszerű, és nehézségek fogják jellemezni.
A koszovóiak már nem hisznek a szerb politikumnak, ezért nagyon is kérdéses, hogy hogyan néz majd ki a dokumentumba foglaltak megvalósítása, érvelt az újságíró, mondván, hogy a koszovói albánok legfőbb félelme az, hogy Szerbia mégis megkísérel a boszniai Szerb Köztársasághoz hasonló enklávét kialakítani az ország északi régiójában.
Ami a dokumentum pristinai fogadtatását illeti, ahogyan Belgrádban sem fogadta mindenki kitörő örömmel a pénteken kormányfői kézjegyekkel ellátott dokumentumot, úgy a koszovói albán politikusok egy részében is felháborodást váltott ki – mondta a Magyar Szónak nyilatkozva Seferi. Hozzátette, hogy nemcsak az ellenzéki pártok ellenzik a megállapodást, hanem egyes hatalmi politikusok is. A brüsszeli egyezség megosztotta a koszovói politikumot – szögezte le az újságíró.
– Számomra is kérdéses, hogy a megállapodás bizonyos pontjait hogyan sikerül majd végrehajtani. Az egyik számomra megkérdőjelezhető rendelkezés az, amelyik értelmében a rendőrség mellett meglevő szerb biztonsági struktúrák tagjainak helyet kínálnak fel a megfelelő koszovói struktúrákban. Ez a megfogalmazás már csak azért is érdekes, mert Szerbia eddig mindvégig cáfolta biztonsági struktúráinak jelenlétét Koszovóban. Feltehetőleg elsősorban szerb titkosszolgálati alkalmazottakról van szó, akiket hivatalosan sehol sem tartanak nyilván – magyarázta Seferi.
A titkos nyilvántartás miatt a koszovói újságíró nem hiszi, hogy a szerbiai biztonsági szolgálatok embereit sikerül majd maradéktalanul azonosítani, és emiatt kétli, hogy mindannyian beolvadhatnak majd a koszovói biztonsági szolgálatokba. Ha esetleg mégis azonosítani lehetne őket, akkor sem világos, hogy miként épülhetnének be a koszovói biztonsági szolgálatokba vagy a koszovói rendőrség egységeibe – fejtette ki Seferi.
– Számomra egyértelmű, hogy mondjuk Kosovska Mitrovica északi részében továbbra is aktívak lesznek a szerbiai biztonsági szolgálatok emberei. Esetleg az történhet meg, hogy egy részük a jövőben semleges ügynökként ténykedik majd.
A szerb községek közösségének jövőbeni működését szintén köd burkolja, mondta Seferi, hozzátéve, hogy az Ibartól délre fekvő szerb községek már régen integrálódtak a koszovói rendszerbe, ezért nem valószínű, hogy ezek csatlakozni kívánnak majd a közösséghez, vagy ha ezt meg is teszik, akkor a közösség feltehetőleg nehezen dönt majd konszenzussal.
– A megállapodás rendelkezéseinek a végrehajtása szerintem több évet vesz majd igénybe. Ugyanakkor jó, hogy a dokumentum megszületett, hiszen így végre megszűnhetnek azok a feszültségek, amelyeket javarészt Szerbia politikája generált. Többé nem lehet, hogy Belgrád mindenféle gyanús struktúrákat finanszírozzon Észak-Koszovóban. Szerbia az elkövetkezendőkben nem szíthat feszültséget Koszovó északi régiójában, a pristinai hatalomnak pedig többé nem lesz oka az interveniálásra. Jelenleg az a legfontosabb, hogy Belgrád és Pristina is párbeszédet építsen ki az észak-koszovói szerbekkel, hiszen jelenleg ők jelentik a legnagyobb problémát a megállapodás elfogadásának és végrehajtásának tekintetében. Az északi régióban élő szerbek számára még nem ért véget a háború – magyarázta Seferi.
