Könnyebb leírni, mint kiejteni Ratko Butorović nevét, mert aki abban a megtisztelésben részesült, hogy jó néhányszor láthatta az akkoriban még karcsú, magas alakját, dús, vállig érő hosszú hajzatát, Buturovićként cseng ismerősként neve. A múlt század nyolcvanas éveinek végén Újvidéken két vegyesboltot nyitott, s ekkor ragadt rá a Bata Kánkán név.
Egy olyan új osztály, új elit születésének lehettünk tanúi,amely másmilyen ízlést, szokást, értékrendszert honosított meg, s tagjainak mi sem tűnt természetesebbnek, hogy élelmiszert, tisztító szereket és ehhez hasonlókat árusító üzletet magasra dobált lábbal járt gyors, erősen érzéki, csoportos női revütáncról keresztelje el.
Egy üzletember nem ül a babérjain, Bata Kánkán is bővítette vállalkozását: Szerbiában elsőként nyitott zálogházat. Ennek híre felkeltette a szerb kapitalizmus újjászületésének minden jelét élénk figyelemmel kísérő, gazdasági kérdéseket elemző tekintélyes újságíró érdeklődését. Időigényes utánajárás után fedezte fel a Park Szállodában nyitott kis irodát. Nem kapott egyértelmű választ egyszerű kérdéseire. Egyelőre lakást és házat fogadunk el zálogként, hangzott a tömör felelet.
Azt sem tudjuk, hány ember otthonára tenyerelt rá, azt azonban igen, hogy több ismerősöm vállalkozásához, beruházásához, kivitelezhető ötletének megvalósításához, vagy a gyors meggazdagodás reményében elzálogosította lakhelyét, s miután képtelennek bizonyult a kölcsön és az uzsorakamat törlesztésére, olyan áthidaló megoldást javasoltak neki, amelyet nem illett visszautasítani. A kárvallottnak csak annyi pénze maradt, vagy annyit hagytak neki, hogy a külváros peremén omladozó házat vásárolhatott, s ha az indítványban nem ismerte fel a hitelező nagylelkűségét, olyan érvvel győzték meg, hogy három napon belül kiköltözött.
Nem tudni, hogy történetünk főszereplője kapcsolatban állt-e a sajátos pénzügyletekkel, átvert- e bárkit is. Annyi biztos, hogy abban az időben már dühöngött a háború, s e vérrel, szenvedéssel átitatott évtizedek a kíméletleneknek, a kalandoroknak, a köztörvényes bűnözőknek, az élet iskoláját börtönökben kijárt senkiháziaknak, a zavarosban a legügyesebben halászóknak kedvezett. Az általános elszegényedés, a tőke sajátos újbóli felosztása idején a világtörténelemben példa nélküli vagyont harácsoltak össze, s közülük többen gazdasági birodalmat teremtettek.
Nem tudni, hogy Bata Kánkán az előbbi csoportba sorolható-e, mint ahogyan azt sem, miként gyűjtötte alaptőkéjét. Kerülte a közszereplést, csak ha rákényszerült, akkor adott néhány mondatos nyilatkozatot, amelyből senki sem hámozhatta ki felbecsülhetetlen vagyona eredetét és gyarapításának módját. Állítólag Bécsben testőrként kezdte fényes karrierjét, s megtakarított pénzéből nyitotta meg két üzletét, majd a zálogházat. Mint számos újgazdag, a Park Szállodában ütötte fel főhadiszállását, ott székelt cége is, amelynek egyik irodájában egy fiatal női alkalmazott vagy öngyilkos lett, vagy meggyilkolták. Eljárás indult egyik testőre ellen,s az ügy többszöri újratárgyalása után felmentették.
Vajon az előbbivel, vagy mással hozható-e összefüggésbe, hogy az akkor még Buturović tanácsosabbnak vélte Görögországban próbálni szerencsét. Ismét a találgatás ingoványos talaján tévelygünk. Nem tudni ugyanis, mivel foglalkozott, hiteles-e az értesülés, hogy jövedelmező üzleti hálózatot alakított ki. Annyi biztos, hogy néhány évvel később a halandó számára elképesztő és elképzelhetetlen összegű pénzzel tért vissza. Diadalútját a Park Szálloda, a péterváradi szálloda megvásárlása, átalakítása, Újvidék belvárosában építészeti remekmű, patinás épület helyét elfoglaló, a szépérzéket sértő bevásárlási központ, több üvegpalota, megannyi hangzatos nevű étterem és más ingatlan jelzi.
Újvidék másik színes figurája, a több ország börtönében edződött Branislav Lainović, baráti körében Dugi vagy Lajavi, előszeretettel nyilatkozott. Azt mesélte,hogy külföldön mindennel foglalkozott, kivéve a kábítószert, s nem futtatott hölgyeket. A beavatottak szerint a minden szó alatt adósságbehajtás, védelmi sarc kicsikarása értendő. Likvidálása idején mesés vagyon tulajdonosa.
Az már nem feltételezés, hogy külföldön Buturović mindennel foglalkozott, s a többféleképpen értelmezhető megfogalmazás miatt számos ország nem kívánatos személynek nyilvánította. A számítógép kijátszása céljából egy betűt megváltoztatott nevében. Ravasz húzásának köszönhetően Butorović keresztül -kasul beutazhatta a világot.
S ekkor ütött be a krach: január utolsó napjaiban, a déli órákban rohamrendőrök nyomultak be az egykori magyar munkásnegyedben több mint ezer négyzetméter területű családi fészkébe. A még pizsamában lustálkodó, súlyfelesleggel küszködő, nehézkes mozgású, aggastyánnak tűnő kiskirályra olyan nagy hangerővel üvöltöztek, mintha nem lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy Krőzus a munkaidő kellős közepén heverészik.
Előállították azzal a gyanúval, hogy mint a Vojvodina labdarúgócsapat igazgatója pár ezer euróval megvesztegetett egy bírót. Különféle mendemondák keringnek vállalkozásairól, több mindenre céloznak ügyleteivel kapcsolatban, eurómilliókat emlegetnek vele kapcsolatban. Ehhez képest aprópénz miatt került börtönbe.
Úgy képzelem el, mint olyan egyént, aki a tiltó, figyelmeztető jelzések ellenére őrült sebességgel előz a kanyarban, nem kerüli a buktatókat, abban a tévhitben, ha annyiszor megúszta, miért ne próbálkozna ismét, s végül sima úton az árokban köt ki.
