Az államvezetés döntött: takarékoskodni kell. Egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy hogyan, a hévégén ugyanis nagyjából csupán annyi derült ki a péntek esti dedinjei találkozón elfogadott intézkedésekről, hogy nem a béreknek és a nyugdíjaknak a befagyasztására épít. Mintegy negyvenmilliárd dinárt tervez megspórolni az állam, állítólag csökkentenék a minisztériumok költségvetéseit, kevesebb pénz jutna egyes nagyberuházásokra, szubvenciókra is. A részletes tervet ezen a héten dolgozzák ki.
A közvéleményben továbbra is téma, hogy ezeket az intézkedéseket egyáltalán ugyanez a kormány hajtja-e majd végre, vagy valóban rendkívüli választások elé néz az ország, ahogyan arról korábban hallani lehetett. Ezekkel a témákkal kapcsolatban kértük ki Pásztor Bálintnak, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági frakcióvezetőjének a véleményét.
– Nagyon nehéz komoly parlamenti párt politikusához illő gondolatokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban, mert a belgrádi újságokban megjelent találgatások mellett nem lehet tudni túl sok konkrétumról. Az elmúlt napokban és hetekben a felszínre kerültek azok a hatalmas különbségek a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetői között, amelyek a monetáris- és az adópolitika tekintetében mutatkoznak meg. Pozitívumnak számít az elmúlt években megszokottakhoz képest, hogy úgy tűnik: a kormány végre hajlandó magát elszánni azokra a lépésekre, amelyekhez az előző kormányoknak nem volt kellő bátorságuk. Elsősorban a nagy állami vállalatokkal kapcsolatos intézkedésekre gondolok, melyek talán elvezethetnek annak az állapotnak a megszüntetéséig, melyben az állam a kútba dobálja folyamatosan a költségvetés egy aránylag nagy hányadát. Jó, ha nem kerül sor a nyugdíjak befagyasztására vagy csökkentésére, hiszen a nyugdíjasok borzasztó nehezen élnek Szerbiában.
– Ugyanakkor azt gondolom, eljött végre annak az ideje, hogy a koszovói kérdés kezeléséhez hasonlóan a polgárokat felkészítsék a következő nehéz lépésekre, most a gazdaságpolitika terén is ismertetni kell, mely nehéz lépések vezethetnek el egy fenntartható költségvetéshez, ahhoz, hogy az állam működni tudjon.
Szerbiában a rendkívüli választások kérdése állandó témát jelent. A minap arról nyilatkozott, hogy nem lenne jó, ha azokra az idén ősszel valóban sor kerülne. Miért gondolja így?
– Két okból is rossznak tartom a rendkívüli parlamenti választások idei kiírását, egyrészt az imént már említett gazdasági körülmények miatt, másrészt pedig Szerbia európai uniós csatakozásának folyamata miatt. Az első ok, azt hiszem, részletesebb indoklásra nem szorul, hiszen ebben a nehéz gazdasági helyzetben a költségvetés fenntarthatósága miatt is rossz lenne, ha olyan drága mulatságba kezdene a politikai elit, a kormánykoalíció, mint amilyennek az előrehozott választások számítanak. Másrészt, mindez azt eredményezné, hogy az országban háromnegyed évre megállna az élet – a politikai instabilitás pedig elrettenti még azt a kevés befektetőt is, aki esetleg azon gondolkodik, hogy Szerbiában teremtsen munkahelyeket, itt helyezze el szabad tőkéje egy részét. Ami az uniós csatlakozást illeti, én nem hiszek benne, hogy június 28-án egy konkrét dátum kijelölésére kerülhet sor, s hogy heteken belül megkezdődhetnének a tárgyalások az Európai Unióval. Abban azért bízom, hogy az ősz folyamán ennek a kormánynak már a közeljövőben sorra kerülő tagfelvételi tárgyalásokra kell majd készülnie, s ez egy választási folyamat idején képtelenségnek számít. Tudjuk, hogy a voksolást követően még legalább fél év el szokott telni addig, amíg működésbe lép az állam összes struktúrája, amíg kinevezik a minisztereknél alacsonyabb tisztségviselőket a kormányban. Az uniós közeledés újabb elodázását jelentenék tehát az őszi választások, melyeket, ennek ellenére, nem lehet teljesen kizárni. A leginkább a kormánykoalíciótól, s azon belül is a Szerb Haladó Párttól függ minden.
Napvilágot látott a Szerbiai Szociáldemokrata Párt által elkészített új választási törvény néhány javaslata. Ezek között van a lépcsőzetes parlamenti küszöb bevezetése is, mely a koalíciók esetében, azok nagyságától függően, hét és kilenc százalékra növelné a képviselőházba jutáshoz szükséges százalékarányt. Mi a véleménye a törvény módosításáról?
– Most már tizenkét-tizenhárom éve értenek egyet a politikusok és az elemzők, politológusok is abban, hogy ez a választási rendszer nem kielégítő. Ennek ellenére eddig egyetlen kormánykoalíciónak sem sikerült a parlament elé terjesztenie egy új választási törvényt. Azt gondolom, hogy választási törvényt választási évben nem célszerű módosítani, az esetleges idei választások tehát biztosan a régi törvény szerint folynak majd le. A törvény módosítása előtt jó lenne minél szélesebb konszenzust kialakítani a változásokkal kapcsolatban. Jó ötletnek tartom a koalíciók esetében a lépcsőzetes parlamenti küszöb bevezetését, nem mindegy ugyanis, hogy egy párt éri-e el az ötszázalékos küszöböt vagy tizenhárom. Az sem számít normálisnak, hogy Szerbiában több mint negyven parlamenti párt van, s a lépcsőzetes parlamenti küszöb letisztultabbá tenné a politikai arénát. Arról még nem tudunk, hogy a szociáldemokrata párt milyen megoldást tart jónak a kisebbségi pártok esetében. Meg kell nyitni a kisebbségek számára garantált parlamenti helyek kérdését is, annak is vannak különféle módozatai. Ez legalább olyan fontos kérdéskör – nemcsak számunkra, hanem a választási rendszer szempontjából is – mint az, hogy hány százalékos a választási küszöb a pártkoalíciók esetében.