A szerbiai elemzők szerint Észak-Koszovóban sem az átlagpolgárok szítják a feszültségeket, hanem azok politikai képviselői. A Koha Ditore újságírója egyetért ezzel a megállapítással, mondván, hogy Koszovóban nehéz a helyzet, nagy a szegénység, az emberek rosszul élnek, és már senki sem érdekelt a szerbek és albánok közötti incidensekben. Elmondása szerint a nehéz gazdasági helyzet miatt az emberek magukba fordultak, és javarészt saját problémáikkal foglalkoznak, hozzáfűzve, hogy ennek ellenére az is igaz, hogy az embert próbáló időszakokban a polgárok sokkal hajlamosabbak a politika iránt érdeklődni.
– Az emberek bizalmatlanná váltak. Koszovó eddig nem sokat kapott, Szerbia tekintetében viszont már javasolták a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Jó lenne, ha hamarosan felkerülnénk a schengeni „fehér listára”, mert ez egy megerősítés lenne az emberek számára, hogy a párbeszéd Szerbiával igenis fontos, és ennek mentén Koszovó valóban előrejuthat – fogalmazott Seferi.
Ami Hashim Thaçi koszovói kormányfő politikai jövőjét illeti, az újságíró szerint ez az ellenzék jövőben megalakítandó koalíciójától függ. Az Önrendelkezés tagjai meglehetősen nacionalista, Thaçiétól jóval eltérő retorikával élnek, és a polgárok számítottak rá, hogy hamarosan megváltozik a kapcsolat Szerbiával.
Szerbia akadályozza Koszovó politikai előrehaladását és gazdasági fejlődését, mondta Seferi, és kifejtette, hogy a következő választásokon Thaçi pártja vagy ugyanannyi szavazatot szerez, mint az előzőn, vagy esetleg minimálissal kevesebbet. A koszovói kormányfőnek mindenféleképpen választ kell adnia arra, hogy mit és miért írt alá a szerb miniszterelnökkel – szögezte le Seferi.
– Thaçi jövőjét nemcsak a brüsszeli megállapodás befolyásolja majd, hanem a belpolitikai és a pártján belüli rossz viszonyok is. Koszovóban nagyon kifejezett a korrupció. Az utóbbi hetekben több korrupciós botrány is kirobbant Pristinában. Ezek szerintem csak elmélyítik a polgárok elégedetlenségét. Akármi is történt, Thaçinak szerintem még van annyi ereje és akkora hitelessége, hogy egy következő mandátumban is ő álljon a koszovói kormány élén. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a retorikáját lényegesen megváltoztató és kompromisszumra hajlandó Thaçi ma már nagyon is megfelel a nemzetközi közösségnek – értékelte Seferi.
Charles Crawford, Nagy-Britannia volt belgrádi nagykövete kedden kifejtette, hogy Koszovó feltehetőleg soha nem léphet be a nemzetközi szervezetek többségébe, és Palesztinához hasonlóan valamiféle „légüres térben” reked mindörökre. Seferi ehhez kapcsolódóan kifejtette: „Szerbia nem Izrael, Koszovó pedig nem Palesztina.” Szerbiának belátható időn belül, nagyjából tíz év múlva, el kell ismernie Koszovó államiságát, legkésőbb akkor, amikor megérkezik az EU kapuja elé, nyomatékosította az újságíró, hozzátéve, hogy Belgrád már jó úton jár az elismerés irányába.
– A megállapodási javaslatban is szerepel egy olyan pont, amelynek értelmében sem Szerbia, sem Koszovó nem akadályozhatja a másikat az európai uniós integrációban, mint ahogyan egyik fél sem bátoríthat másokat a másik fél akadályozására. Ahhoz, hogy Koszovó csatlakozhasson az EU-hoz, először ENSZ-taggá kell válnia. Ahhoz pedig, hogy Szerbia EU-tagországgá váljon, el kell ismernie Koszovó államiságát, vagy valamilyen más módon kell rendeznie ezt a kérdést, hiszen meghatározatlan területtel nem csatlakozhat az unióhoz. A feleknek a következő években még nagyon sok fontos téma kapcsán kell megállapodniuk. Ha Szerbia komolyabban megkezdi az európai integráció folyamatát, akkor többé nem lesz ideje táplálni a nagy nemzeti elképzeléseket. Ehelyett végre kell hajtania a különböző követeléseket és reformokat – fogalmazott Seferi.
