Szerbiában fénykorukat élik a szélsőséges szervezetek, mert a jelenlegi rezsim nem tűr meg semmiféle véleményszabadságot, választási lehetőséget, jelentette ki Saša Ilić író, az idei NIN-díj nyertese. Mint mondta, a szélsőjobboldal ténykedését a Szerb Radikális Párt 1999-es tevékenysége folytatásaként értelmezhetjük, csupán „dizájncsere” zajlott le, ezekhez az erőkhöz csatlakoztak az „új radikálisok”, a Demokrata Pártból kivált erők, valamint annak a Szerbiai Egyesült Régiók (URS) néven ismert blokknak a tagjai, akik minden pénzt ellenőrzésük alatt tartottak az országban magának a szervezetnek a felbomlásáig, majd ezt követően beolvadtak a Szerb Haladó Pártba, s ott folytathatták ugyanezt a „munkát”.
A Vreme hetilapnak adott nyilatkozatában a szélsőjobboldal előretöréséről beszélt Filip David irodalmár is. Mint mondta, a jelenlegi hatalom az Európai Unió felé igyekszik és a Koszovóval folytatott párbeszéd mellett áll hivatalosan, de mindent megtesz annak érdekében, hogy egyik „cél” se legyen sikeres. A hatalom ellenőrzése alatt álló média olyan gyűlöletbeszédnek a forrása, amilyenre a környező országokban sem találni példát, értékelte.
Slobodan Beljanski ügyvéd úgy értékelte, hogy Szerbia vezetősége legszívesebben a nem túl fényes múltjával együtt lépne be az EU-ba, az integráció útját éppen a „átkozott örökség” lehetetleníti el. Radivoje Jovović politológus pedig azon a véleményen van, hogy a hatalomhoz lojális ellenzék, a jelenlegi államvezetőséget képező hatalmi pártrendszer és az extrém jobboldal között a választásokon a haladóknak valóban sikerülhet maguknak egyedüli értelmes opcióként bemutatniuk.
