A Keletet és Nyugatot egybeszövő damaszt

Miután a tizenötödik században a mai Belgium területén elterjedt damasztszövés az évek során egyre nagyobb teret hódít a mai Hollandia területén is, majd Írországban, a tizenkilencedik század második felében az akkor már művészetnek is tekinthető szövés Csehországon és Szlovákián keresztül meghódítja Vajdaságot is, jobban mondva Bezdánt.

Damaszt – a mesterség és a művészet között címmel Milan Panić összeállításában tárták a közönség elé Belgrádban ezt a mai napig nagy jelentőséggel bíró mesterséget és kelmét. Ez alkalommal Panić rámutatott arra is, hogy bár nagy jelentőséggel bíró mesterség ez, a damasztszövést a kihalás fenyegeti.

A damaszt a nevét attól a finom, mintás anyagtól örökölte, amelyet Damaszkuszban, a mai Szíriában szőttek a középkorban. A valódi damaszt eredetileg selyemből készült, és az elnevezést a jellegzetes mintára használták. Mégis, miután a selyemúton Damaszkusz jelentős szerepet töltött be a Kínából, Koreából és Japánból a Földközi-tenger felé vezető úton, a karavánok nemcsak fűszereket, teákat vagy selymet vittek magukkal, hanem szebbnél szebb kelméket is. Ennek ellenére a damasztot a Damaszkuszon átvonuló keresztesek hozták el Európába még a tizenegyedik században.

Évszázadok teltek el, mire a damasztszövés elterjedt az egész ókontinensen, miután Joseph Marie Jacquard francia feltaláló, a szövőszék továbbfejlesztője, 1805-re elkészült találmányával, s a bonyolult, nagy mintaelemű szövés mintavezérlésével forradalmasította a szövésnek ezt a területét. Ki gondolta volna, hogy ezek a lyuggatott szövésminták képezik majd a számítógépek alapját is.

A Belgrádban felállított kiállítás a zombori állandó kiállítás alapján készült, és amellett, hogy bemutatja a damasztszövés folyamatát, külön súlyt helyez a bezdáni damaszt különlegességére is. Ez a tizenkilencedik században itt meghonosodott mesterség ugyanis a mai napig szinte teljes egészében megőrizte eredeti formáját. Vagyis a szövés a Jacquard-féle szövőszékkel történik ugyan, mégis több esetben kézi folyamatot is igényel a szálak egy vagy két színű összefonása. A damaszt különlegessége, hogy a kelmének van színe és fonákja. A múzeumlátogatók képeken keresztül és a leírások alapján tudják végigkísérni a folyamatot, hogy a kelme hogyan készül el a mintegy kétszáz éves szövőszéken. Érdekesség például, hogy a szövőszéken 6400–11.400 szál is futhat, és a szövőszék beállításától függ, hogy pontosan hány, illetve egy 160 méter hosszúságú szál feltekerésére alkalmas orsó csupán 3-7 centiméter damaszt leszövésére elegendő. Az is kiderül, hogy a rendkívül drága lyukkártya mintától függően 440, 660 vagy 880 darab kelme leszövésére alkalmas. Minden mintát meghatározott név és katalógusszám alatt vezetnek. A bezdáni szövödében 30 különféle mintát képesek megszőni: négyzeteket, cikcakk mintát, csíkokat, pöttyöket, csillagokat, hópelyheket, virágokat, de akár oroszlánt is.

Ma már a bezdáni szövöde egyre nehezebben boldogul, de nem volt ez mindig így. Valamikor nagyon megbecsült mesterségnek számított, ezt bizonyítja a kiállított képanyag. Még Josip Broz Tito is járt a szövödében, de a menyasszonyok is szívesen költöttek a minőségi és szép kelmére, hogy a nagy napon damasztruhában vonulhassanak oltár elé. A szövést pedig kiemelt mesterségnek tekintették, külön oklevéllel értékelték.

De hogy került a damasztszövés Bezdánba? A kiállítás erre a kérdésre is választ ad. Megtudjuk, hogy idősebb Montalion Sándor alapozta meg a damasztszövést Bezdánban, évekkel később pedig a pécsi sváb családból származó Schmidt János erősítette meg a mesterséget, ő kezdett el ugyanis Jacquard-géppel dolgozni. Ekkor vett lendületet ez a mesterség ezen a területen. Számos vállalatnak készítettek kelméket, így a JAT-nak, de Jugoszlávia területén több szállodának is készítettek szalvétákat, asztalterítőket, sőt a parlamentben a mai napig ezeket az asztalterítőket használják az étteremben.

A Szarajevóban 1984-ben megtartott téli olimpián is ott volt a bezdáni damasztszalvéta, de egyetlen darab sem maradt belőle, a sportolók magukkal vitték emlékbe. A bezdáni szövöde a mai napig őrzi a  régi mintákat.